Az EU még Ukrajnának sem adott arra perspektivikusan esélyt, hogy saját maga kiaknázza hatalmas gáz- és olajlelőhelyeit. A Zöldek uralta világ a biztonságpolitikailag szélsőséges nyugtalanság idején is a napra és a szélre hagyatkozhat. Így válik az Ukrajna melletti kampány a fosszilis energiahordozókkal szembeni nagy, zöld, hazafias hadviseléssé. Ez olyannyira rafinált dolog, mint amennyire elmondhatatlan nemtörődömség. B terv nincs. A szociáldemokraták, a CDU/CSU és a liberálisok padsoraiban helyet foglaló többi zöldpárti politikus pedig asszisztál mindehhez. Christian Lindner liberális pénzügyminiszter az év ostobaságára ragadtatja magát, amikor „szabadságenergiákról” beszél az ingadozó nap- és szélenergiával összefüggésben. Lehet, hogy faiskolába járt annak idején?
Olaf Scholz kancellár felismerte, hogy Oroszország február 24-i (ismételt) ukrajnai inváziójával fordulópont következett be: a józan ész jegyében visszatérünk az önvédelmi képességek erősítéséhez (a Bundeswehr százmilliárd eurós különforrást kap), az orosz energiafüggőség felszámolása érdekében pedig két új terminált építenek cseppfolyósított gáz (LNG) fogadására. Érdekes ebben az összefüggésben az a felmérés, amely szerint most a németek több mint fele elutasítja az amerikai atomfegyverek kivonását Németországból. Putyin tehát látszólag sokat ért el: a NATO Finnország és Svédország felvételével nagyobb lesz, a Bundeswehr megerősödik, Németország függősége pedig csökken Oroszországtól. Ugyanakkor ma még nem lehet megmondani, mi valósul meg ténylegesen mindebből. A NATO északi bővítését még el kell tudni adni Törökországnak. Számos kérdőjel fűződik ahhoz is, hogyan alakul majd valójában a Bundeswehr „különleges juttatása”. Putyin számíthat a német politika lavírozóira. Az orosz energiafüggőség Achilles-sarkára aligha gyógyír két LNG-terminál.
A nap- és a szélenergiára nem lehet stabilan számítani – legfeljebb a Christian Lindnerek mesebeli Felhőkakukkföldjén. Németország energiamixe tavaly 54 százalékban széntől, víztől, olajtól és földgáztól függött. A nap, a szél és a biomassza kisebbségben maradt, noha az országot mára telerakták szélkerekekkel és napkollektorokkal. A hagyományos energiaszolgáltatóknak hatalmas tartalékokat kell képezniük a napnak és a szélnek mint forrásoknak a kiesése esetére, ami bármikor bekövetkezhet. Németországnak és az EU-nak nem csak védelmi technológiában kell gondolkoznia! A napra és a szélre hagyatkozó zöldenergia-fordulat szavatossági ideje legkésőbb annak felismerésével lejárt, hogy Oroszország már 2014-ben megszegte az 1975-ös helsinki záróokmányt – különösen annak a határok sérthetetlenségére vonatkozó részét –, valamint az EBESZ 1994-es budapesti memorandumát. A nap- és a szélenergia legnagyobb mértékű felhasználásához az „örök békére” van szükség, ami azonban az emberi belátás szerint soha nem következik majd be. A béke csak hiteles védelmi képességgel, illetve nagyfokú energiabiztonsággal összekötve érhető el a lehető leghosszabb ideig.
A gyengék a rablók áldozatává válnak. Csak stabil államok és szövetségek képesek a potenciális agresszorokkal megbirkózni és távol tartani azokat. A lengyelek például tisztában vannak ezzel, és felvértezik magukat katonailag: komolyan veszik az orosz fenyegetést. A nagy európai „szövetségesek” az ukrajnai háborúval kapcsolatos kijózanító álláspontja után a lengyelek teljesen stratégiát váltottak, és most 250 ezer fős hadsereget akarnak felállítani, ami elég erős ahhoz, hogy egyedül ki tudjon tartani az első hetekben, amíg meg nem érkezik a segítség az Egyesült Államokból és Nagy-Britanniától. Az ukrajnai orosz háború mindent megváltoztatott. Még 2021-ben is születtek olyan lengyel energetikai elemzések, amelyek szerint megszűnik az országban a szénbányászat. Nem vagyok ugyan sem Lengyelország, sem az ottani energiapolitika szakértője, de feltételezem, hogy e vonatkozásban is megváltoztat mindent az orosz háború. A lengyelek bizonyosan nem mondanak többé le a saját fosszilis energiaforrásaikról. A nap, a szél, a biomassza és a hidrogén önmagukban nem teszik energetikailag védettebbé az országukat. A lengyelek büszke emberek: el tudják kerülni a jövőben a más államoktól vagy ingadozó energiaforrásoktól való függőséget. Náluk is lesz jövője az atomenergia békés felhasználásának. Gdansknál létesíthetik az első lengyel atomerőművet, amelyet hat további reaktor követ majd.
Az ukrajnai orosz invázió számos felismerést kényszerít ki, köztük a következőket. 1. Stabil viszonyok és a háború elkerülése csak nemzetközi megegyezések révén lehetséges, amelyek erős, önmagukat megvédeni képes államokon és partnerségeken nyugodnak. 2. Erős, önvédelemre képes és békés államok az energetikában arra kényszerülnek, hogy a lehető leginkább önellátók legyenek. Ez csak olyan energiafajtákkal érhető el, amelyeknek nem ingadozó a hozadéka. A hatalmas napelem- és szélparkok ideális célpontok az agresszorok számára, és megszakítják az energiabiztonsági folyamatosságot. Ezért aztán a nap és a szél érdekes, esetről esetre hasznos, kiegészítő, ám nem az alapbiztonságot szolgáló energiahordozók. 3. Az atomenergia és a szénbányászat elengedhetetlen források az energiatermeléshez az erős, önvédelemre képes államok számára, természetesen a legmodernebb technikákkal, eljárásokkal és olyan környezetvédelmi feltételek mellett, amelyek ugyanakkor nem kötik gúzsba az államokat. (Háborús körülmények között a kőszénbányászat a legvédettebb a légitámadásoktól.) 4. Ugyanúgy elsőbbséget kell biztosítani további hasznos energiaforrásokkal kapcsolatos kutatásoknak is. 5. Az önvédelmi képesség okán Németországban tovább kell működnie az utolsó három atomerőműnek, és további modern erőműveket kell építeni! 6. El kell kerülni a német gázelosztó hálózat tervezett tönkretételét! 7. Hosszú távon a Zöldek nem tudják eladni a mesét, hogy egyedül az orosz háború felelős a magas árakért, az inflációért.
Annak alapját, hogy minden hónap 25-ére számos németnek elfogy a pénze, a politika teremtette meg legkésőbb a 2011-es fukusimai szökőár óta, az atom- és a szénenergia észszerűtlen kivezetésével, a szén-dioxid-adóval és a hatalmassá dagadó piaci beavatkozással. Volt egyszer egy piacgazdaságunk, most pedig létszükséglet, hogy visszatérjünk hozzá. Németország zöldátalakítása mindenesetre a biztos út egy összeomló köztársasághoz.
A szerző 1990 és 2005 között a szászországi SPD-képviselők vezetője, 2019-ben kilépett a Német Szociáldemokrata Pártból
