Canberra bevándorláspolitikája ma három kosárból válogat érkezőket. Ezek: a családegyesítés, a gazdasági hasznosság és a humanitárius okok miatt indokolt letelepedés. Az évenként megszabott kvótát előzetes társadalmi konzultáció mentén határozzák meg. A gazdasági bevándorlókat pontrendszeren belül értékelik, majd a meghatározott kvótához mérten választják ki őket. A 2016–2017-es időszakban a jelentkezők 67 százalékát fogadták be, mintegy 183 600 bevándorló kapott tartós munkavállalási engedélyt. Ezt egészítik ki az ideiglenes munkavállalók és a diákok. Utóbbiakból 2017-ben több mint félmilliót regisztráltak. A humanitárius alapon beengedettek – vagyis a menekültek – kérdése váltja ki a legtöbb konfliktust. Nem véletlen, hogy a magyar kormány ezzel példálózott. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) szerint Ausztrália 2016-ban 34 193 menedékkérőt regisztrált. Ugyanannak az évnek a végén az összes, még nem elbírált kérvény száma a 30 ezret közelítette. Hogy ez mennyiben kielégítő, arról megoszlanak a vélemények. Egyhangú nemzetközi kritikát váltott ki ugyanakkor a csempészhajókon érkező illegális bevándorlók kérdése. Ezeket a hajókat Ausztrália valóban visszafordítja, vagy csendes-óceáni szigeteken felállított táborokba irányítja őket? Ezekben a táborokban gyakran fordul elő erőszak, amelynek különösen a nők és a gyerekek vannak kitéve. Miközben ez humanitárius szempontból támadható megoldás, Canberra okkal védekezhet azzal, hogy ő saját törvényeinek és a nemzetközi jogrendnek megfelelően jár el.
A héten jelent meg a hír: az ausztrál kormány új programot dolgoz ki a gazdasági bevándorlás ösztönzésére. Ennek keretein belül a magasan képzett, elsősorban természettudományi, technológiai, mérnöki és matematikai (STEM) területeken dolgozókat vonzanák be. A kormány azzal magyarázta az új vízum bevezetését, hogy így akarják biztosítani az ausztrál vállalkozások számára a világ legtehetségesebb szakembereinek alkalmazását.
