Davosi keltezésű neokommunizmus

Klaus Schwab terveiben Marx és Engels nagy álma, a világkommunizmus tér vissza döbbenetes erővel.

Cologny, 2021. január 18. Klaus Schwab német közgazdász, a Világgazdasági Fórum alapító ügyvezetõ elnöke internetes sajtóértekezletet tart a Genf közelében fekvõ Colognyban 2021. január 18-án. A Világgazdasági Fórum januárban szokásos davosi találkozóját a koronavírus-járvány miatt ebben az évben Szingapúrban tartják meg május 13. és 16. között, január 25-29. között pedig Davos Agenda címmel internetes tanácskozást tartanak a világ vezetõ üzleti, politikai és civiltársadalmi személyiségei a világjárvány jelentette kihívásokról és az általa elõidézett gazdasági válságról. MTI/EPA/Keystone/Laurent Gillieron Fotó: Laurent Gillieron

Nekünk inkább arra érdemes odafigyelnünk, mit is jelentenek a Klaus Schwab által azóta interjúkban is tovább szőtt gondolatok a célként kitűzött új, „transzhumanista” világrendről.

Először is szögezzük le: immáron nem kérdés, hogy a globális elit elsődleges célja a nemzetek és nemzetállamok megszüntetése, s egy átfogó, nagy rendszert képező világkormányzás létrehozása, amelynek keretei között – terveik szerint legalábbis – lehetségessé válik a világ olyan nagy problémáinak a rendezése, illetve kezelése, mint a társadalmi egyenlőtlenségek, a klímaváltozás, a fenntarthatatlan növekedés, a migráció és így tovább.

A globális elit persze régen készül erre, évtizedek óta erről beszélnek prominens személyiségek. Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter és tanácsadó, akinek az előadásait hallgatta egyébként ötven évvel ezelőtt Klaus Schwab a Harvardon, már a hetvenes-nyolcvanas években arról beszélt, hogy a piac globalizálódása után a politikát is globalizálni kell. Brzezinski volt nemzetbiztonsági főtanácsadó a szuverén államok végéről beszélt, David Rockefeller a világkormány szükségességét emlegette, míg idősebb Bush elnök 1990-ben egy beszédében meghirdette az új világrendet. Ők tehát a komolyan vehetetlen „összeesküvés-gyártók”.

Másodszor, Schwab eddigi megnyilvánulásaiból, illetve az általa tavaly júliusban megjelentetett The Great Reset című könyvéből (melyet Thierry Mallerettel együtt jegyez) az szűrhető le, hogy a világkormányzást egyfajta sajátosan új, komplex rendszerként fogják fel, abból kiindulva, hogy önmagában sem a civil társadalom, sem a piac, sem a kormányok nem képesek a gondok megoldására. Ezért azt tartják kiútnak, ha a vállalatok és a kormányok „hatékonyan kommunikálnak egymással”. Szerintem ez nem jelent mást, mint azt, hogy a globális piac vezető szereplői lépésről lépésre átveszik a kormányzás „nehéz munkáját” a nemzetállamoktól.

Ha egyébként egy pillantást vetünk a 83 éves Schwab által elnökölt WEF vezetőségére, akkor közöttük találjuk a világ leggazdagabb vállalatait és legbefolyásosabb dollármilliárdosait, így a Blackrock és a Blackstone vezérigazgatóit (CEO-it), David Rubinsteint, a Carlyle befektetőcsoport vezetőjét, Jack Mát, Kína leggazdagabb emberét, de nem mellesleg az ENSZ, az IMF és az Európai Központi Bank vezetőjét is. Kétségtelen tehát, hogy a Világgazdasági Fórum nagyon fontos csomópont (Barabási Albert-László fogalma) a globalista elit hálózatában, de természetesen szorosan együttműködik olyan csomópontokkal, mint például a Külkapcsolatok Tanácsa vagy a Bilderberg-csoport, amivel csak azt akarom jelezni, hogy a nagy újrakezdés gigászi terve nem Klaus Schwab és társai magánügye, hanem folyamatos egyeztetések és beleegyezések, ha tetszik rábólintások sorozata előzte ezt meg a logika szabályai szerint.

