idezojelek

A külpolitikai realizmus mestere

John J. Mearsheimer kitartóan hirdeti, hogy a liberális paradigma téves.

Cikk kép: undefined

A rendszerváltás idején, 1989-ben fogalmazta meg a hegeliánus–marxista előzmények után Francis Fukuyama, hogy elértünk a történelem végére. Az amerikai politológus kritikájának ma már nincs komoly sportértéke, hiszen volt öbölháború, arab tavasz, afganisztáni ki- és bevonulás, délszláv polgárháború és most itt az ukrajnai háború. Az ígéret szerint a liberális demokrácia győzött az államformák evolúciós versenyében, és szükségszerűen elterjed, elterjedése pedig békét és jólétet hoz mindenki számára, aki elég felvilágosult.

Azonban nem így lett. A fenti események mellett megérkezett a 2008-as válság és az azt követő stagnálás Európa sok országában. Kialakult a „multikultival” és a globalizációval szembeni elégedetlenség a magországokban – lásd Donald Trump sikerét az Egyesült Államokban vagy a brexitet az Egyesült Királyságban –, és ezek az elégedetlenek sikereket értek el. Ennek ellenére a mainstream nyugati politika, média és egyetemi világ bünteti azokat, akik a liberális világrend vagy a Pax Americana végéről vagy csak a válságáról beszélnek.

Nem világos, hogy ha a liberalizmus megoldás az emberiség problémáira, akkor miért állnak ellen neki egész országok? Miért vannak elégedetlenek, válságok? A nyugati válasz szerint a megoldás a még több liberalizmus, a polgárok átnevelése. Emellett a gyakorlatban a liberális politika cinikusan együtt tud működni vallási fanatikusokkal (Szíriában, Irakban) vagy nácikkal (Ukrajnában).

John J. Mearsheimer azon kevés politikai gondolkodó egyike, aki az uralkodó paradigmával szemben kitartóan hirdette, hogy a liberális paradigma téves, és az egyre nagyobb béke helyett egyre több konfliktust provokál ki: a Szovjetunió összeomlása után alig pár évig nem állt háborúban valakivel az Egyesült Államok.

Mearsheimer a mai amerikai külpolitikai gondolkodás egyik meghatározó alakja. A realista irányzat egyik legfontosabb mai képviselője Henry Kissinger mellett. Korábbi könyvei is feltűnést keltettek, mint Az Izrael-lobbi és az amerikai külpolitika (The Israel Lobby and U. S. Foreign Policy) vagy a Miért hazudnak a vezetők: az igazság a hazugságról a nemzetközi politikában (Why Leaders Lie: The Truth About Lying in International Politics).

Most kiadott könyve, A nagy téveszme, részben a külpolitikai realizmus nézeteinek az összefoglalása, részben az elmúlt tizenöt év nemzetközi eseményeinek, az egypólusú világrend megszűnésének értelmezése. A könyv egy korábbi írásának, nevezetesen a Bound to Fail. The Rise and Fall of the Liberal International Order című műnek a kiterjesztése. Azt állítja, hogy az 1990 után kialakult liberális világrend magában hordozza saját bukásának forrásait, akármennyire is Trumpot vagy másokat hibáztat a liberális világrend előnyeit élvező globális elit.

1990 után a hatalom eloszlása egyenetlen lett, egypólusú lett a világ, és ekkor az Egyesült Államok külpolitikájában a realizmust – a szereplők hatalmi érdekeinek beszámítását és az egyensúlyra törekvést, valamint az ideológiai szkepszist – felváltotta egyetlen pólus ideológiai és geopolitikai nyomulása, mivel érdemi ellenállásba nem ütközött. E nyomulás része volt a nemzetközi szervezetek terjeszkedése, az egyéni jogok számonkérése (lásd K. Sikkink, The Justice Cascade: How Human Rights Prosecutions Are ­Changing World Politics), a határok felszámolása, a világkereskedelem terjesztése stb.

