Ízlésekről nem vitatkozunk. Eszmékről, felmerült kérdésekről, társadalmi-politikai problémákról természetesen igen. Az évszázadok során kikristályosodott erkölcsi és jogi normákon már nehezebb fogást találni, fejre állításuk abszurd próbálkozás. Párkányi Esztertől és Varga Judittól olvashattuk a napokban ennek a tételnek a megerősítését (Magyar Nemzet, január 23. és 25.). Vannak azonban az erkölcsi és jogi kategóriákon is túlterjeszkedő ideológiák. Ezek már a valóság kőfalába ütköznek, onnan visszapattanva önmaguk objektív cáfolatát adják vita nélkül is.
Ilyen vitapont a genderelmélet azon tétele, hogy a biológiai nem akarattal, neveléssel, átoperálással és hormonkezeléssel átfordítható a másik nembe. Nem kell orvosnak lenni annak belátásához, hogy egy fiút valóságos nővé, egy lányt valóságos férfivá lehetetlenség átalakítani. A fogantatás pillanatától ugyanis adott és megváltoztathatatlan az XX vagy az XY kromoszómapár. Az említett beavatkozásoknak csak egyetlen biztos következménye van: visszafordíthatatlanul megszűnik az egyén nemi identitása, anélkül, hogy a kívánt új ivari azonosság létrejönne. Még egyetlen átoperált nő sem vált apává, egyetlen nővé műtött férfi sem szült. A nemi azonosság elvesztése előbb-utóbb meghasonláshoz, gyakran öngyilkossághoz vezet.
Az átoperálást végző sebész orvosetikai szempontból nem tekinthető valódi doktornak: minősített egészségkárosítást okoz, jóvátehetetlenül. Ennek a tevékenységnek a büntetőjogi tényállását mielőbb törvénybe kell iktatni. Az a fiatal, aki nemének megváltoztatását tervezi, nem tudja, mit cselekszik. A családalapítás meg sem fordul a fejében, a szexuális szerepjátszást teszi életcéljává, a végzetes következményeket nem gondolja át. Egyre több eszement nyugati társadalomban vált divattá a semleges nemű gyermeknevelés, azzal a hátsó szándékkal, hogy a nem megválasztását későbbre kell halasztani. És ebben a választásban a fiatalt szülői szinten és államilag is támogatni kell. Az átoperálás lehetősége intézményesült. Elértük tehát az emberi abnormalitás legfelsőbb fokát! Az ottani gendertudósok persze már megtapasztalhatták a biológiai nemváltás lehetetlenségét, ezért bevezették a „társadalmi nem” fogalmát.
A fenti példák alapján naivan azt gondolnánk, hogy a tényekkel cáfolt ideák kihullanak a valóság rostáján. Ennek ellenkezőjét tapasztaljuk. Politikailag korrekt nézetek lopakodó jogalkotással új emberi jogokként emelkednek törvényerőre Strasbourgban és válnak kötelezővé a tagállamokban. A bevándorlással egy időben tanúi vagyunk az „ideológiai migrációnak” is, amely a normalitás határát töri át. Már ismerjük a háttérből előállt főrendezőt. Önvallomása szerint fiatalkora óta él benne az elhivatottság, hogy ő lesz korunk soros megváltója. Úgy tűnik, muníciója is van hozzá: a szellemit busás anyagival kiegészítve.
Dr. Molnár Kálmán orvos, nyugalmazott egyetemi docens