Visszatérve a posztnemzeti, nemzeteken túli kormányzásra, a szövegekből és nyilatkozatokból az látszik, hogy ők valóban olyan komplex globális hatalmi rendben gondolkodnak, amelyben egyesülnének a hagyományos kormányzatok és a globális piaci szereplők, kiegészülve civil szereplőkkel. Feloldódnának az eddigi intézményes és funkcionális határvonalak köztük, egyfajta közös irányítás vagy uralom jönne létre – természetesen a „humanista” célok, a jólét, az egészség és a világbéke megteremtése érdekében. Ha csak egy kicsit is közelebbről elképzeljük ezt, akkor nekem rögtön az ötlik szembe, hogy a nagyfiúk a demokráciát a komplex irányítással akarják felváltani, választások és képviselők helyett a technokráciát tekintik elsődlegesnek, transzparencia helyett pedig a nagyközönség által nem érthető „szakértelemre” helyezik a hangsúlyt.

Harmadszor, érdemes felfigyelni arra, hogy Schwab a Project Syndicate-ben (amely egészen véletlenül Soros György internetes lapja) azt fejtegeti, hogy nem kell semmilyen új ideo­lógiát kialakítani a Great Resethez, „egysze­rűen pragmatikus lépéseket kell tenni egy ellenállóbb, összetartóbb és fenntarthatóbb világ felé”. Számomra ez azt jelenti, hogy nem kell más ideológia, mint a neoliberalizmus, csak ennek egy „újhullámos”, szociális-szocialista (legyünk pontosak: neokommunista) változata, vagyis jöjjön létre a kommunista liberalizmus (itt eszünkbe juthat szegény József Attila, aki így írt 1936-ban: „Talán dünnyögj egy új mesét, fasiszta kommunizmusét”). A mindenki által elfogadandó szocialista-kommunista liberalizmus után pedig nem marad más, mint technikai-technológiai-ökológiai problémák és válságok kezelése, azaz pragmatizmus, ami egy kissé a leszerepelt Fukuyama „történelem vége” tézisének felmelegítésére is utalhat. Vagy akár Marxra is, aki a kommunizmust úgy képzelte el, hogy a világ problémái már megoldódnak, s utána mindenki szükségletei szerint él, s vadászik-halászik vagy éppen kritikai kritikusként ténykedik. Mindenki egyenlő lesz és mindenki boldog.

Negyedszer, a globális elit Schwab által megfogalmazott célkitűzései között alapvető elem az ember státusának megváltoztatása a digitalizáció, a robotizáció és az MI (mesterséges intelligencia) korában. Schwab már 2016-ban azt írta A negyedik ipari forradalom jövőjének formálása című opuszában, hogy az új tech óriások által alkalmazott technikák lehetővé teszik a kormányoknak, hogy behatolhassanak elménk eddigi privát terébe, olvassák gondolatainkat és befolyásolják viselkedésünket, és így a fizikai világ részévé válunk. „A mai külső eszközök – a hordozható számítógépektől a virtuális valóság fejhallgatóiig – szinte biztosan beültethetők lesznek testünkbe és agyunkba.” És Schwab következtetése: „Amikor a negyedik ipari forradalom vezet, az fizikai, digitális és bioló­giai identitásunk egyesülése.”

Íme egy igazi összeesküvés-hívő: Klaus Schwab. Kár, hogy nem az, hanem összeesküvő. Gondoljátok meg, liberálisok! De hogy ne legyen kétségünk afelől, hogy a cél tényleg a Szép Új (neokommunista) Világ, idézem még azokat a jelszavakat, amelyek a Világgazdasági Fórum önálló reklám spotjában elhangzottak – illetve azok közül néhány gyöngyszemet:

2030-ból: „Üdvözöllek! Nincs semmim, nincs magánéletem, de az élet sose volt még ilyen jó!” „Semmit sem birtokolsz, és boldogabb leszel.” „Bármit is akarsz, béreled majd. És drónnal fogják házhoz szállítani.” „Emberek milliói vándorolnak majd el a klímaváltozás miatt.” „Jobban kell majd köszöntenünk és integrálnunk a menekülteket.” És így tovább.

Ezek a nagyfiúk jót akarnak nekünk. Éppen ezért van jó okunk a félelemre. És arra, hogy felébredjünk végre.

A szerző politológus, az Alapjogokért Központ kutatási tanácsadója