Nincs remény Franciaország megmentésére, amíg egy globalizációpártié a hatalom. Csak egy Éric Zemmour vagy Orbán Viktor edzettségével rendelkező hazafi mentheti meg az országot a fenyegető faji káosztól és polgárháborútól. Ugyanis a Franciaország egészén általánossá vált városi gerillaharc semmi más, mint egy közösségek közötti polgárháború kezdete. Senki nem tagadhatja a Franciaország és a „tősgyökeresek” elleni gyűlöletkiáltásokat, amelyeket a zavargások során hallhattunk. Az integráció kudarc, a helyzet pedig romlik a fiatal bevándolókkal, akik közül sokan nem érzik magukat franciának. 

Emmanuel Macron elnököt a globalizációpártiak juttatták hatalomra egy példa nélküli politikai-bírósági puccsal. Soha nem láttunk azelőtt olyan gyors lefolyású és kukacoskodó igazságszolgáltatást, mint Francois Fillon konzervatív elnökjelölt eltávolítására, akit bagatell dolgokkal vádoltak meg mindazokhoz a gyalázatosságokhoz képest, amelyek Macron rovásán vannak, amióta csak a politikai színre lépett. Fillont szó szerint összeroppantotta a rendszer, és esélye sem volt rá, hogy megússza ezt. A globalisták Macront akarták, ő pedig, noha ismeretlen volt a közvélemény előtt, sem pénzben, sem támogatásban nem szenvedett hiányt, hogy kampányoljon. Küldetése lévén, hogy az épülőben lévő nagy multikulturális világfalu egyszerű lakónegyedévé alakítsa Franciaországot, Macron virtuózzá lett ebben a nemzet lerombolására irányuló misszióban.

Elveszítettük monetáris, költségvetési, területi, igazságügyi, energetikai és diplomáciai szuverenitásunkat. Semmi sem dől már el az Élysée-palotában anélkül, hogy ne küldjék meg előzőleg Brüsszelnek, amely pedig a davosi Világgazdasági Fórum főnökeinek engedelmeskedik. 

Semmi újdonság nincs a polgárháborúban, amelyet a civilizációk összecsapása és az integráció bukása révén kényszerítettek ránk, harminc éven át pedig eltagadtak. Már nem is számoljuk az e témában írt könyveket és cikkeket. Amikor bevándorlók millióinak semmi sem közös az őslakosokkal, sem Franciaország történelme, sem kultúrája, sem a hagyományai, sem a vallása, sem az életmódja, akkor hogyan is osztozhatnának egy közös jövőn és élhetnének összhangban? Lehetetlen ez. Mindenki megmondta már, De Gaulle, Poniatowski, Jean-Marie Le Pen, Zemmour. Az események őket igazolták. Ha azonban egy igazi hazafi jutna hatalomra, elég lenne Zemmour programját a gyakorlatba ültetnie az ország megmentésére. Soha nem láttam még ilyen kidolgozott migrációs programot, amely mintegy negyven intézkedést és tíz tanulságos táblázatot tartalmaz. Macronnak 2017-es hatalomra jutásakor nem volt bevándorlási programja azon túlmenően, hogy azt mondta: olyan sorsszerűségről van szó, amelyet el kell fogadnunk. Ezzel megugrott a menedék- és vízumigénylők száma.

Azt mondják nekünk, az erőszak szintet lépett, mivel a zavargók egyes polgármesteri hivatalokat is megtámadtak. Most szórakozunk? Samuel Paty, a lefejezett középiskolai tanár nem volt új küszöb az erőszakban? Vagy a tizenkét éves Lola, aki a légynek sem ártott, és akit megerőszakoltak, megkínoztak, lemészároltak? Vagy a kisgyerekek Annecy-ben, akiket késsel súlyosan megsebesítettek? Az erőszak már mindenütt jelen van Franciaországban, amióta csak a világ legveszélyesebb országává vált. Mindenki fél, kezdve Macronnal, akit viszont rendőrök százai védenek, akárhová is megy. A rendőrök, a tanárok, a tűzoltók, az ápolók, a tömegközlekedő nők, az iskolás gyerekek – mindenki fél, mert megvonták tőlük a tekintélyüket vagy nem védik meg őket. Macront védik, de a franciák napi százhúsz, azaz évi 44 ezer késes támadásnak esnek áldozatul.

Macron semmilyen vészhelyzeti intézkedést nem fog megtenni, ami pedig megmenthetné az országot: a bevándorlás leállítását, a megbénított rendőrök újrafelfegyverzését, a szociális jogok megvonását az összes bűnözőtől, valamint a kettős állampolgár bűnözők állampolgárságtól való megfosztását és kiutasítását.

A szerző nyugalmazott francia katonatiszt, a Riposte Laique hírportál publicistája

Borítókép: Zavargások Franciaországban (Fotó: Mohamed Badra)