idezojelek

Itt az ideje, hogy Európa a saját útját járja

El kell szakadnia az Egyesült Államoktól, hogy újra szuverén lehessen.

Cikk kép: undefined

Európa a második világháború óta fokozatosan veszít jelentőségéből. Az öreg kontinens, amely annak idején a világ közepe volt, és ahol a történelmet írták, szép lassan kimúlik. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti hidegháború már elkezdte háttérbe szorítani, bár még nem teljes sikerrel. Az Európai Unió megpróbálta innovatív projektként visszaszerezni a régi nagyhatalmi státust, de az öreg kontinens egyre távolabb kerül a világhatalmi elittől, pláne Kína erősödésével. A helyzet egyre rosszabb lesz, ha nem cselekszünk.

Mi is a probléma Európával? A kérdés nem egyszerű, nincs rá frappáns válasz, de néhány adalékkal szolgálhatunk. Az első világháború és annak vége új fejezetet nyitott: Európa belerokkant, míg az Egyesült Államok és Japán szép lassan világhatalommá vált. A háború, a dekolonizáció, a széttagoltság és válságok sorozata meggyengítette Európát, források és remény nélkül hagyva. Tökéletes táptalaja lett a XX. század két leggonoszabb eszméjének, a német nemzetiszocializmusnak és a szovjet típusú szocializmusnak. Aztán a második világháborúval ez újra megismétlődött, csak most a hatalmi struktúra az Egyesült Államok és a Szovjetunió megszilárdulásának kedvezett.

Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Mi történt Európával? A nyugati fele az Egyesült Államok szövetségesévé, vagy mondjuk inkább úgy, hűséges szolgájává vált. Lekopírozta az istenített amerikai fejlődést. Félreértés ne essék, távol áll tőlem az Amerika-ellenesség: voltak nagyszerű figuráik, mint például Ronald Reagan. Ezzel együtt sajnos Európa megtanulta, hogyan kell jó vazallusnak lenni. Elveszítettük gazdasági vezető szerepünket. Jól látható volt ez a szerepvesztés a Covid-világjárvány idején és jól látható most is, az orosz–ukrán háború alatt. Úgy gondoltuk, rosszul, hogy kevés forrással rendelkezünk, és ezért más kontinensektől kell függnünk. Mindezek tetejébe politikusaink úgy döntöttek, nem törődnek országaikkal, és vajmi kevés érdeklődést mutatnak nemzeti jólétünk iránt. Eladták magukat a legtöbbet kínálónak.

Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök például rögtön a megválasztása után szaladt találkozni Soros György fiával, Alex Sorossal. Hasonlóképpen Ursula Von der Leyent sem érdekli Európa, és a legtöbb EP-képviselőt sem. Az Európai Parlament a bürokraták kiképzőtábora lett, ahol példátlan módon globalista politikusok gyakorlatoznak. A sok-sok piszokról pedig a média gondosan eltereli a figyelmet. Az Oroszország elleni szankciók egyértelműen mutatják, hogy sok európai politikus nem törődik saját polgárai jólétével. Úgy döntöttek, mindenért többet fogunk fizetni. Megkérdeztek erről minket? Egy frászt.

A háború előtt Európa átlagosan napi 154 ezer hordó gázolajat és repülőgép-üzemanyagot importált Indiából. Ez napi kétszázezer hordóra emelkedett, miután az Európai Unió február 5-től megtiltotta az orosz olajtermékek behozatalát. Ezt úgy kell ám érteni, kedves olvasó, hogy ugyanazt az orosz nyersanyagot vesszük, csak most Indiából. És jóval többet. Hol van ebben a logika? A szankciók más gazdaságok javát szolgálják. Az amerikaiak húzzák a legtöbb hasznot, mivel a cseppfolyósított földgázt harminc százalékkal magasabb áron exportálják, mint a csővezetéken szállított gázt. Ja, és a fegyveriparról ne is beszéljünk. Csak halkan mondom, ez utóbbi iparág finanszírozta a demokrata kampányt 2020-ban.

