Gyurcsány listája egypárti lesz

A megállapodást aláíró összes pártelnök deklarálta a saját kezével, hogy ő csak egy másodvonalbeli politikus.

Fotó: Illyés Tibor Forrás: MTI/Illyés Tibor

Ebből aztán az kerekedett ki, hogy Gyurcsánnyal álltak össze rendszert váltani. Pedig egy LMP–Párbeszéd–Momentum–Jobbik-lista akár esélyes is lehetett volna arra, hogy el lehessen adni valamiféle rendszerváltó új erőnek. A DK–MSZP természetes szövetséghez képest még erkölcsi tőkéjük is lett volna.

Vona Gáborral még el is lehetne játszani egy ilyen drámát, ebben a kontextusban akár értelme is lehetett volna a Jobbik „néppártosodásának”, de Vona távozásával és a felejthetetlenül felejthető szkinhed utódjával ez a lehetőség elenyészett. Vicces, hogy a Jakab Péterhez képest kifejezetten konszolidált és normális Vona Gáborral a Jobbik nem volt koalícióképes, de Jakabbal, aki vita nélkül a valaha volt magyar parlamentarizmus legszörnyűségesebb alakja, pedig Tordai Bence is létezik, elfogadhatóvá vált a legkényesebb antifasiszták számára is. Jakab Péterhez képes még Gyurcsány is komoly politikusnak, összeszedettnek és indulatmentesnek látszik. Miféle társaság az, amelynek nem Gyurcsány az extrém széle?

Az elmúlt tizenhat évben túlságosan hozzászoktunk a Gyurcsány által képviselt politikai gátlástalansághoz.

Ahhoz Gyurcsánynak kell lennie valakinek, hogy nyilasokat és magukat zsidónak hirdető embereket egy akolba legyen képes terelni. Nagy politikai teljesítmény ez, akárhogy is nézzük. Az ellenzék természetesen számtalan új problémát csinált magának ezzel az összefogással, Gyurcsány is magának, de ő nem fog elfogyni, mint az ellenzéki oldal annyi más nagyreményű aspiránsa. Bárki más belebukna abba, ami rajta nem is hagyott nyomot.

Ennek az „összefogásnak” nemcsak a politikai következményei, de az erkölcsiek is katasztrofálisak lesznek. A közös lista újabb négy évre megakadályozza, hogy az ellenzék kitörjön a posztkommunista-újnyilas irányból, vagyis képes legyen bármiféle valódi alternatívát is kínálni Magyarországnak. A brüsszeli birodalmi gondolat mögé történő feltétlen beállás, ami sem a Jobbiknak, sem a hagyományosan magyargyűlölő kommunistáknak nem új irány, kizár minden olyan jövőképet, amelyben szuverén, független, önálló Magyarország létezik. Gyurcsány immár elfogadott vezető szerepe pedig teljesen lehetetlenné teszi, hogy Dobrev Klárán kívül bárki mást is fel akarjanak építeni mint jelentős politikai személyiséget. Az ellenzékben a karrierutak lezárultak, itt akkor lesz újra miniszterelnökjelölt-kereső casting, ha valamelyik Gyurcsány gyerek is az akar lenni.

A megállapodást aláíró összes pártelnök deklarálta a saját kezével, hogy ő csak egy másodvonalbeli politikus, aki egy jelentéktelen párt feledésre ítélt elitjének farvizén van a tűztől látótávolságra.

Ezt egyedül Fekete-Győr András nem tudja még, akinek az ilyen bonyolult dolgokat általában már nem magyarázzák el.

Egyetlen lényeges kérdés maradt eldöntetlen: hogy miféle előválasztási komédiával örvendeztetik meg a szavazóikat. Az előválasztásnak van kampányértéke, tehát nem biztos, hogy helyes mellőzni. Viszont nagyon veszélyes lehet mindenkire, aki pártvezetőként saját magára és a haverjaira kedvezően akarja letárgyalni az országos lista sorrendjét. Baranyi Krisztina előválasztási sikere megmutatta – na meg főleg az egyéves polgármesterkedése –, hogy a baloldali, liberális szavazók miféle firmákat részesítenek előnyben. Ha komolyan vett előválasztás van, akkor véletlenszerű frakció jöhet létre, amit senki sem szeretne. Se győzelem, se vereség esetén nem akar senki önjáró képviselőket, akik nem engedelmeskednek a pártvezetésnek és Gyurcsány Ferencnek.

Az összefogással minden kisebb ellenzéki párt létjogosultsága megkérdőjeleződött. Ezeknek a pártocskáknak az elitjei még messzebb kerültek bármiféle befolyástól, ami még megvolt.

Eleve nagyon keveseknek lehettek komoly politikai ambíciói ezekből a körökből, de most már befolyásuk sem lesz, sőt meg sem fogja őket senki hallgatni. A kampány, az előválasztási kampány is profik kezébe fog kerülni, akik Sorosékhoz, Gyurcsányékhoz, a CIA-hoz, Brüsszelhez lesznek bekötve. Számtalan lelkes bázisdemokrata fog rácsodálkozni a saját jelentéktelenségére a következő hónapokban.

A kis pártok képviselőségre esélyes arcainak innentől kezdve Gyurcsányék igényeinek kell megfelelniük és nem a párttagoknak, hiszen Gyurcsányék fogják eldönteni, hogy ki vág neki eséllyel az előválasztásnak és kire indul el egy másik erős ember. A DK képviselőjelöltjeit értelemszerűen Gyurcsányék jelölik ki, mindenki másnak mindent fel kell majd adnia azért, hogy egy jó választókerületben indulhasson el. Az előválasztás teljesen fel fogja őrölni szocio­lógiai értelemben a Párbeszédet és az MSZP és az LMP maradékát. A Momentum úszhatná meg egyedül a darálót, de valahogy úgy alakult – ki tudja, miért –, hogy a párt ismert arcai kiszorultak a vezetésből, és belpolitikai értelemben csak Fekete-Győr András látszik, senki más. A Jobbiknak még vannak ugyan szavazói, de csak észreveszik egyszer, hogy Gyurcsány Ferencre kell majd szavazniuk. Annak idején a Jobbik az MSZP egykori szavazóival lett húszszázalékos párt, ezért lehet, hogy a DK is tud szavazókat elvenni, visszavenni a Jobbiktól.

Az ellenzék mindent feladott azért, hogy Dobrev Klára, Gyurcsány Ferenc másik megjelenési formája, miniszterelnök-jelölt lehessen. Ezzel pontosan beárazták az eszüket, a jellemüket és persze az erkölcseiket is.

A szerző szociológus