A déli határ Európa utolsó védvonala

Magyarország készül a békés karácsonyra, a boldog új esztendőre. De a déli határaink közelében százezernyi életerős, harcedzett, dühös férfi gyülekezik.

Hercegszántó, 2017. december 14. Magyar katonák a magyar-szerb határon, Hercegszántó közelében, ahol látogatást tett Simicskó István honvédelmi miniszter 2017. december 14-én. MTI Fotó: Ujvári Sándor

Az adventi várakozás heteiben az emberek többsége úgy készül a karácsonyi ünnepekre, hogy generációkon átívelő módon ápolja a hagyományokat. Akkor is ezt teszik, ha nem templomba járó, hitüket gyakorló, megélő keresztények. Az advent, a karácsony, Jézus születése akarva-akaratlan megérinti legtöbbünk lelkét ezekben a hetekben. Ám ez már nem ilyen természetes Nyugat-Európa országaiban. Évtizedek óta azt a nyilvánvaló hazugságot hirdetik, hogy a mi életformánk, értékeink már porosak, elavultak, ezért sokszínű, multikulturális világot kell felépíteni. Majd 2015-től a gazdasági bevándorlókat menekülteknek nevezték át, hogy a keresztény gyökerű emberek lelkiismeretét használják fel önmaguk ellen.

A beáramló, jórészt muzulmán hitű tömegek érzékenységére hivatkozva a keresztény életforma még meglévő jelképeinek feladását is megkezdték. Kereszt nem lehet egy tanár nyakláncán, közintézmény falán. De a vallási hovatartozásra utaló muszlim viseletet el kell fogadni, csakúgy, mint az Európában már évszázadok óta büntetett szokásaikat, mint gyerekházasság, többnejűség, nők hátrányos megkülönböztetése.

Ezt a hazug világképet segítette elültetni az emberekben a tudatosan manipulált tömegtájékoztatás. Az elmúlt évtizedek során a nyugat-európai emberek jó részéből kihalt a veszélyérzet. Elhitték, hogy a béke, a jólét már örökké az életük természetes velejárója lett, amit nem zavarhat meg semmi. Ez a fajta naivitás immár népbetegség lett. Elhitték, mert ügyes praktikákkal elhitették velük, hogy a tigrist jó szóval, meggyőzéssel vegetáriánussá tudják átnevelni. Ha mégsem, akkor biztos a módszerben volt a hiba, nem a cél volt rossz.

Miként lehetne értelmezni a minapi londoni késes támadást? Az elkövető a 28 éves Usman Khan volt, akit 2013-ban – 21 évesen! – terrorcselekmény miatt ítéltek tizenhat év börtönre. Ám már 2018-ban, hat év letöltése után szabadon engedték, mert benne látták az illetékesek a börtönbeli sikeres rehabilitáció élő példáját. Éppen erről tartott volna előadást egy konferencián, amikor késsel támadt a résztvevőkre.

Ennél az esetnél nehéz lenne az elkövető pszichés állapotára, frusztrációjára hivatkozni. Gondosan felkészült az akcióra, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy robbanómellényt vett magára, amivel a lefegyverzésére érkezőket igyekezett távol tartani. Mára az is kiderült, hogy iszlám radikális szervezetekkel ápolt élénk kapcsolatot. Büntetésének alig harmadát letöltve szabadon engedték, visszatérhetett a társadalomba, ahol kitervelten gyilkolt. Hibás, naiv döntések sora bizonyította ismét, hogy a ragadozó átnevelése lehetetlen küldetés.

A naivitás mellett a csöndes önfeladás, a gyávaság is egyre erősebben van jelen Európa nyugati felében. Megtörténhet, hogy egy mérsékelten sikeres franciaországi rapper olyan dalával szerez országos ismertséget, amelyben arról szövegel, hogy a fehérek lányait ejti teherbe, és olyan gyerekek fognak születni, akik rá hasonlítanak majd. „Mi, feketék és muszlimok vagyunk a nagy ellenségeitek” – szól a refrén a Nagy népességcsere című dalban. Ezt a nyilvánvalóan rasszista tartalmat nem tiltja le az internetes szolgáltató, mert tolerancia és megértés kell.

Emellett tudatosan folyik az iszlám radikálisok által elkövetett bűncselekmények relativizálása is. Ennek nálunk is beszédes példáját láthattuk, amikor az egyik internetes hírportál arról írt terjedelmes cikket, hogy 19 év alatt 753-an haltak meg terrortámadás következtében Európában. Hiszen így már látható, hogy évente „alig” negyven embert öltek meg az iszlamista terroristák. Ha ezt esetleg még tovább bontjuk az unió államaira, akkor alig másfél halott jut évente egy országra, ami szinte már semmi.

A naiv, megtévesztett olvasó pedig megkönnyebbül, hiszen feketén-fehéren látja, hogy a terror nem jelent nagyobb fenyegetést, mint egy tetőről lezuhanó cserép. Akkor meg minek riogatják az embereket, ha a veszély minimális! Sőt, ha ötven évre osztjuk el ezeket a számokat, akkor már szabad szemmel nem is lesz látható a veszély. Ez semmi más, mint objektívnek álcázott manipuláció, befolyásolás. Ugyanis ha ezekhez a számokhoz hozzátesszük a sebesülteket, a nők és gyermekek elleni támadásokat, az erőszakos bűncselekményeket, robbantásokat, a félelem légkörének beköltözését a mindennapokba, akkor mindjárt más a helyzet.

Nyugat-Európa súlyos válságban van. Az adventi várakozás idején még élesebben rajzolódik ki ez a kép. Gazdaságilag gyengülő, a világpolitika ügyeibe érdemben már beleszólni alig tudó unión belül a törésvonalak is egyre mélyülnek. A külső és belső fenyegetésekre nem tudunk egységes, határozott válaszokat adni. Itt érdemes talán idézni az uniót éppen elhagyni készülő Nagy-Britannia hadseregének vezérkari főnökét. Sir Nick Carter évértékelő beszédében így láttatta országa biztonsági helyzetét: az Iszlám Állam katonailag nincs legyőzve, sőt. A rossz kormányzás, a gyenge gazdaság, a fegyveres konfliktusok és a klímaváltozás miatt nőni fog a globális migráció. Véleménye szerint országa rendkívüli változások kapujában áll, ami gyorsabb, szélesebb körű lehet, mint amit megtapasztaltak a világháborúk idején.

Érdemes alaposan átgondolni ezeket a szavakat. Illegális migráció, iszlám terror, rendkívüli változások. Európa veszélyben van. A butaság, a naivitás, az értékvesztés egyenes következménye a leszakadás, a marginalizálódás. Nyugaton katonák, leváltott titkosszolgálati vezetők kongatják a vészharangot. Tudomásul kell vennünk, hogy a problémákat már nem lehet a szőnyeg alá söpörni, a bajok nem fognak maguktól megoldódni. A várakozás hetei karácsony előtt, sajnos, erről is szólnak napjainkban. Az unió új vezetésének történelmi felelőssége lesz abban, hogy milyen sors vár ránk. Mi itt, a sokszor lenézett, kihasznált Közép-Európában látjuk a veszélyt. Magyarország készül a békés karácsonyra, a boldog új esztendőre. De a déli határaink közelében százezernyi életerős, harcedzett, dühös férfi gyülekezik. Úgy tűnik, Európa a Balkánt már sajnos feladta. Az utolsó védvonalat, mint a történelemben már sokszor, ismét mi őrizzük.

Boldog, békés karácsonyt, Európa!

A szerző az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója