idezojelek

Letargia és leépülés Németországban

A szászországi választás inkább apolitikus volt: a polgárok a személyi folytonosság pártjára álltak a mai nyugtalan időkben, ami nyugtalanító tendencia.

Cikk kép: undefined

A választáson való részvétel elsődleges polgári kötelesség – ami azonban emelkedetten hangzik, a mostani ökoszocialista átalakulás idején inkább lehangolóan kötelező gyakorlat. Nem volt ez másképp a júniusi, szászországi helyhatósági választások esetében sem. Anno harcoltunk a szavazati jogért, most pedig nem élünk vele, mert nincsen választási alternatíva? Nem is kérdés, voksolnunk kell! – így gondolkodnak sokan, legalábbis az 1989-es rendszerváltó nemzedékből. Ha nem is az állítólagos nagypolitikáról van szó, egy demokratikus társadalom mindenekelőtt olyan döntésekre épül, amelyek – vélhetően – az alsóbb szinteken születnek. Minden egyes közvetlenül választott polgármester vagy járási elöljáró erősebben jeleníti meg a demokráciát, mint a választásokon soha nem legitimált csúcshivatalnokok. Pedig a „lent lévőknek” kell magyarázkodniuk olyasmik miatt, amik fent dőlnek el, és csak kevés lehetőségük van rá, hogy visszafeleseljenek a „fent lévőknek”. Sok múlik ilyenkor az adott személyiségen is.

Ki lenne szívesen abban a helyzetben, hogy települését vagy járását olyan nehéz időkön vezesse át, amelyeket a német történelemben egyedülálló módon felülről nehezítettek meg? ­2011-ig, a fukusimai szökőár évéig érvényben volt az az alapelv – ami amúgy inkább célnak, semmint tényleges eredménynek alkalmas –, hogy Németországot stabilan vezessék át a világ- és a térségi politika viszontagságain, miközben a lehető legtöbb ember életszínvonalát növeljék. Angela Merkel zöldfordulata óta azonban Németország – minden tapasztalat és a ­2011-ig felhalmozott ismeretek dacára – a politika minden területén más irányban halad, legyen szó a gazdaságról, az energia- vagy a lakáspolitikáról, az infrastruktúráról, a munkaerőpiacról, a belügyekről, a migrációról, a társadalomnak a genderideológia mentén való atomizálásáról, a tudományról és az uniós ügyekről. Amit Lenin és Sztálin még durva erőszakkal és vérrel hajtott végre (anélkül, hogy bármikor is elérték volna a kívánt célt), azt a Merkel utáni további átalakítók – a német ­koalíciós szerződés agitációs és propagandajelleggel a társadalmi-­ökológiai átalakulás kezdetének esélyéről beszél – éjjel-nappal dübörgő propagandával és a világvégével való riogatással akarják elérni. Későbbi korok történészei csodálkozva állapítják majd meg, hogy a japán szökőár tíz év késéssel és kilencezer kilométeres távolságból is kárt okozott Németországban, miközben Japán továbbra is nyugalomban él.

Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az átalakítók már jelentős előrehaladást értek el. A német autóipart megölik, a polgárt pedig alig több mint százévnyi egyéni mobilitási szabadság után újra röghöz kötik. Az energia- és az üzemanyagárak Németországban messze a legmagasabbak Európában, a gazdaság energiaigényes területei fulladoznak. Az ínség ismét ismerős fogalom Németországban – felülről rendelik el, országszerte pedig a fizikát hírből sem ismerők közül számosan bigottan követik a példát. Lázadnak a négy számtani alapművelet ellen, a stabil energiaforrásokat ingadozóakkal helyettesítik, és ezt haladásnak nevezik. Az NDK-időkbeli állampolgársági ismereteket oktató tanárom sárgulna az irigységtől.

Gipsz Jakab, az átlagpolgár – aki nem tévesztendő össze a zölddel, akinek bejött az élet – lassan már nem tudja, miként gazdálkodja ki, hogy egyáltalán eljusson a munkahelyére, hamarosan pedig olyan csillagászati összegeket kell előreteremtenie, hogy kifizesse az áramszámláját, amilyenekre pedig már régóta nincsenek tartalékai. A legnagyobb keletnémet regionális energiaszolgáltató cég, az Envia Mitteldeutsche Energie AG például 2023-ra akár hatvan eurócentes kilowattóránkénti árral számol. Ezt már nem sokan tudják megfizetni.

