A minap az Európai Unió intézményei vitaplatformot indítottak Európa jövőjéről. Európa jövőjéről nem lenne haszontalan vitákat folytatni. A probléma ott kezdődik, hogy a föderáció hívei nem szeretnek vitatkozni. Ők a gyors átalakulásban érdekeltek, ezért különféle eszközökkel próbálják ellehetetleníteni a másként gondolkodókat, így az uniós pénzek védelmére kitalált jogállamisági mechanizmust mint csodafegyvert kívánják alkalmazni a nekik ellentmondó kormányokkal szemben. Lényegében azt próbálják elérni, hogy a támogatásokért cserébe adjuk fel eddigi életünket (értékrendünket, szabadságunkat), és hazánk egy birodalmi tartományként a nyílt társadalomról szóló vízió kísérleti terepévé váljon.
Ennek belátásához elegendő a közelmúlt eseményeit felidézni, hiszen amellett, hogy az Európai Parlament balliberális többsége a nyílt fenyegetőzéstől sem riad vissza, a globalisták kiszolgálói most sem foglalkoznak semmi mással, csak azzal, hogy bizonyítékok kreálásával rávegyék az Európai Bizottságot a jogállamisági mechanizmus aktiválására.
Az idő ugyanis sürget, hiszen még a jövő évi választások előtt azt a látszatot kell kelteni, hogy a kormány miatt hazánkban a fű sem nő.
E célból a főpolgármester mindennap előadja a Budapest halála című szappanopera újabb epizódjait, az ellenzéki képviselők minden percben elmondják legalább egyszer, hogy Orbán Viktor ellopja a pénzeket, és kijelentik, hogy a kormány már a járvány kezeléséhez sem ért. Donáth Anna jogállamiság-szakértő szerint az „utolsóegyetlenfüggetlen” Klubrádió miatt is megérett a helyzet az eljárás lefolytatására, Hadházy Ákos korrupció-szakértő pedig rendszeresen felsül a NER-lovagok elleni elszánt küzdelmében. Věra Jourová jósnő már előre tudja, hogyan dönt majd az Európai Bíróság a kondicionalitási rendelettel kapcsolatban, hiszen még az idén alkalmazni kívánja a jogállamisági mechanizmust.
A mechanizmus aktiválása érdekében indított rágalomhadjárat része a Helló, Diktátor úr! című német „dokumentumfilm” is.
Ennek főszereplője Daniel Freund német zöldpárti EP-képviselő, akinek honlapja szerint kész tervei vannak az EU föderális átalakítására, hiszen az a Zöldek alapprogramjának számít. E tervekben a nemzeti szuverenitást leghatározottabban képviselő Európai Tanács szerepének csökkentése, valamint az Európai Parlament hatalmának növelése és a transznacionális listák bevezetése, azaz a képviselők megválasztásának a nemzeti keretektől való elszakítása áll. Nem nehéz belátni, hogy így az EP a globális pénzügyi elit szavazógépe lenne.
A filmben megszólaltatott, demokrácia-szakértőnek álcázott, kiszuperált „birodalmi lépegetők” maguk mondják el, hogy a magyar miniszterelnök mindig nyílt lapokkal játszik, soha nem titkolja, amit tesz, sőt Martin Schulz – aki minden akart lenni, de végül semmi sem lett – rosszallását fejezi ki, amiért Orbán elutasítja a nyugati dekadens életmodellt; családot, népet és hazát akar. Ezek pedig Schulz szerint a XIX. századba illő fogalmak. A jogállamiság-féltők, akik maguk elismerik, hogy Orbán Viktornak nincs rejtegetnivalója, a magyar miniszterelnök megbuktatásával egyébként azt a baloldalt kívánják hatalomra segíteni, amelynek vezetőjétől a következő szállóigék származnak: „trükkök százai”, „hazudtunk reggel, éjjel meg este”, „teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz”. A „szemkilövető” eposzi jelzőt jogállami úton elnyerő Gyurcsány Ferencnek azonban nincsenek hibái, hiszen ő a globalisták hű kiszolgálója.
Arra a körülményre, hogy a bunkó, mucsai, krokodilagyú stb. választópolgárok többsége nem a hazudozó, fenyegetőző, az országot egyszer már romba döntő Gyurcsány vezette globalista, balliberális oldalt, hanem a hagyományos európai értékek mellett elkötelezett, nyílt lapokkal játszó miniszterelnököt választja, a jogállamiság-féltők azt az „életszerű” magyarázatot találták ki, hogy csak a sajtó szabadságának hiánya miatt nyernek a választásokon a kormánypártok.
Ezt a mantrát most egy éven keresztül reggel, éjjel meg este hirdetni fogják, hiszen ha a kormánypártok győznek, valószínűleg ezáltal kívánják majd a választások tisztaságát megkérdőjelezni.
