Kilehelte lelkét, és kettéhasadt a kárpit. Meghalt, akinek nem volt bűne.
Abban a földi világban, ahol csak tükör által homályosan látunk, nagyon ritkán adatik meg az igazság pillanata. Olyan esemény, amely annyira megrázó, hogy csak figyelni kell, ki mint viszonyul hozzá, és rövid időre lehullanak a leplek, és kivillan a valódi indulat. Ilyenkor mindig érdek és érték között kell választani, és nagy az elbukás veszélye.
Október hetedikén egy olyan felfoghatatlan és váratlan támadás történt, amely a sarkaiból fordította ki a világot. Ma még teljesen nem is látjuk, hova vezet a nyílt terror, de azt már az elmúlt egy hónapban megfigyelhettük, milyen reakciók keletkeztek. A népek egymás ellen fordultak.
Abban az országban, ahol tavaly még futball-világbajnokságot szerveztek, ma terrorszervezet tárgyal. A világ egyik kedvenc üdülővárosában, Dubaiban tervezett orvosi világkonferencia helyszíni megrendezését már lemondták. ENSZ-be delegált izraeli képviselők sárga csillagot tűztek ki. Európai nagyvárosokban palesztin zászlók lengenek.
Olvastam egy bulvárhírt, hogy Antony Blinken a Fehér ház halloweenpartiján gyermekeit Zelenszkijnek és ukrán zászlónak öltöztette. Hol van a világ már ettől a gondtól? Persze, lehet hogy csak nosztalgiázik az Egyesült Államok külügyminisztere, mert a most szembejövő valóság már nem egy proxy háború veszélyével fenyeget. Mi is azt hittük, hogy a Covid-világjárvány és az orosz–ukrán háború után rosszabb már nem jöhet. De a kijózanító pofonok által el kell jutnunk a felismerésig, hogy valóban új világrend fog születni, súlyos háborús események fognak történni, és nekünk ebben a helyzetben komolyan meg kell vizsgálnunk életünk talapzatát. Miben tudunk hinni, miben tudunk bízni?
Aki abban bízik, hogy a terroristát meghatja egy csecsemő látványa, aki abban reménykedik, hogy őt elkerüli a baj – mi az esélye annak, hogy svéd mezben lelőnek a belga fővárosban? –, aki abban hisz, hogy mindenkinek van igazsága, olyan hatalmas tévedést követ el, amely társadalmi szinten összeadódva a civilizált világot a borzalmak völgyébe taszítja megint.
Hosszasan néztem annak a német–izraeli fiatal nőnek a szemét egy még életében készült fotón! Az ő holttestét állítólag most találták meg – vagy csak a koponyacsontját? –, róla azt írták az első napon, hogy félmeztelen, ájult testét egy teherautó platójára dobva vitték végig Gázába a mészárszékké vált izraeli zenei fesztiválról. Ha nem jut eszünkbe európaiként, a XX. század égbekiáltó bűneinek ismeretében a sorstalanság érzése, akkor ebben a században is el fogunk tévedni. Az a mondat, amit mindig hallottunk, hogy tanuljunk a történelemből, és azokat a bűnöket soha ne lehessen többé elkövetni, most megint relativizálva lett. Amiért évtizedek óta Németország szórja a fejére a hamut, most Berlin utcáin a visszájára fordul.
Miközben egy nő meggyalázott testén a tettesek tort ülnek, a szólásszabadság nevében Európában – Németországban is! – a gyilkosokat éltetik! Néha muszáj kimondani, amit az ember gondol, mert különben hallgatásával cinkossá lesz: mélységesen elítélem az antiszemita tüntetések engedélyezését Európában!
Tudjuk, hogy két nép együttélésében egyetlen járható út van, a béke. És azt is tudjuk, hogy nem lesz béke soha, ha az egyik nép terrorszervezetet tart fenn. A terrort nem lehet kormányozni, ő nem fog idomulni, bármikor robban és robbant, és lételeme a káosz. Mi száz éve elvesztettük a hazánk nagy részét, és rengeteget fáradozunk azóta is azon, hogy nemzetünk lelkét egybetartsuk. Mégsem ülünk, civilként beállítva magunkat, egy terrorszervezet titkos alagútrendszere felett, és nem azon gondolkozunk, hogyan tegyünk kárt a környező népekben.
Én valóban úgy vélem, hogy történelmünk, hibáink belátása és az elmúlt száz év tapasztalata feljogosít bennünket, hogy elmondjuk véleményünket az Európai Unióban. Akkor is, ha ez nekik nem tetszik vagy csak éppen egyes érdekekkel ellentétes. Válasszuk nehéz helyzetben inkább az értéket! Az igazságot! Mert a másik út hosszú távon mindenképpen megbosszulja magát.
Építsünk templomot rombolás helyett. Mert azon az elsötétedő pénteki napon, amikor a Megváltó oldalából a lándzsadöfés nyomán „vér és víz folyt ki” (Jn 19, 34), megmutatkozott a helyes út, amely általa vezet el az igazsághoz.
Dr. Kárteszi Judit főorvos
Borítókép: A Hamász palesztin terrorszervezet pusztításának nyomai az izraeli Kfar Aza kibucban 2023. november 7-én, egy hónappal a háború kirobbanása után (Fotó: Csudai Sándor/Origó)