Ezért is tartozott a legnehezebbek közé az a júniusi nap, amelyen a szász polgárok helyi elöljáróikat választották meg. Az Alternatíva Németországnak (AfD) párt jelöltjei kivételével a több mint száznyolcvan település, illetve kilenc járás csaknem minden indulója – férfiak és nők egyaránt – a programjában gazdasági-társadalmi visszalépésre váltotta a felülről meghatározott ideológiai haladást. De a jelek szerint ez nem járt észlelhető hatással. Vélhetően vagy ténylegesen erős személyiségeket választottak meg még olyan térségekben is, amelyekben lázadoznak a kilátásba helyezett politika ellen. Az új jelszó: tereprendezés a kertajtód előtt. Politikai programokat úgyis csak a kisebbségek olvasnak.

2011 előtt a jelölteknek a gazdasági és szociális fejlődés mellett kellett síkra szállniuk a kampánykörútjukon. Manapság a világmegmentő haladást magasztalják, arra való tekintet nélkül, hogy az milyen gazdasági és társadalmi veszteségeket okoz a saját népességüknek. A mostani választás számos jelöltjének kijózanító a programja, ha lecsupaszítjuk róla az ideológiai szólamokat. Számos szövegrészt a Zöldek munkatervéből vehettek át, és gyakran a genderutalásokat sem sprórolták ki belőlük. A politikai verseny a Zöldek csataterén zajlik. Gipsz Jakabnak, e zavaró utolsó mohikánnak már nincs kikhez kapcsolódnia politikailag.
Nagy meglepetések nem születtek. Szászország-szerte az eddig is hivatalban lévőket választották újra, mégpedig szemlátomást teljesen függetlenül attól, milyen lényegi politikai kijelentéseket tettek. Azokban a térségekben, ahol nagyobb ellenállás bontakozott ki a szélparkokkal szemben, szélparkpárti politikusok lettek a befutók. A „régi” energia jellemezte területeken pedig olyanok, akik lerombolják ezt az ágazatot. A szászországi helyhatósági választás így hát inkább apolitikus volt: a polgárok a személyi folytonosság pártjára álltak a mai nyugtalan időkben, ami nyugtalanító tendencia. Kevesebb köze is van adott esetben a politikához, mint a letargiához és a fatalizmushoz.

Legyen szabad kiemelnem egy érdekes személyiséget! Matthias Berger, aki 2001 óta Grimma kisváros polgármestere és a 2002-es, illetve a 2013-as nagy árvizek idején is bizonyított elöljáróként, elsőre 85,9 százalékot kapott, így egymás után negyedszer választották újra. Elutasítja az ideológiai csetapatékat és köntörfalazásokat, és Németország-szerte a genderideológiának is ellenálló helyi politikusként szerzett ismertséget. Mint fogalmazott, „továbbra is szembefordulok szép nyelvünk ideológiai megerőszakolásával – származzon az a jobb- vagy a baloldalról”. Aki a polgárokhoz akar szólni, annak politikai hovatartozástól függetlenül világosan kell beszélnie. Berger pragmatikus, és el is éri a célját. Választási programja üdítően mentes volt mindenféle világmegmentő mantrától. A kampányát akár meg is sprórolhatta volna. Figyelemreméltó volt az AfD eredménye is; a párt egyértelműen elmaradt a kitűzött céljától, hogy – első ízben – járási elöljárót adjon. Szászország – ahol pedig a tavalyi Bundestag-választásokon is a bevándorlásellenes AfD volt a legnépszerűbb párt – a helyi politikában távol áll attól, hogy az AfD bástyája legyen. Éppenséggel az sem segítette ezúttal ezt a pártot, hogy megértően viseltetik Putyin ukrajnai inváziója iránt.

A szerző 1990 és 2005 között a szászországi SPD-képviselők vezetője, 2019-ben kilépett a Német Szociáldemokrata Pártból

Borítókép: illusztráció (Forrás: Pixabay)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Borbély Zsolt Attila avatarja
Borbély Zsolt Attila

Biztató összefogás Erdélyben

Huth Gergely avatarja
Huth Gergely

Embert ügyvédjéről, Magyar Pétert Bárándy Péterről...

Novák Miklós avatarja
Novák Miklós

Szoboszlai Dominik: újra itt a farsang!

Szőcs László avatarja
Szőcs László

Negyven évünk Soros Györggyel

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.