Most kiadott könyve, A nagy téveszme, részben a külpolitikai realizmus nézeteinek az összefoglalása, részben az elmúlt tizenöt év nemzetközi eseményeinek, az egypólusú világrend megszűnésének értelmezése. A könyv egy korábbi írásának, nevezetesen a Bound to Fail. The Rise and Fall of the Liberal International Order című műnek a kiterjesztése. Azt állítja, hogy az 1990 után kialakult liberális világrend magában hordozza saját bukásának forrásait, akármennyire is Trumpot vagy másokat hibáztat a liberális világrend előnyeit élvező globális elit.

1990 után a hatalom eloszlása egyenetlen lett, egypólusú lett a világ, és ekkor az Egyesült Államok külpolitikájában a realizmust – a szereplők hatalmi érdekeinek beszámítását és az egyensúlyra törekvést, valamint az ideológiai szkepszist – felváltotta egyetlen pólus ideológiai és geopolitikai nyomulása, mivel érdemi ellenállásba nem ütközött. E nyomulás része volt a nemzetközi szervezetek terjeszkedése, az egyéni jogok számonkérése (lásd K. Sikkink, The Justice Cascade: How Human Rights Prosecutions Are ­Changing World Politics), a határok felszámolása, a világkereskedelem terjesztése stb.

Azonban e politika elégedetlenségeket váltott ki, sok helyen felértékelte a nemzeti érdeket és a nacionalizmust, mint a korábbi univerzalista ideológia, a kommunizmus. A liberális világrend ideológiai nyomulása ugyanis a helyi társadalmak átalakítását jelentette, amit a köznyelv demokráciaexportnak nevezett el (lásd például az arab tavaszt vagy az ukrán nemzetépítési kísérletet).

A liberális világrend azonban már a fénykorában is szenvedett el kudarcokat (Szomália, Haiti), de 2005 után érték látványos kudarcok, mint az arab tavasz, Afganisztán (Amerika eddigi leghosszabb háborúja stb.). Rá­adásul a liberális világrend magországainak belpolitikájában is komoly kihívások jelentek meg (Trump, brexit, populizmus). Általában az önrendelkezés, a szuverenitás felértékelődött a világban, a liberális világrend érdekében a nemzetközi szervezetek szakértő bürokratái által végzett társadalommérnöki tevékenységére, nevelő-szabályozó-szankcio­náló politikájára adott reakcióként.

Az ideológiai és geopolitikai nyomulás indoklása az volt, hogy a liberális demokráciák békések, ezért a liberális demokráciákat kell terjeszteni világszerte a béke és a jólét érdekében. A globális ideológiai és politikai nyomulás azonban helyi ellenállásokat, a nacio­nalizmusok megerősödését váltja ki. Másrészt a megerősödő országok egyre inkább hajlamosak szembeszállni az Egyesült Államokkal. Az egypólusú világrend megszűnésével, hangsúlyozza Mearsheimer, vissza kell térni a politikai realizmushoz: a szereplők érdekeinek elfogadásához és bekalkulásához. A külpolitikai modus vivendi ugyanis jobb, mivel békésebb, mint az ideológiai és geopolitikai terjeszkedés.

Másrészt a realizmus jobban szolgálja a liberálisok által is hirdetett célt: az egyéni szabadság védelmét. Téves az a hamis emberkép, mely szerint az ember jó szándékú és képes univerzális, racionális konszenzusra. A liberális (ideologikus) külpolitika szükségképpen ideológiai konfliktusokba bonyolódik, és az okozott érdeksérelmek miatt geopolitikaiakba. A konfliktusok pedig egyre inkább militarizálják a liberális világrend fenntartására törekvő államokat, elsősorban az Egyesült Államokat, azaz a liberális külpolitika otthon a szabadság szűküléséhez vezet, egy nem liberális államhoz.

A realista politika lemondás a világuralom bármilyen változatáról, legyen az Pax Americana vagy Pax Sovietica, és a realista politika agnosztikus: nem világnézeti alapon válogatja a szövetségeseit, és nem igyekszik valamilyen ideológia képére alkotni a különböző országok társadalmát. Bár nem ígéri az örök békét, mégis egy viszonylag békés, erőegyensúlyokon alapuló világot tesz lehetővé.

John J. Mearsheimer A nagy téveszme. Liberális álmok és nemzetközi realitások című könyve hamarosan magyarul is megjelenik. A szerzővel november 8-án a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen és november 9-én a Corin­thia Hotelben találkozhatnak az érdeklődők.

A szerző eszmetörténész, a Századvég Kiadó vezérigazgatója, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Molnár Tamás Kutatóintézet vezetője

Birítókép: John J. Mearsheimer (Fotó: YouTube/PolisciCarleton)