A globális elit rejtett hálózatai

Nincs ellenállhatatlan erő, csak olyan erők vannak, amelyeknek nem áll ellen senki.

Brüsszel, 2016. június 30. Az Európai Parlament által közreadott képen Soros György magyar származású amerikai üzletember, a New York-i Soros Fund Management befektetési társaság elnöke az EP fejlesztési, költségvetési, bel- és igazságügyi bizottságainak közös konferenciáján Brüsszelben 2016. június 30-án. (MTI/Európai Parlament/Philippe Buissin) Fotó: Philippe BUISSIN Forrás: MTI/Európai Parlament/Philippe Buissin

Alapkérdés a XXI. században: hogyan térképezhető fel a globális elit, hogyan körvonalazható és kontúrozható újságírói és tudományos eszközökkel, túl az alaptalan összeesküvés-elméleteken, feltevéseken és nem igazolható állításokon?

A mai globális elit jellemzője a hálózatos működésmód. Ezek egy része láthatóan működik, vállalja létét vagy a láthatóság és a láthatatlanság szürkezónájában helyezkedik el. Jelentős részük azonban láthatatlan hálózat, s éppen ezek felderítése a legnagyobb kihívás, ugyanis ezek nagyon tudatosan titkolják létezésüket. Tisztában vannak azzal, hogy a hivatalos intézményeken belüli céljaikat csak akkor érhetik el, ha működésük nem látható, hiszen ha azzá válna, óriási társadalmi ellenállásba ütköznének – és ezt a legkevésbé akarják, ők csak a „végeredményt” (globalista céljaik elérését) jelentik majd be a nyilvánosság előtt.

A szuverenista erőknek éppen ez utóbbit, a „végeredményt” kell megakadályozniuk, ehhez viszont itt és most kell felfedni a globális, világkormányzást, föderális Európát, kevert fajú és vallású társadalmat létrehozni akaró hálózatok létét és működését.

Az alapkérdés: hogyan?

Első megközelítésben két módszertani javaslatom van a láthatatlan hálózatok feltérképezésére. Az egyiket a sötét anyag módszernek hívnám: ennek az a lényege, hogy amikor a politikai események során előzetesen nem megjósolható fordulatok következnek be, akkor logikai alapon tételezni kell a hiányzó faktor jelenlétét. Amennyiben a kazualitás, az ok-okozati összefüggés keresése létező elemzési forma, akkor a logikailag ­hiányzó láncszemet pótolni kell, ha feltételesen is.

Ám ez önmagában még nem elegendő feltétele a láthatatlan hálózatok feltárásának. Ami ehhez igazán közelebb visz, az nem más, mint a kisülés (vagy kipattanás) jelensége: egy olyan pillanat, esemény, nyilatkozat, történés stb., ami óvatlanul vagy tudatosan, de világos jelzés egy informális szerveződés létéről, adott esetben minden előzmény nélkül, váratlanul. Ezek olyan mozzanatok, amelyekkel első körben a közvélemény nem tud mit kezdeni, viszont egy alapos elemzés képes felfedezni a mögöttes erőket. Ilyen mozzanat volt pél­dául J. F. Kennedy meggyilkolása 1963 novemberében Dallasban: Kennedynek szándékában állt egy mögöttes, rejtőzködő háttérhatalommal szemben fellépni, amiről meggyilkolása előtt egy híres beszédében tájékoztatta is a közönséget és a világot.

A másik példa Alfred Herrhausenhez kötődik, aki 1989 novemberéig a Deutsche Bank elnök-vezérigazgatója volt, egyben ­Helmuth Kohl kancellár gazdasági főtanácsadója. ­Herrhausen a kelet- és közép-európai rendszerváltások hajnalán azt tűzte ki célul a nemzetközi pénzügyi közösség számára, hogy adósságelengedéssel vagy átütemezéssel és egyéb támogatási formákkal segítse ki a gazdasági válságból elsősorban Lengyelországot és Magyarországot. Ezeket a célokat elmondta a nemzetközi nyilvánosság előtt, azonban elképzelései nem találkoztak a globális pénzügyi elit célkitűzéseivel, sőt. Herrhausent 1989 novemberében Frankfurtban időzített bombával, a kocsijában felrobbantották.

A következő példa 2004-ből származik: a republikánus G. W. Bush, illetve a demokrata John Kerry harcolt az elnöki székért az Egyesült Államokban, s a kampány során természetesen több interjút is adtak. Külön-külön megkérdezték arról mindkettőjüket, hogy valóban tagjai-e a Skull and Bones (Koponya és csontok) nevű titkos társaságnak, amelyiknek kiemelkedő politikus-, illetve bankárdinasztiák a tagjai, vagyis csúcs elitklubnak számít. E kérdésre mindketten azt felelték, hogy igen, de erről nem beszélhetnek többet, mert a társaság szabályai ezt tiltják. Ekkor értesülhetett arról a nagyközönség, hogy van egy titkos társaság – hálózat –, amelyiken belül megszűnik a republikánus–demokrata szembenállás, s egyfajta közös globális értékrend – s persze érdek – tartja az elitet össze. E „kisülés” felett persze gyorsan napirendre tért a közvélemény, ám ez mégis árulkodó mozzanat volt.

