Kezdjünk egy idézettel: „Mint a Politico is felhívja a figyelmet, a brüsszeli ülésen tett bejelentés napokkal azelőtt történt, hogy a NATO megkezdte a Steadfast Noon néven ismert éves nukleáris gyakorlatát, szerdán pedig Oroszország tartott egy nukleáris gyakorlatot, mely során azt gyakorolták, milyen lenne, ha Oroszországot érné nukleáris csapás, és erre ellencsapással reagálnának.”
A Mandineren olvasom mindezt, szombat este van, bort sem nyitok, borzadok.
’78 vagy ’79 lehetett, ki emlékszik már erre pontosan... De a Vörös Csillag mozira határozottan emlékszem, és a Lenin körútra is, hát még Tóth Zsuzsira, a legjobb csaj volt a gimiben, de lehet, hogy a kerületben, vele mentem a Vörös Csillagba, a Hairt néztük, „I got life, mother / I got laughs, sister / I got freedom, brother / I got good times man – és Berger az asztalon, „We starve, look at one another short of breath / Walking proudly in our winter coats / Wearing smells from laboratories / Facing a dying nation of moving paper fantasy / Listening for the new told lies” – és Berger masírozik a repülőgép gyomrába, a kettő között pedig „Sodomy / Fellatio / Cunnilingus / Pederasty / Father, why do these words sound so nasty?” – ugyanis mégis csak Tóth Zsuzsi kezét szerettem volna mindennél jobban megfogni a sötétben, hogy aztán majd hátha mást is sikerül...
No és persze a The Wall. Hetekig fordítgattuk a szövegkönyvet, hetek alatt többet tanultunk angolul, mint akárhány év alatt a magánórákon vagy a suliban, „There is no pain you are receding / A distant ship smoke on the horizon / You are only coming through in waves / Your lips move but I can’t hear what you’re saying” – és tényleg.
Hidegháború volt.
És hideg virsli, meleg sör – a Kádár-rendszer nagy találmánya. És Vörös Csillag és Lenin körút és Marx tér és világnézetünk alapjai, na, azok aztán voltak, „A kocsmában, ott van a nagy élet, / Tompulnak az agyak, élesek a kések, / Sűrű a levegő az olcsó sör szagától, / Eleged van már e kib…szott világból” – és a Keleti Károly utcában a Pilseniben nem kérik el a személyit, amúgy pedig: „Helló baby, én azt hiszem, baj van! / Szúrj belém egy utolsót halkan! / Ugrálni akarok, vadul ugrálni, / A nyomorult mennyeket akarom látni! […] Mocskos idők, szeretned kéne, / A jövő itt van és sose lesz vége! / Mocskos idők a sarokba bújva! / Bárhogy is volt, kezdjük újra!”