Demokrata aggályok és siralmak az amerikai elnökválasztás finisében

A demokrata vezetés és lakájmédiájuk (CNN, Washington Post, The New York Times) újabb pofozóbábura akadtak.

Topolánszky Ádám
2020. 09. 11. 10:00
BIDEN, Joe
Nem először került kínos helyzetbe Fotó: MTI/EPA/Etienne Laurent
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

A demokrata vezetés és lakájmédiájuk (CNN, Washington Post, The New York Times) újabb pofozóbábura akadtak, szinte pánikba estek Donald Trump elnök legutóbbi bejelentése miatt, amely a koronavírus elleni vakcina esetleges piacra bocsátását irányozza elő az Egyesült Államokban ez év október végéig. Főleg az zavarja őket, hogy mindez az elnökválasztás finisében kerülhet napirendre, ami szerintük Trump újraválasztási esélyeit erősítené.

Donald Trump egyik legvokálisabb ellenfele Nancy Pelosi, aki egyébként Kalifornia állam színeiben megválasztott nyolcvan­éves demokrata kongresszusi képviselőnő. Pelosi épp azt nyilatkozta ezzel kapcsolatban, hogy ő igazából nem szeretne semmilyen védőoltást a lakosság körében elérhetővé tenni „egy nappal sem azelőtt, hogy az piackész lenne”, magyarán majd csak akkor, ha a vakcina minden kontrollvizsgálaton átesett és mind hatékonysága, mind mellékhatásai szempontjából biztonságosnak mondható. Ez persze magától értetődő, mégis a mögöttes politikai üzenet a lényeg, amelynek burkolt célja, hogy késleltessék a védőoltás piacra bocsátását, már csak azért is, mert szerintük Trump elnök sietteti annak elkészültét. Kamala Harris hasonló aggályokat tárt a szavazók elé. Megnyugtatásul azt a hírt lehetne közvetíteni mindkét professzionális aggódó részére, hogy nem az elnök fogja személyesen beadni nekik az oltást, hanem minden valószínűséggel egy arra szakavatott egészségügyi dolgozó, esetleg háziorvosuk. A sietség hátterében természetesen nem valamilyen politikai össze­esküvés áll, hanem az a szándék, hogy emberi életeket mentsenek az Egyesült Államokban.

A védőoltás „fast-track” előállítása tehát gyakorlatilag humanitárius küldetés. De ez a demokratákat a legkevésbé sem zavarja.

Aggályaik tehát ismét nem őszinték, hiszen nyilván senki nem akarja egy kísérleti fázisban lévő védőoltással elárasztani az országot. Mindez abban a politikai erőtérben értelmezhető, amelyben bármi, ami a lakosság vagy az ország helyzetén javítana, az a demokrata vezetés számára politikailag előnytelen. Minél nagyobb a járvány, minél többen betegednek meg és halnak meg, minél nehezebb helyzetben van az amerikai gazdaság, illetve minél nagyobb a káosz a közbiztonságban, annál jobb eséllyel bír majd Joe Biden az elnökválasztás napján. Feltéve persze, ha addig nem mond valami újabb égbekiáltó ostobaságot vagy nem ölelget és simogat kiskorú gyerekeket vagy hölgyeket a tévékamerák előtt, mint ahogy azt a koronavírus kitörése előtt tette. Mindenesetre Biden egy öt-tíz százalék körüli előnnyel botorkál a november 3-i szavazás napja felé. Ennek ellenére Trump még nyerhet, amennyiben a billegő államok, köztük nem utolsósorban Florida és Texas ismét Trumpot választja. Ugyanis nem az állampolgárok összesített szavazatainak száma, hanem az egyes államok megnyert választófejedelmeinek száma fogja eldönteni, hogy ki ülhet majd a Fehér Házban az ovális asztalhoz. Legutóbb Florida Trump mögé állt.

Joe Bidennek valójában gigantikus szerencséje van a koronavírus-járvánnyal és a feketék napi szintű lázongásaival. Mindkét tényező ugyanis gyengíti a gazdaságot és rombolja az emberek közérzetét, valamint általános bizonytalanságot teremt, és ez óriási hátszelet ad az ellenzéki jelöltnek. Így talán először fordulhat elő az Egyesült Államok történelmében, hogy egy bizonyíthatóan demens elnökjelölt, aki ráadásul korábban rendkívül furcsa viselkedési hajlamot mutatott kisgyermekekkel és nőkkel folytatott kontaktusai terén, becsúszhat az elnöki székbe. Minden érdem nélkül. Negyvennégy éves politikai karrierjének (ebből nyolc év a Fehér Házban Barack Obama elnök szárnysegédjeként) megkoronázása lenne, ha sikerülne győznie, annak ellenére, hogy szinte semmit nem tud felmutatni, amit valóban sikerként lehet elkönyvelni akár a belpolitikai, akár a külpolitikai porondon.

Pedig Trump külpolitikája sikeresnek mondható. Nem véletlen, hogy a minap Nobel-békedíjra jelölték az Izrael és Egyesült Arab Emírségek közti megállapodás miatt. Az elnök erős Amerikát épített, visszaállította az Egyesült Államok kicsorbult hírnevét és egyetlen háborút sem indított, elnöksége kifejezetten pacifista és békepárti volt (az időnkénti harcias szavak ellenére). A háborút nélkülöző, csapatvisszavonásokra fókuszáló kormányzás, amelyet Trump szorgalmazott, szinte egyedülálló Amerika modern kori történelmében. Minden amerikai elnök indított már valamilyen katonai akciót a világ legkülönbözőbb szegleteiben, kivéve Trump elnököt.

A demokráciaexport külpolitikája viszont Biden győzelme esetén újra beindulhat, amelynek eddig világszerte milliós nagyságrendű civil esett áldozatul. Erre mondanák gondolkozó emberek, hogy ez a választás lényegében egy „no-brainer”, azaz akinek van agya (vagy akár szíve), az nem szavazhat háborúkra és belső káoszra. No de, mint a CNN a nap 24 órájában magyarázza nekünk, és ahogy Joe Biden és Kamala Harris is hirdetik: „ők majd egyesítik, és jó útra térítik az országot”. Na persze. Ahogy ezt ideológiailag hasonszőrű globalista társaik is tették: a demokrata Jimmy Carter és Bill Clinton elnök, valamint mindkét Bush elnök, apa és fia (akik ugyan republikánusok voltak, de neokonzervatívak, azaz intervencionalisták). A demokráciaexport ugyanis egyenlő a beavatkozással és az agresszióval. Még akkor is, ha azt a Hillary Clinton által bevezetett úgynevezett „smart power” eszközökkel foganatosítják. Ezt szenvedjük el mi is idehaza nap mint nap Washington és Brüsszel részéről.

Trump elnökségéhez sokak szerint Ronald Reagan elnöksége áll legközelebb, talán azzal a kivétellel, hogy Reagan kedves, simulékony természete még a hitetlenkedőket is gyakorta meghódította. Mindenesetre a kocka el van vetve, novembert követően az Egyesült Államok vélhetően valamilyen irányba – patrióta vagy a globalista/intervencionalista irányba – el fog mozdulni, és bizony ez Európára és hazánkra is nagy hatással lehet.

A szerző volt amerikai köztisztviselő, publicista

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.