Azonban e politika elégedetlenségeket váltott ki, sok helyen felértékelte a nemzeti érdeket és a nacionalizmust, mint a korábbi univerzalista ideológia, a kommunizmus. A liberális világrend ideológiai nyomulása ugyanis a helyi társadalmak átalakítását jelentette, amit a köznyelv demokráciaexportnak nevezett el (lásd például az arab tavaszt vagy az ukrán nemzetépítési kísérletet).

A liberális világrend azonban már a fénykorában is szenvedett el kudarcokat (Szomália, Haiti), de 2005 után érték látványos kudarcok, mint az arab tavasz, Afganisztán (Amerika eddigi leghosszabb háborúja stb.). Rá­adásul a liberális világrend magországainak belpolitikájában is komoly kihívások jelentek meg (Trump, brexit, populizmus). Általában az önrendelkezés, a szuverenitás felértékelődött a világban, a liberális világrend érdekében a nemzetközi szervezetek szakértő bürokratái által végzett társadalommérnöki tevékenységére, nevelő-szabályozó-szankcio­náló politikájára adott reakcióként.

Az ideológiai és geopolitikai nyomulás indoklása az volt, hogy a liberális demokráciák békések, ezért a liberális demokráciákat kell terjeszteni világszerte a béke és a jólét érdekében. A globális ideológiai és politikai nyomulás azonban helyi ellenállásokat, a nacio­nalizmusok megerősödését váltja ki. Másrészt a megerősödő országok egyre inkább hajlamosak szembeszállni az Egyesült Államokkal. Az egypólusú világrend megszűnésével, hangsúlyozza Mearsheimer, vissza kell térni a politikai realizmushoz: a szereplők érdekeinek elfogadásához és bekalkulásához. A külpolitikai modus vivendi ugyanis jobb, mivel békésebb, mint az ideológiai és geopolitikai terjeszkedés.

Másrészt a realizmus jobban szolgálja a liberálisok által is hirdetett célt: az egyéni szabadság védelmét. Téves az a hamis emberkép, mely szerint az ember jó szándékú és képes univerzális, racionális konszenzusra. A liberális (ideologikus) külpolitika szükségképpen ideológiai konfliktusokba bonyolódik, és az okozott érdeksérelmek miatt geopolitikaiakba. A konfliktusok pedig egyre inkább militarizálják a liberális világrend fenntartására törekvő államokat, elsősorban az Egyesült Államokat, azaz a liberális külpolitika otthon a szabadság szűküléséhez vezet, egy nem liberális államhoz.

A realista politika lemondás a világuralom bármilyen változatáról, legyen az Pax Americana vagy Pax Sovietica, és a realista politika agnosztikus: nem világnézeti alapon válogatja a szövetségeseit, és nem igyekszik valamilyen ideológia képére alkotni a különböző országok társadalmát. Bár nem ígéri az örök békét, mégis egy viszonylag békés, erőegyensúlyokon alapuló világot tesz lehetővé.

John J. Mearsheimer A nagy téveszme. Liberális álmok és nemzetközi realitások című könyve hamarosan magyarul is megjelenik. A szerzővel november 8-án a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen és november 9-én a Corin­thia Hotelben találkozhatnak az érdeklődők.

A szerző eszmetörténész, a Századvég Kiadó vezérigazgatója, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Molnár Tamás Kutatóintézet vezetője

Birítókép: John J. Mearsheimer (Fotó: YouTube/PolisciCarleton)

VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Deák Dániel avatarja
Deák Dániel

Egyre nyíltabb a brüsszeli nyomásgyakorlás

Pilhál Tamás avatarja
Pilhál Tamás

Amikor az áruló árulózik

Szentesi Zöldi László avatarja
Szentesi Zöldi László

Caramel alaposan téved

Gajdics Ottó avatarja
Gajdics Ottó

Dezinformációs lélekölő hazugságok

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.