Kóla, suska, sült krumpli

Ronaldo esete a Coca-Colával kiválóan modellezi ezt az egész virtuális katyvaszt, amibe beleszorultunk.

IMAGEN DE ARCHIVO. Cristiano Ronaldo durante una conferencia de prensa por la Euro 2020, en el Puskas Arena, Budapest, Hungría - June 14, 2021 UEFA/Distribuida vía REUTERS. ATENCIÓN EDITORES, ESTA IMAGEN FUE CEDIDA POR UN TERCERO. NO REVENTAS. NO ARCHIVOS Fotó: Handout via REUTERS

Nos, az azért mindent visz, hogy Cristiano Ronaldo egy kézmozdulattal beszakította a Coca-Cola árfolyamát a tőzsdén. Az eset ráadásul kiválóan modellezi ezt az egész virtuális katyvaszt, amibe beleszorultunk. Emlékeztetőül: a magyar–portugál meccs előtti sajtótájékoztatón a világ egyik legértékesebb futballistája eltolta maga elől az Európa-bajnokság egyik főszponzorának termékeit, majd a levegőbe emelt egy vizespalackot és a következőt közölte a világgal: Agua!

Egy pillanatig azt hittem, hogy hanyatt vágja magát és a Picasso kalandjai című alapvetést megidézve kiúszik a színpadról, ámde nem. Csupán azt tanácsolta, hogy a többfunkciós folyadék (élénkítés, nagyobb balesetek után az úttest megtisztítása) helyett fogyasszunk inkább vizet. Ez eddig rendben is lenne, sőt, viszont ami ezután történt, az párját ritkítja. Néhány óra múlva a Coca-Cola részvényeinek árfolyama négymilliárd dolláros mínuszban állt. Értjük, ugye? Egy focista Budapesten vizet prédikál, majd hamarosan azzal idegesítik a nagyfőnököt Atlantában, hogy gáz van, uram, éppen most buktunk pár talicska lóvét, mi legyen? B variáns, egy briliáns nemzetközi összeesküvésbe torkolló marketingfogás szemtanúi lehetünk, tekintve, hogy momentán mindenki erről beszél, és csak magam, aki persze csak egy szürke kis egér lennék a multinacionális vállalatok állatkertjében, éppen kétszer írtam le annak a cégnek a nevét, amelyét egyébként egyszer sem szoktam. Pláne nem szerepeltem a reklámjukban, amiben egyébként Ronaldo meg igen. Na most akkor kő’ kóla, öcsém?

Ugyanakkor ezzel még nem értünk a történet végére, CR7-nek ugyanis követői lettek, méghozzá szintén viharos gyorsasággal. Locatelli is odébbtaszajtotta a piros címkést, majd jött Pogba, ő a sörre haragudott meg, az UEFA meg nyafogni kezdett a szerződések miatt. Bizonyos szempontból (a sajátjából) egyébként némi joggal, mert azt a töméntelen pénzt, amit szétosztogatnak és amiből a legkeresettebb játékosok úgy élnek, mint a sejkek, valamiből le is kell hívni. Az egyszerű szurkolónak ezért aztán mindjárt két örökbecsű mondás is bevillan, melyek szerint nem piszkítunk olyan kútba, amiből iszunk, valamint aki k…vának áll, ne csodálkozzon, ha ba…ogatják. Viszont Pogba gesztusánál azért megijedtem egy kicsit, mert ha a vörös csillagos multi is zuhanórepülésbe kezd itt nekem, és felszökik a Soproni ára a kisboltban, akkor a Lajos bácsi úgy felhúzza magát, mint amikor aranyárért vesz OSB-lapot a fatelepen, pedig ahhoz sincs semmi köze, csak éppen belehúzták a globalizmusba.

De még mindig nincs vége, ekkor lépett színre az ukránok egyszerű fia, Andrij Jarmolenko, aki az összes létező palackot magához húzta, és azt üzente a multiknak, hogy őt viszont keressék meg bátran, van az a pénz. A televíziós reklámok és a stadionokban elhelyezett hirdetések egyébként még soha nem voltak ennyire érdekesek, példának okáért a szemünk előtt zajlik a kínai nyomulás újabb fejezete, ezúttal egy Európa-bajnokságon, de a pisztáciaforgalmazók sem bíznak semmit a véletlenre, komoly a felhozatal, bár azt egyszerűen nem értem, hogy ki vesz bélszínáron magokat, azt viszont megértem, hogy egy kaliforniai férfi dühében ellopott nagyjából huszonegy tonna pisztáciát, mert azért mindennek van határa, és ezt ő most itt húzta meg. Mondjuk huszonegy tonna pisztáciával a zsebünkben már el lehet indulni az életben, és egyébként is, az élelmiszer hamarosan legalább ugyanakkora kincs lesz, mint a tetőléc, nem véletlen, hogy az Egyesült Államok jelenlegi legnagyobb magánföldbirtokosa a rendkívül sokoldalú Bill Gates.

Nyilván háztájival kezdte (esetleg egy garázsban, az amerikai mitológia ikonikus helyszínén), nagyapja tapasztalatait felhasználva, de most már annyi földje van, hogy Elon Musk is láthatja a világűrből. A világ megmentőjének hálás szerepé­ben tetszelgő és a virológia iránt is érdeklődést mutató multimilliárdos ugyanakkor a McDonald’s legnagyobb burgonyabeszállítója is egyben, ami azért felvetné a szerepzavar kérdését is, de kit érdekel már, hogy ki ölt meg kit. Az üzletmenet zökkenőmentes, legalábbis amíg Messi vissza nem utasít egy zsák krumplit.

A mindent felzabáló gazdaságkorban azért akadnak még renitensek, közéjük tartozik Roger Waters is. A Pink Floyd alapítója a napokban visszautasíthatatlannak látszó ajánlatot kapott Mark Zuckerbergtől, cserébe azért, hogy egyik dalát beépítenék az Instagram promóciós filmjébe. Íme Waters válasza: Ba…d meg! Én nem leszek részese ennek a baromságnak, Zuckerberg.

Mellesleg az Another Brick in the Wall (Part 2) című opusról folytak a tárgyalások.

Borítókép: Cristiano Ronaldo a Magyarország–Portugália Eb-mérkőzés előtti sajtótájékoztatón 2021. június 14-én (Reuters)