Dicsértessék a Jézus Krisztus! Krisztusban szeretett testvéreim! Volt képviselőtársam, a szabad demokrata Mécs Imre hajdanában minden gúnyos felhang nélkül gyakorta latinul köszönt nekünk, kereszténydemokratáknak: Laudetur Jesus Christus! Mi persze feleltünk: In aeternum. Amen.
De mi lett volna, ha mindenkinek így köszön? Mi lett volna, ha az Államegyházügyi Hivatal gyámkodása alól kiszabadult egyházak nyomására a végre szabadon választott parlament valóban egy keresztény kurzus irányába fordult volna, amivel mellesleg vádolták? Hozott volna a parlamenti többség olyan belső rendelkezést, ami megszabja, hogy a képviselők felszólalásaikat milyen formula szerint kezdhetik?
Totális rendszerek szeretik szabályozni a nyilvánosság előtti megszólalásokat. Emlékszem, hogy gyerekkoromban több helyen, például a fodrásznál, ki volt írva: „Nálunk a megszólítás: Elvtárs! Kartárs!” Igaz, alig volt nagyobb hatása, mint annak a kiírásnak: „Öntudatos dolgozó nem fogad el borravalót.” Az emberek nem szeretik az ilyen erőszakolt dolgokat. Rákosiék alatt az egyik köszönési, köszöntési forma az volt: Szabadság, elvtársak! Erre persze ott volt a válasz: az kéne, meg egy kis eső! Bár ez hangosan soha nem hangzott el…
Mostanában nagyobb a szabadság, hangosan is ki lehet – és szerintem ki is kell – mondani, amikor a hatalom túlzásokba esik. Ez történt most, amikor az Il Giornale hozzáfért az Európai Bizottság egy utasításához, amelyben a megszólalások megfelelő módjára adtak utasításokat vagy udvariasabban: ajánlásokat. Az olasz és a magyar sajtó felkapta a témát, és sorban kaptam az e-maileket: Igaz lehet ez? Ezek tényleg teljesen megőrültek?
Antonio Tajani európai képviselő, az Európai Parlament volt elnöke kérdést is intézett az ügyben a bizottsághoz. A zaj, amit az ügy kiváltott, elég volt ahhoz, hogy az egyenlőségi biztos, aki kiadta az irányelveket, vissza is vonja azokat. Maga az októberben elkészült dokumentum ide kattintva hozzáférhető.
Hogy nem tekintették még véglegesnek, az nem egyértelmű, hacsak abból nem következik, hogy a legutolsó oldalon megadták azt az e-mail-címet, ahová véleményeket lehet küldeni. Ugyanezen az oldalon az is kiderül, hogy hasonló irányelveket már más európai intézmények is használnak.
Az egyik pontja a kitört viharnak a karácsony szó. Odáig nem megy el, hogy ha főpolgármesterünk Brüsszelbe látogat, akkor Holiday Gergelyként kelljen szerepelnie, avagy esetleg Christmas-Hanukkah formát véve fel. Ez a kettős változat ott van ugyanis az ajánlott megoldások között.
Mi, magyarok még az irányelvek fényében is maradhatunk a karácsony szónál, mert egyértelmű a brüsszeli anyagból, hogy a Krisztusra utaló szavakat irtják. A mi karácsonyunk, akár a latin creatio (teremtés), akár a szláv, a napfordulóra utaló kracsun (átlép) származéka, nincs Krisztus nevével nyelvileg összekötve. Ezért talán a keresztnév kifejezést is megmenthetjük, de az angoloknak búcsúzniuk kell a Christian name változattól.
De ne nyelvészkedjük és főleg ne vicceljük el a témát! Az efféle görcsös igyekezetek, az újbeszél nyelv bevezetése egyrészt rémisztő, mert Orwell írását nem szatírának, hanem forgatókönyvnek tekinti, másrészt az a baj vele, hogy az egyenlőség amúgy helyes eszméjét is félreértve egyformaságot erőltet ránk a nyelvekben lévő változatosság helyett. A toleranciára hivatkozik, mármint arra, hogy vegyük tekintetbe Európa vallási sokszínűségét, és ne fogalmazzunk úgy, mintha csak egy uralkodó vallás élne.
Ezt a sokszínűséget úgy akarja szolgálni, hogy semmit nem tolerál, ami a kereszténységre utal! Ennyire kell követni Herbert Marcusét? Kötelező lett elfogadni a frankfurti iskola tanítását? A valóban vallásos embereket nem zavarja például az, hogy mások máskor, mást és másképp ünnepelnek, amíg békességben ülhetik a maguk ünnepeit.
A karácsonyt talán még a marxizmus keleti változatának uralma idején sem üldözték ennyire, sőt ilyenkor még narancs is megjelent az üzletekben. A nyugati marxizmus ezek szerint sokkal durvábban tipor bele a szabadságunkba, mint a bukott keleti. Nem tanult a példából.
Van olyan eszmerendszer, aminek ez az irányelv megfelel. Hogy kiadták, az annak bizonyítéka, hogy az Európai Bizottság ezt az eszmerendszert, az említett frankfurti iskolából levezethető neokommunizmust követi és erőlteti rá az unióban létező többi eszmére. Tehát messze túlterjeszkedik a hatáskörén, és aláássa közös Európánk alapjait, ami nem egyformaságot, hanem egységet, de a sokszínűségben tükröződő egységet jelent. Mentsük meg a közös Európát a brüsszeli önkénytől!
Származtassuk a magyar karácsony szót akármiből, még talán a kerecsensólyom nevével is hírbe hozhatjuk, a lényegen a szó eredete nem változtat. Vannak az unión belül is milliók, aki az egyik vagy a másik naptár szerint ezen a napon a Megváltó születésére emlékeznek, és ennek örülnek.
A gyerekeimnek annak idején ezt úgy magyaráztam, hogy a születésnap mindenkinek ünnep, ti is akkor szoktatok ajándékot kapni. Jézus születése olyan nagy dolog, hogy ilyenkor mindannyian kapunk ajándékot. Ha lehetne józan észt ajándékozni, azt a mai megkergült világban helikopterről kellene szétpermetezni az egész unió számára. Ha légi úton nem is tudjuk, de legalább jó szóval próbáljuk meg.
A szerző a KDNP tiszteletbeli elnöke
Borítókép: Antonio Tajani, az Európai Parlament elnöke az EP strasbourgi üléstermében 2019. április 16-án (Fotó: MTI/EPA/Patrick Seeger)
