Ez a válasza olyan mókásra sikeredett a balatonőszödös-Szalay utcás-nomentanás-fittelinás-motimos stb. Gyurcsány szájából már ott és akkor, hogy még a saját táborából is sokan leszavazták az interpellációra adott válaszát, az 50:50 százalékos igen-nem szavazás után csak az akkori házelnök, Szili Katalin igen szavazata mentette meg.
Még egy orbitális példa a blöffölésére: a 2006-os választások első fordulója előtt egy-két nappal úgy válaszolt a Hvg.hu kérdésére, hogy: „…a gazdaság? Az köszöni szépen, jól van.” Utána jött az őszödi beszéd. Tehát – nem folytatva a példákat – lehet, hogy egyszerűen, szokásához híven valamit beleböffent a levegőbe Gyurcsány, hogy a lovát megint ugrassa egyet, s a baloldali tábor gyeplőjét továbbra is a kezében tartsa.
De ez nem biztos. És most szerintem nem is erről van szó. Másról, mert ha nem is veszi észre, de Ferenc ismét elszólta magát ezzel az egyetlen szóval: készülünk.
Először is: mire készülhetne egy olyan párt vezetője, aki része a teljes baloldali összefogásnak, amely totális vereséget szenvedett április 3-án, 2010 óta a legnagyobbat és a leginkább megalázót? Annál is inkább, mert ezúttal az utolsó nagy fegyverüket dobták be, azt, hogy mindenki, aki él és mozog a balliberális oldalon és pártnak nevezi magát, megspékelve a Jobbik nevű arctalan párttal, közös listán indult, abban bízva, hogy ez végre meghozza nekik az áhított sikert, és Orbánt eltávolíthatják a hatalomból. Ehhez képest együtt, együttesen szenvedték el a legnagyobb vereségüket, és ez azért a legsúlyosabb, mert kiderült, hogy együtt sem érnek egy fabatkát sem a választók szemében.
Ezek után néhány hónappal miféle arc kell ahhoz egy ellenzéki politikustól, hogy azt merje szajkózni: „Készülünk”? Egy agyonvert sereg mi a bánatos bánatra készülhet pár hónappal a Fidesz–KDNP újabb, immáron negyedik kétharmados győzelme után?
Persze hogy közben zajlik az orosz–ukrán háború, persze hogy nagy gondot okoz az energiaárak emelkedése, a magas infláció, az Európai Unió gazdasági, politikai, erkölcsi bezuhanása, a német gazdaság recessziója stb., s persze hogy mindez Magyarországra is kihat. Ám a közvélemény-kutatások változatlanul azt mutatják, hogy a Fidesz–KDNP fölényesen vezeti a népszerűségi rangsort, aminek csak egyik oka az, hogy a kormány jól végzi a dolgát. A másik nyilvánvalóan az, hogy egy rendkívül szerény képességű emberek által irányított balliberális ellenzék van a másik oldalon, amelyről mindent el tudnak képzelni az emberek, csak azt nem, hogy az országot jó irányba tudnák kormányozni, különösen a jelenlegi, válságokkal teli helyzetben.
Ehhez képest írja azt Gyurcsány a napokban is, hogy a DK kormányzóképes, arra készül, hogy vezesse az országot. Nos, innen lehet megérteni, hogy mit jelent a „készülünk”. Ezt komolyan kell venni a magyar kormánynak, a titkosszolgálatoknak, az elemzőknek és mindenkinek, aki félti ezt az országot és védi a szuverenitását.
A következőről van szó: Gyurcsány és neje nyilvánvalóan abban bízik, hogy külső erők segítségével fogják megdönteni az Orbán-kormányt. Pontosan tudják, hogy a nemzetközi globalista baloldal magyarországi „lerakata” – vagyis az összes baloldali párt – önmagában erre nem képes. Viszont azt is pontosan tudják, hogy mire készülnek a globalista, liberális körök.
A kapcsolatuk ugyanis kiváló ezen körökben, tágabban hálózatokban. Gyurcsánynak és Dobrevnek nyilvánvalóan szoros kapcsolatai vannak az uniós elit fősodratúnak nevezett vezetőivel, Frans Timmermanstól Vera Jourován át egészen a régi jó barátukig, Gyuri bácsiig. (Régi kapcsolatok ezek: 2006-ban az Európai Bizottság megengedte Gyurcsánynak – elsősorban is Almunia biztos –, hogy a gyalázatosan rossz gazdasági adatokat eltitkolja a választók előtt, s így megnyerhesse a választásokat. Viszont bizonyos információk arról szóltak, hogy 2009 tavaszán is ugyanezek a körök szólították fel arra, hogy lépjen le a színről.)
