A nemzeti érzelmű lengyelek nevében – akik évszázadok óta nagy barátai a magyar nemzetnek –, Magyarországon élő lengyel állampolgárként megkövetek minden magyar embert azokért a sértő szavakért, amelyeket Donald Tusk intézett a magyar miniszterelnökhöz, Orbán Viktorhoz.
Korábban Tuskot mi is lengyelnek tartottuk. A Polgári Platform (PO) nevű liberális párt elnökévé választották (ez a párt ugyanúgy a Szolidaritásból nőtt ki, mint a jobboldali, konzervatív Jog és Igazságosság – a PiS). Pártja bejutott az Európai Unió Parlamentjébe, az akkor jobboldali Európai Néppártba, miként a Fidesz is. Tuskot országunk miniszterelnökévé is megválasztották a lengyelek (2007-ben).
Amikor Orbán Viktort szintén megválasztották, immár másodszor (2010-ben) miniszterelnökké, több ízben is találkozott Tuskkal, akár a visegrádi együttműködés részeként, akár kétoldalú megbeszélések során. Emlékszem az egyik ilyen találkozóra, amikor is Tusk lengyel kardot ajándékozott magyar partnerének, Orbán pedig egy kis hordó magyar borral viszonozta ezt, majd barátian megölelték egymást. Úgy gondolhattuk, hogy mindig így lesz, hogy ilyennek kell lennie a lengyel–magyar barátságnak.
Csakhogy bekövetkezett a lengyel kormánygép katasztrófája (2010. április 10-én), fedélzetén a Lengyel Köztársaság elnökével, Lech Kaczyńskival és 95 más kiváló személyiséggel. Nemzeti gyász nehezedett az országra.
Ekkor váltak szét a lengyel nemzet és Tusk útjai. A katasztrófa kiderítése céljából megindított nyomozást az orosz állam kezébe adták. Tusk és kormánya úgy viselkedett, mint a Népi Demokratikus Lengyelország kommunista lakájai az előző korszakban. A 2011 januárjából származó orosz jelentést az orosz fél szándékosan meghamisította, és úgy ferdítette el, hogy az a lengyelek, a lengyel pilóták felelősségét bizonyítsa. A lengyel jelentés (Jerzy Miller miniszter neve alatt) tulajdonképpen az orosz másolata lett. Ezért már korábban (2010 júniusában) megalakult Antoni Macierewicz miniszter vezetésével egy független parlamenti bizottság, amely vizsgálni kezdte a katasztrófa igazi – a világ elől addig elrejtett – okait.
Ezt a nyomozást a repülőgép roncsa és a négy feketedoboz szalagjai nélkül kellett folytatni, pedig ezek tartalmazták a repülés utolsó perceinek, másodperceinek történéseit. Ezeket a bizonyítékokat azonban jogtalanul visszatartotta Putyin Oroszországa, jóllehet azok Lengyelország tulajdonát képezték. Lengyelország csak a szalagok manipulált másolatait kapta meg.
Az eredeti bizonyítékok a katasztrófa egy másfajta változatát tárhatták volna fel: a repülőgépen történt robbanást, tehát merényletet, esetleg ezt a gyanút egyértelműen kizárták volna. Tusk és az akkori kormány tagjai nem követelték ezeket az alapvető bizonyítékokat, és azt sem, hogy teljes mélységében részt vegyenek a nyomozásban – marionettbábuk voltak az oroszok kezében.
Közben egyre több dolog utalt arra, hogy nem közönséges katasztrófa történt. Kiderült, hogy a repülőgépet rosszul informálta az orosz irányítótorony, és nem vezették a gépet a leszállópályára, továbbá nem a fenyők és nem is az alacsony repülés volt az oka az állítólagos fával történt ütközésnek, hanem valószínűleg a bal szárnyban történt robbanás, és a szárny leszakadása, a második robbanás pedig abban a szalonrészben történt, ahol az államelnök tartózkodott.
A repülőgép ezért szóródott szét részeire sokkal nagyobb sugárban, mint a közönséges földre zuhanáskor történt volna. A repülőgép lemezroncsai nem befelé hajoltak, hanem kifelé, ott pedig, ahol a szalonrész volt, óriási lyuk tátong a gép törzsén. A holttestek darabokra szakadtak, nehéz volt az azonosításuk. A példákat tovább lehetne sorolni.
Ezért Tuskra, akitől a nyomozás lefolytatásának módja függött, ettől kezdve Lengyelországban mint a haza érdekeinek árulójára tekintenek, s ha nincs a diplomáciai funkciója, amellyel megbízták a liberális Európai Unióban, valószínűleg felelnie kellene hazaárulásért.
Jelenleg Tusk olyan európai, aki a néppárt elnökeként együttműködik azokkal a liberális elitekkel, amelyek a keresztény gyökerű Európa, benne a mi országaink megsemmisítésére törekszenek, vagyis a barikád másik oldalán áll, nem úgy, mint Magyarország miniszterelnöke, aki a PiS-szel és elnökével együtt védelmezi közös hagyományainkat és szuverenitásunkat. És most ráadásul – sértő kifejezéseket használva Magyarország miniszterelnökével szemben – Tusk megmutatta, mit jelent neki az Orbán Viktorhoz fűződő barátság, mit jelent a magyarokhoz fűződő partneri kapcsolat. Donald Tusk tehát európai, de már nem lengyel.
A szerző Magyarországon élő lengyel költő-író, a Magyarországi Országos Lengyel Kisebbségi Önkormányzat egykori elnöke