A sajtószabadság és ezzel a jogállamiság felszámolására a filmkészítők szerint jó példa az „utolsóegyetlenfüggetlen” Klubrádió sorsa, amellyel kapcsolatban Freund – teljesen „jogállami” módon eljárva – a filmben még az ügyben eljáró bíróságot sem kérdezte meg, csak a rádió vezetőivel tárgyalt. Mivel Daniel barátunkat a magyar jogállamiságért aggódó rádiónyilatkozata miatt kivételesen nem vitte el a fekete autó, amikor a Klubrádió február közepén áttért az online adásra, a zöldképviselő a következőket tette közzé:
„Az Európai Bizottságnak végre minden rendelkezésre álló eszközzel fel kell lépnie a demokrácia és a jogállam leépítése ellen [értsd: aktiválja a jogállamisági mechanizmust]. A számos jelentést és elemzést végre tetteknek kell követniük, a jogállam megóvása érdekében Európában. Ez azonban most már Armin Laschetnek, a CDU vezetőjének is a felelőssége. Egy antidemokratikus pártnak, mint a Fidesznek, nincs semmi keresnivalója a konzervatív pártcsaládban. Az nem lehet, hogy Orbán Viktort autoriter politikája miatt a Konrad Adenauer-házból fedezzék.”
Vajon a zöld Freundnak mi köze van az EPP ügyeihez? Manfred Weber, a CDU-val pártszövetségben lévő CSU tagjaként pedig miért akart sunyi módon, szabályzatok jogállamellenes módosításával mindenáron a Zöldek elvárásainak megfelelni? Csak nem azért, mert a németországi választások előtt így építi a hidat a Zöldek felé? Ezért úgy ugrál, ahogy az ordas mosolyú Freund – globalista megbízói érdekében – fütyül. Mindez Boris Kálnoky megállapítását támasztja alá, aki szerint Armin Laschet a Zöldekkel való koalíció érdekében feláldozta Orbán Viktort. A németországi Zöldek előretörését és a CDU/CSU pártszövetség mélyrepülését látva nem csoda, hogy az uniópártok szolgai módon próbálnak a potenciális koalíciós társak kedvében járni. Az persze nem jut eszükbe, hogy esetleg a választópolgárok bizalmát szerezzék vissza, a magyar kormánypárt felett azonban szívesen ítélkeznek.
Azzal, hogy a Fidesz maga lépett ki az EPP frakciójából, majd az EPP-ből, azt is bebizonyította, hogy tényleg nincs rejtegetnivalója, és nincs szüksége a néppárt „fedezésére”. A kormánypárt egyúttal megszabadult a Freund-félék zsarolásától, melynek mocsarába az Európai Néppárt Donald Tuskkal és Manfred Weberrel az élen egyre inkább belemerül.
A balliberális manipulátorok most árgus szemmel figyelik a Fidesz helyezkedését, hiszen egyre inkább úgy tűnik, hogy ezzel az akciójukkal öngólt rúgtak. Ezért propagandasajtójuk útján próbálják sulykolni, hogy a Fideszt és szövetségeseit a fasizmus lehelete lengi körül, ezért jól gondolja meg bármelyik politikai erő, hogy szóba áll-e vele. Erre tett szánalmas kísérletet az osztrák újságírónő, Franziska Tschinderle, aki miután lelepleződött, elővette az áldozati pózt, az összes szokásos sajtóorgánum – a sajtószabadságot eltipró diktatúrában – pedig felháborodott, hiszen szerintük az M1-et nem illeti meg a sajtószabadság. Ezalatt a „szabad” német médiumok az említett filmhez hasonló propagandával tömik a választók fejét, nehogy a Willkommenskultur önkényéből Magyarországra vágyakozzanak.
A filmben Karácsony Gergellyel boldogan, régi zöldismerősként pacsizó Daniel Freund egyébként mielőtt EP-képviselő lett, a Soros-féle Nyílt Társadalom Alapítványok által is finanszírozott, „független, korrupció-szakértő” Transparency Internationalnél dolgozott. Ezek után az is világos, hogy a főpolgármester melyik hálózat szolgája, és ezért miért nem érdekli a budapestiek vagy a többi magyar állampolgár sorsa.
Eközben a Helsinki Bizottság – mint mindennek a szakértője – maga dicsekszik azzal, hogy a hozzá hasonló „független civil szervezetekkel” ismét hozzájárulnak az Európai Bizottság által hazánkról készített éves jogállamisági jelentés elkészítéséhez. Ezek a szervezetek a számos „függetlenobjektív” (értsd a kormányt 0–24-ben szidalmazó) médium ellenére állandóan a média sokszínűségét hiányolják.
Azzal viszont nincs problémájuk, hogy egy ezeréves európai állam és polgárainak sorsáról a brüsszeli hivatalnokok kizárólag a Soros-alapítványokkal kompatibilis szervezetek teljesen egyszínű (fel)jelentéseit figyelembe véve döntenek.
Vitán felül áll, hogy éppen itt az ideje a magyar–lengyel–olasz jobboldali vezetők nagycsütörtöki budapesti találkozóján meghirdetett európai reneszánsznak!
A szerző jogász, egyetemi docens
(A borítóképen Orbán Viktor magyar miniszterelnök, a Fidesz elnöke, Matteo Salvini, az olasz jobboldali kormánypárt, a Liga vezetõje és Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő a találkozójukat követően tartott sajtótájékoztatón a Karmelita kolostorban 2021. április 1-jén. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)
