Most márt tudjuk, mit ért Macron a demokrácia pillérei, a jogállamiság erősítése alatt. A francia elnök különösen éles hangon szögezi le a jogállamiság fontosságát más nemzeteknél, főleg pedig Lengyelország és Magyarország esetében. Egy tavaly januári beszédében e két országra vonatkozóan úgy foglalt állást: „újra felfedezzük, hogyan lehet törékennyé tenni a demokráciát és a jogállamiságot”. Teljes prédikátori üzemmódba kapcsolva ezután hozzátette, a jogállamiság nem Brüsszel találmánya, illetve a jogállamiság vége az autoritarizmus kezdete. Mármost úgy tűnik, a jogállamiság feltételezett megsértése csak olyan helyeken jelenti az autoritarizmus kezdetét, mint Lengyelország és Magyarország – Franciaországban viszont nem.
A Macron és uniós cimborái körében elterjedt kettős mércének, ahogyan a jogállamisághoz viszonyulnak, aggodalomra kell okot adnia bárki szemében, aki komolyan ragaszkodik a demokratikusan elfogadott jogi normákhoz.
Annak köszönhetően ugyanakkor, hogy Macron bevetette „a törvényhozás nukleáris opcióját”, fény derült a jogállamisággal kapcsolatos képmutatás káros következményeire. Európa fontos leckét kapott abból, milyen közönyösek az uniós elitek a demokrácia értékével szemben. A valódi autoritereket Párizsban és Brüsszelben találhatjuk. Most a francia népen múlik, hogy dacoljon, és lépjen fel Macron autoriter viselkedése ellen.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!