idezojelek

Hősök, szentek, példaképek

Történetmeséléssel vesszük birtokba a világunkat, hiszen történetekből tanuljuk meg, miért és hogyan érdemes élnünk.

Cikk kép: undefined

Történetmeséléssel vesszük birtokba a világunkat, hiszen történetekből tanuljuk meg, miért és hogyan érdemes élnünk. Sok fontos dolgot megtudunk a világról a tudományokból – a tények, információk rendszerezett együtteséből – is, de önmagában ebből nem derül ki számunkra a legfontosabb: miképpen kell embernek lennünk? Ezt általában történetekből sajátítjuk el.

Gyermekkorunktól kezdve kísérik életünket a mesék. 

Ezeknek köszönhetően – jó esetben – már kiskorunkban átitatják értékrendünket az olyan felismerések, hogy például a gyönge vagy épp az együgyű (a „legkisebb testvér”) is lehet győztes. Hogy érdemes jót tenni akkor is, ha nem remélhetünk hasznot belőle. Hogy ha bátran szembeszállunk a gonosszal (a sárkánnyal), akkor a jó ügy vonzza a szövetségeseket. Hogy a szerelem akkor értékes, ha nem teljesül be azonnal; csipkebokorerdőn kell átvágnunk magunkat vagy egyéb nehézségeket kell leküzdenünk. Hogy az ismeretlen néne kedvessége (és tetszetős mézeskalács házikója) veszélyeket is rejtegethet. A mesékből sajátítjuk el a kulturális mintázatát annak, hogy hogyan kell jól uralkodni és jól szolgálni, férfinak és nőnek, apának és anyának, testvérnek és bajtársnak lenni.

Nemzeti történelmünket is gyakran történetek formájában vesszük birtokba. 

Árpád-házi szent lovagkirályaink honalapító buzgalmát és jámborságát, a szegényeket pártoló furfangos Mátyás király igazságosságát, a törökkel dacoló végvári vitézeink kardsuhogtató bátorságát, negyvennyolcas nyalka huszárjaink lovasrohamait és még sok minden mást megörökítenek ezek a mondák, legendák. Nyilvánvalóan nem a történettudományi pontosságot kell ezeken számonkérnünk – bár többnyire nem mondanak ellent a bizonyítható tényeknek. Nem a tényszerű dokumentáció ezeknek a célja, hanem ugyanaz, mint a meséknek: annak bemutatása, hogy hogyan kell embernek lennünk egy-egy helyzetben. Egy-egy ilyen történet nem hamisítja meg a valóságot, csupán egyszerűsít és hangsúlyoz: a lényegtelent elhallgatja, s előtérbe állítja azt, ami példa lehet számunkra. Példaképeket állítanak tehát elénk, de nem abban az értelemben, hogy az adott hősök életét kellene másolnunk, 

hanem a helytállás, a felelősség, az önfeláldozás értékét mutatják fel egy-egy személyiség tanulságos, elgondolkodtató, szívszorító kalandjain keresztül.

Adódik a kérdés: folytatjuk-e mi is a történetmesélés nemes hagyományát? Átörökítjük-e ily módon mi is gyermekeinkre és unokáinkra azokat az alapvető kulturális mintákat, amelyek érvényességében és értékhordozó szerepében hiszünk? És születnek-e manapság új történetek a régiek sorát folytatva? Szüleink, nagyszüleink gyermekkorukban már hallhattak szép történeteket a száz évvel korábbi, 1848–49-es magyar szabadságharcról – mi vajon most mit tudunk mesélni kisiskolás gyermekeinknek, unokáinknak a száz évvel ezelőtti, a XX. század első felében élt magyar hősökről?

Úgy gondolom, jogos, ha ezzel kapcsolatban hiányérzetünk támad.

Részben ezért határoztuk el – Kállai Nagy Krisztina grafikusművésszel, gyermekkönyv-illusztrátorral összefogva –, hogy összeállítunk egy olyan kötetet, amely hét ilyen XX. századi személyiség élettörténetét meséli el, gyerekek számára is érthető nyelven, igényes kivitelben, színes illusztrációkkal. A Szent életű magyarok a viharos XX. században című könyv főszereplői mind olyanok, akiket a katolikus egyház boldoggá avatott az utóbbi években (például Batthyány-Strattmann László, Apor Vilmos, Salkaházi Sára, Brenner János), de az elbeszélések nem a katolikus szentkultuszok hagyományához kapcsolódnak, hanem inkább azt járják körül: hogyan viselkedtek ezek a kiváló – s persze néha kétségekkel küszködő – emberek kiélezett történelmi helyzetben?

Mit tettek olyan időszakban, amikor két nagy gonosz birodalom is fölemelkedett – keleten a sztálini, nyugaton a hitleri –, és szétporlott az a világ, amit mindaddig a hazájának tudhatott a Kárpát-medence népe? Különböző társadalmi helyzetekben éltek, különböző utakat jártak be ezek az emberek, de életpéldájuk egy irányba mutat: ha szétesik és ellenségessé válik körülöttünk a társadalom, személyünkben, lelkünkben akkor is továbbvihetjük és átmenthetjük azt, amit Magyarország keresztény örökségének nevezhetünk! Ez a viharos XX. század nagy tanulsága, melyből a jövőre nézve is erőt meríthetünk. Itt az ideje, hogy elmeséljük erről a történetein­ket a mai gyerekeknek.

A szerző újságíró

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Borbély Zsolt Attila avatarja
Borbély Zsolt Attila

Tőkés László ismét célkeresztben

Huth Gergely avatarja
Huth Gergely

Az igazság ideát van, csak meg kell érte küzdeni

Novák Miklós avatarja
Novák Miklós

Életen innen, halálon túl

Szőcs László avatarja
Szőcs László

Háborús német, békés amerikai

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.