Sajátos pillanat volt az is, amikor tavaly az Il Giornale című olasz lap megírta, hogy Angela Merkel kancellár asszony telefonos beszélgetésben arra vette rá a Ligával együtt kormányzó Öt Csillag Mozgalom vezetőjét, hogy álljon át a baloldali Demokrata Párt oldalára, és velük együtt folytassa a kormányzást. Ez a kisülés megmutatta, hogy létezik az unió intézményrendszerén belül egy globalista hálózat, melynek informális nyomásgyakorló képessége kormányok megdöntésére is képes a céljai elérése érdekében.

A következő két példám már hazánkat is közelebbről érinti. Nemrég történt, hogy Donáth Anna, a Momentum EP-képviselőjének egy informális, párton belüli beszélgetése nyilvánosságra került, melyből kiderült, hogy ő és a pártja folyamatosan kapcsolatot tart a hozzájuk közel álló európai uniós biztosokkal és képviselőkkel, s az egész kapcsolatrendszer kifejezetten egy nemzetközi, globalista és liberális értékrendű hálózat jellegzetességeit mutatja.

És a végére hagytam egy, a globalista, világot átszövő hálózat létezését bizonyító kisülést, melyet nem más, mint e hálózatnak az egyik, bár nem feltétlenül a legfontosabb hatalmi központja, csomópontja, Soros György mutatott be. Az előzmény az Európai Bizottság panasza után az Európai Unió Bíróságának döntése arról, hogy a magyar felsőoktatást szabályozó 2017-es törvény, amelyik a liberális fősodor szerint a Soros által alapított CEU-t hátrányos érintette, jogsértő, ütközik az uniós jogokkal. Ekkor a sikertől nyilvánvalóan felbuzdult bankár a Project Syndi­cate nevű, általa működtetett portálon megjelentetett írásában szó szerint „felszólította” az uniót arra, hogy büntessék meg Magyarországot, illetve a magyar kormányt, ami a korábbi Soros-nyilatkozatok és írások alapján egyszerre jelentené jogok megvonását hazánktól, illetve kemény pénzügyi szankciókat, a támogatások egy részének elvonását.

Később ezt további írások követték, ugyanebben a követelőző vagy még inkább parancsoló hangnemben, sőt a legutóbbi írásában már Soros odáig ment, hogy Merkelt és az unió legfőbb döntéshozó szervét, az Európai Tanácsot is megfeddte a magyarokkal és lengyelekkel megkötött kompromisszumért, és több hatalmat követelt a bizottságnak. Ekkor vált egyértelművé, hogy Soros György hálózata olyan szinten behatolt az unió döntéshozó szervezeteibe, mind a bizottságban, mind a parlamentben, hogy megengedhette magának ezt az elfogadhatatlan hangnemet.

Egyfajta választ ad erre az Alapjogokért Központ Kovács Attila és Kurucz Orsolya által vezetett 2020-as kutatása, amelyben azt vizsgálták, hogy meghatározott témák mentén mely NGO-k lobbiztak a legaktívabban a brüsszeli Európai Bizottságnál. (A kutatás megtalálható az Alapjogokért.hu honlapon.) Kiderült, hogy a nyílt társadalom eszméjéhez, tehát Soros György hálózatához köthető NGO-k találkoztak a legtöbbször a bizottság funkcionáriusaival, s e találkozóknak erőteljes befolyása volt a későbbi bizottsági nyilatkozatokra, döntéshozatalra. A leglényegesebb mégis az, hogy a Soros-hálózat lobbistái nem a nyilvánosság előtt, hanem háttértárgyalásokon gyakoroltak nyomást a döntéshozókra, ami éppen a rejtőzködő hálózatok legjellegzetesebb vonása: az informális, személyközi kapcsolatokon keresztüli befolyásolás.

Korszakváltó periódusban vagyunk tehát, a mai korban dőlhet el az, hogy a globalista hálózatok végül átveszik-e a hatalmat a hagyományos nemzetállami intézmények és szervezetek felett.

De éppen az a lényeg, hogy ez nem egyoldalú folyamat: a szuverenista, nemzeti, konzervatív tábor nem nézője és elszenvedője ennek a folyamatnak, ami most már a szemünk előtt zajlik, hanem aktív alakítója. A konzervativizmus, ha csak kommentál, megfigyel és végül „elszenved”, akkor vereséget szenved. Ezen a mentalitáson kell túllépni ahhoz, hogy ellent tudjunk állni a globalizmus látszólag ellenállhatatlan törekvéseinek a világhatalom megszerzésére. Ugyanis valójában nincs ellenállhatatlan erő, csak olyan erők vannak, amelyeknek nem áll ellen senki. Ezért áll nagy kihívás előtt a konzervatív és keresztény tábor.

A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója

(Borítókép forrása: MTI/Európai Parlament/Philippe Buissin)