Gimnazistaként már „vettem”, mit jelent, ha a földrajztanárunk a trianoni határokon kívüli magyar helységnevek említésekor hozzáteszi, pillanatnyilag Románia, jelenleg Szlovákia. Ő ezért a pár szóért megüthette volna a bokáját, de túl jó volt és pótolhatatlan.
Kései kollégáinak jelentős része sajnos nem túl jó és pótolható. Csakhogy még így sem jelent számukra szemernyi kockázatot az sem, ha saját céljaikra használják és uszítják a gyerekeket. Akár arra buzdítva őket, ne menjenek iskolába. Teszik ezt azok, akik tanításra, nevelésre szerződtek. Régebben úgy írtam volna, annak szentelik az életüket, de ma már a „szerződtek” a pontosabb.
Ennél súlyosabb szakmai és morális vétek részükről elképzelhetetlen. Viszont természetesen roppant hatékony. Hiszen annak idején egy egész délelőtt én is igen kedveltem Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkárt, mert budapesti látogatása során a Rákóczi úton hajtatott végig, és a közeli Fazekasból minket vezényeltek ki neki integetni. Ő örült, mert így szeretik hazánkban, mi is örültünk, mert elmaradt három óránk.
Ez volt az egyetlen közös örömünk. Ma nincsenek kötelező közös örömök és integetések, de kötelező normák igen. Legalább azokat be kellene tartani. Önmérséklet híján pedig tartatni.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!