A román publicista megemlíti: ha a nyáron rendezett versenyeket is beszámítjuk, Magyarország a második helyet foglalja el a világon az egy főre jutó olimpiai aranyérmek rangsorában, Finnország után. Romániának feleannyi az aranyérme, mint nekünk (nyolcvankilenc), miközben kétszer akkora a lakossága. Miért jobbak a puszták gyermekei a Kárpátok fiainál? – kérdezi Stucan. „A válasz egyszerű, mint egy pofon: az ő vérükben ott van a munka erkölcse. És még van jegük.”
A cikk alatt persze elszabadultak az indulatok. Egyrészt az ottani politikai elitet szidták (mindent ellopnak, ezért nem jut pénz a versenysportra), másrészt az újságírókat, akik csak a focibotrányokról és a pásztorból lett klubtulajdonosról, Gigi Becaliről írnak, miközben utánpótlásgondok vannak a legtöbb sportágban. És persze hazaáruló, aki dicsérni meri a magyarokat.
Előjött a nagy fájdalom is: a román torna egyik reménysége, a legutóbbi junior-Európa-bajnokságon bronzérmes Cimpian Olivia szeptembertől magyar színekben folytatja pályafutását, mert szüleivel együtt úgy ítélték meg: Budapesten jobbak a felkészülés körülményei. A kislány nagymamája aradi magyar asszony, édesapja is jól beszéli a nyelvet, ráadásul Debrecenben kapott munkát.
Elképzelni sem tudom, mi lesz akkor, ha egyszer nem kínai, hanem román nevű sportolók nyernek olimpiai érmeket, világ- és Európa-bajnokságokat Magyarországnak.
