Jeff Bezos, az Amazon elnevezésű gigacég vezetője, akit egyébként a világ leggazdagabb embereként tartanak számon és a vagyonát nagyjából (plusz–mínusz néhány millió) 131 milliárd dollárra becsülik, házat vásárolt magának.
Némi tépelődés után végül Kalifornia legdrágább ingatlana mellett döntött, és 165 millió dollárt (megközelítőleg 51 milliárd forintot) adott érte. A Beverly Hills-i birtok 36 ezer négyzetméteres, a lakóház a György korabeli építészet stílusában épült a múlt század harmincas éveiben, és tartozik hozzá két vendégház, egy teniszpálya, úszómedence és golfpálya, valamint egy komplett autószerelő műhely és egy benzinkút, nyilván arra az esetre, ha elfelejtett volna tankolni.
Az ingatlan a szórakoztatóipar és a romantika összefonódásának egyik szép példája, ugyanis az építtető a Warner tesók egyike, Jack Warner volt, az ő özvegyétől vette meg 1990-ben 47,5 millióért David Geffen médiamogul, akinek a nevét remek bakelitlemezek közepéről is ismerhetjük, és a házikóba azt a padlózatot építették be, amelyen álldogálva Napóleon megkérte Jozefina császárné kezét.
Geffen aztán egy kevésbé romantikus pillanatában öregecskedőnek találta a bútorzatot és elpasszolta tizenegymillió dollárért, amivel viszont felettébb elégedett volt. Bizonyos szempontból, a világ állapotának figyelembevételével és a gazdagfóbia legcsekélyebb jele nélkül nyugodtan kijelenthetjük, hogy ez a történet már így is elég beteges, de a java csak ezután jön.
Bezos ugyanis a modern kori rabszolgatartás ikonikus figurája, aki ráadásul a digitális, technomán generációk szemében még egyfajta hős is, mint Mark Zuckerberg, Elon Musk és a többiek, akikhez képest pedig a nácikkal és a szovjetekkel boltoló bankárok, de még a Wall Street yuppie farkasai is érző szívű elsőbálozóknak számítanak. Viszont cserébe tagadhatatlanul nem boomerek és ugyanakkor gáláns filantrópok.
Bezos például kétmilliárd dollárral indított el egy jótékonysági alapot. Hogy miből? Az Amazont Európában viszonylag kevesen ismerik. Egyelőre. Pedig már most, amikor az Európai Unió félgőzzel és reszketve igyekszik rávenni az óriás techcégeket és az olyan „közösségi alapon” szerveződő szervezeteket, mint például az Uber és az Airbnb, hogy méltóztassanak legalább adót fizetni, de ezenközben, a migráció és a koronavírus árnyékában ismét a nyakunkon sunnyog a szabadkereskedelmi megállapodás az unió és az Egyesült Államok között, amely többek között elképesztő jogokkal ruházná fel a multinacionális vállalatokat, érdemes egy kicsit elidőzni ennél a monstrumnál.
Ami huszonöt év alatt lett egy ártalmatlannak tűnő online könyvesboltból egy túlméretezett szörnyeteg – és amelynek vezére már nem is annyira a háttérből mozgat látszathatalommal felruházott politikusokat, akik aztán érdemeik elismerése mellett mehetnek a levesbe, és ami a legcinikusabb az egészben: az emberek érdekeire hivatkozva több adatot harácsol össze az emberekről, mint a CIA, a KGB, a Moszad és a kínai kormány együtt.
Mert lehet ekézni a kínaiakat (joggal) az arcfelismerő rendszerek vagy a maoista alapokon nyugvó vadkapitalista arrogancia miatt (teljes joggal), de akkor mit szóljunk Alexához, akivel aztán tényleg becsajozhatunk rendesen, és az ő gyűrűjéhez, aminek az ura természetesen Bezos. Alexa egy mesterséges intelligenciával működő, úgynevezett személyi asszisztens, „aki” a tévénézéstől a napi menü összeállításáig mindenben segít a rászorulóknak.
Már amennyiben persze van annyira haladó és menő, hogy beengedi a lakásába és beszél hozzá, ami persze nem kötelező, de úgy tűnik, hogy azokban, akik megengedhetik maguknak ezeket az egyébként teljesen felesleges baromságokat, ellenállhatatlan vágy buzog, hogy minden szavukat ezernyi alkalmazott elemezze, soha ne legyenek egyedül, önként és dalolva átnyújtsák a maradék magánéletüket egy perverznek, és végső soron ugyanolyan adathalmazzá váljanak, mint az Amazon munkatársai.
Akiknek egyébként nincs szakszervezetük, hiszen „megadnak nekik mindent, amit az kívánna, esetleg követelne” (na ez van akkora aljasság, mint munkásőrséggel őriztetni a munkásokat, legfeljebb kifinomultabb), hogy a zseniálisan kitalált munkakörülményeikről már ne is beszéljünk. A gyűrű pedig tulajdonképpen egy mikrofon, amivel utasíthatjuk a némbert, hogy még több információt adhasson a gazdájának.
További jó hír totál ütődötteknek, hogy az Amazon egymilliárd dollárért (úgy tűnik, ez náluk egy különösen gyakori és kedvelt összeg) felvásárolta a bejárati ajtóra szerelhető okoskamerák fejlesztésével meglehetősen kétes hírnevet szerző Ring nevű startupot is. A határ a csillagos ég. Tessenek bevinni a kamerát a hálószobába is, lehetőleg akkor, amikor a nagyságos asszonyon már csak az okosgyűrű van, és akkor egy másik műfajban is kipróbálhatja magát a család, majd Amazonéknál kielemzik, hogy mekkora nézettséget produkálnának adott esetben.
Ja, majd elfelejtettem. Az Amazonra többek között olyan cégek bízták az adataikat, mint a CIA, az Uber, a Netflix, a McDonald’s és az a PBS, amelyik az Amazonról szóló kétórás dokumentumfilmet gyártotta. További kellemes fogyasztást!