Európa és az euró tovább gyengül. Az infláció nem egyszerűen az áruk árának növekedését jelenti, hanem a valuta leértékelődését is. Hszi Csin-ping és Vlagyimir Putyin találkozóján úgy döntöttek: támogatják a kínai jüan használatát Oroszország és Ázsia, Afrika és Latin-Amerika országai között. Orbán Viktor ugyanakkor azon kevés politikai vezetők egyike Európában, aki nem engedett a nemzetközi nyomásnak, és megtette, amit szükségesnek tart a magyarság érdekeinek védelmében.

Franciaország elnöke a fején találta a szöget, amikor azt mondta a kínai vezetővel folytatott legutóbbi találkozóján: „­Miért mennénk mások tempójában? Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mik a saját érdekeink.” Emmanuel Macron nem a kedvencem, egy újabb globalista, de el kell ismernem bátorságát, hogy önálló európai menetrendet állított fel, és próbál kibújni az amerikai vazallus szerepből. Nagyra értékelem továbbá az Ukrajna és Oroszország közötti béketerv elérése érdekében tett erőfeszítéseit, ahol Kína és az Egyesült Államok, ha utóbbi végre úgy kívánná, fontos szereplők lesznek.

A háború tarthatatlan helyzetbe hozta Európát. Azt ígérték nekünk, hogy a szankciók ellehetetlenítik majd a hadigépezetet, de nem tették, csak tovább szegényítették az európaiakat. Az ukránok számára is a békeszerződés a legjobb megoldás, hiszen az ártatlan állampolgárok semmiért nem okolhatók.

Itt az ideje, hogy az Egyesült Államok békén hagyja Európát! Ahogyan azt Trump elnök felismerte. Elfogadhatatlan, hogy az Egyesült Államok nagykövetsége háborúra buzdító plakátokkal szórta meg Budapest közterületeit. Ha Magyarország úgy döntött, hogy ennek a háborúnak a kimenetelére a legjobb megoldás a diplomáciai békejavaslat, akkor azt a nagykövetségnek tiszteletben kell tartania. Mit képzel az Egyesült Államok, hogy beleavatkozik más országok belügyei­be? David Pressman jobban tenné, ha saját országa ügyeivel foglalkozna, ahelyett, hogy egy másik ország belpolitikáját próbálja befolyásolni.

A Nyugat, különösen Nyugat-Európa másik nagy problémája, hogy mi lesz egy olyan társadalommal, amelyik nem törődik azzal, hogy mi történik a politikában, amelyből hiányoznak az igazi értékek, amely a boldogság helyett a pillanatnyi örömöt keresi, ahol a bölcsességgel szemben a tudatlanságot részesítik előnyben, ahol az anyagiakat többre értékelik, mint a közösséget, és ahol nincs jelentősége a családalapításnak? Bukni fog, de hatalmasat. Trump világosan fogalmazott Tucker Carlsonnak adott interjújában: „Mi a legnagyobb probléma? Kína? Talán Oroszország? Vagy Észak-Korea? Dehogyis. A probléma belülről fakad. Beteg, radikális emberek fakasztják.”

Itt az ideje, hogy Európa a saját útját járja. El kell szakadnia az Egyesült Államoktól, hogy újra szuverén lehessen. De ezt csak akkor várhatjuk, ha a nemzeti érdeket képviselő politikusokat választunk és mi magunk is a nemzeti utat fogjuk követni.

A szerző spanyol politológus, a Filosofía Política projekt alapítója

Borítókép: illusztráció (Fotó: AFP/John Thys)

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right
Borbély Zsolt Attila avatarja
Borbély Zsolt Attila

A valódi szélsőségesek baloldaliak

Huth Gergely avatarja
Huth Gergely

Ügynökök, spiclik, egyéb hazaárulók

Novák Miklós avatarja
Novák Miklós

Hogyan tovább, Ferencváros?

Szőcs László avatarja
Szőcs László

Nem akarunk woke-keltetőt Józsefvárosban

A szerző további cikkei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.