Az idei év sok szempontból rendhagyó volt, ami új kihívások és problémák elé állította a világot. A következő évre reménykedhetünk abban, hogy a megfelelő vakcina alkalmazásával kilábalhatunk a vírus által okozott válságból. Azonban sajnos a helyzet összetettségéből fakadóan ha nem teszünk tudatos lépéseket, 2021 sokkal inkább a társadalmi forrongások, mint a megnyugvás éve lesz. Ennek oka a nyugati társadalmakat ért hirtelen nagy mennyiségű, az élet minden területét érintő stresszhatás, amelyre a jóléti államok amúgy is rossz mentális állapotban lévő társadalmai nem voltak felkészülve.
A Harvard Egyetem megvizsgálta, miként változtak idén az emberi élet különböző szegmensei. A tanulmány öt területet vizsgált: boldogság és elégedettség az élettel, testi és lelki egészség, célok, emberi kapcsolatok, valamint anyagi biztonság. Nem meglepő módon azt az eredményt kapták, hogy mindegyik terület megítélése általában jelentősen romlott.
Mindezek mellett 2020-ban nemcsak a pandémia okozta gazdasági, egészségügyi, egzisztenciális bizonytalanság terhelte ezeket a társadalmakat, hanem rengeteg egyéb krízis, például a migrációs nyomás, a terrorizmus terjedése miatti egyre fokozódó félelem, az erőszakba torkolló Black Lives Matter-tüntetések, illetve az Egyesült Államokban a megkérdőjelezhető tisztaságú elnökválasztás, amelyek nyomán több közvélemény-kutatás is kimutatta, hogy sokat romlott az amerikai demokráciába vetett bizalom a szavazók körében.
Ezek az események mind-mind az emberek alapvető biztonságérzetét és a meglévő társadalmi rendbe vetett hitét ingatták meg, melyek olyan pszichés terhelést jelentenek, amit ha nem kezdenek el állami szinten kezelni, akkor tömeges zavargások és agresszió formájában manifesztálódhatnak. C. G. Jung pszichiáter szerint pedig a tömegpszichózis az elfojtott civilizálatlan indulatokat, az emberi agressziót, bosszúvágyat hívja elő, a tudatalattiból a tudatba áthozva a tömeg lelke mélyén lévő ösztönlényt.
A legfontosabb kérdés tehát, amit ebben a helyzetben érdemes megvizsgálnunk: melyek a lelki jóllét feltételei, melyek egy egészséges társadalom alappillérei? Erre a kérdésre több pszichológiai hipotézis is született. Az önmeghatározás-elmélet értelmében az ember jólléte három alapvető pszichológiai szükséglet, az autonómia, a kompetencia és a kötődés kielégítettségét feltételezi. Az autonómia alatt az irányítás értendő, azaz életünk, sorsunk általunk történő szabályozása, melynek hosszan tartó megvonása depressziós állapotot eredményez. A kompetencia az a tapasztalat, miszerint az egyén hatékonynak érzi magát és képes az általa kitűzött célok elérésére, a kapcsolódás pedig a szereteten, támogatáson és tiszteleten alapuló viszony másokkal. Ez a három igényünk a pandémia alatt egyértelműen, jelentősen sérült.
Mindezek mellett több kutatás is rámutat, hogy hasonlóan fontos a gondolatok és érzelmek kifejezésének szabadsága, melyet a közösségi médiumok cenzúrája rendszeresen meggátol, pedig pszichésen szükségünk van arra, hogy ellenvéleményt nyilváníthassunk. Valamint szintén egyetemes emberi szükségletünk a reális határok ismerete és betartatása, az erkölcsösség, valamint a felelősségtudat, mert ezek nélkül a gyökereinket és a kapaszkodóinkat veszítjük el. Ezért is kiemelkedő jelentőségű probléma az a szélsőségesen liberális utópia, miszerint már a gyermekeinknek azt kell megtanítani, hogy a morál szubjektív, a valóság szabadon értelmezhető. Később, amikor ezek a gyerekek felnőnek és szembesülnek a világ valóságával, valamint az erkölcs és a halandóság objektív igazságaival, amelyek meghatározták az összes civilizációt, pszichéjük egyszerűen megtörik.
Éppen ezért veszélyes, hogy egy olyan sajátos történelmi korszakban élünk, amit Byung-Chul Han dél-koreai születésű svájci filozófus így fogalmazott meg: A neoliberális rendszerben a lehet szabadsága több kényszert teremt, mint amit a fegyelmezés kellje. Mert a kellnek van határa, a lehetnek viszont nincs. Az olyan pszichés betegségek, mint a depresszió vagy a kiégés is, a szabadság mély válságának kifejeződései.
A pszichés problémák egyébként is kortünetei a XXI. századnak, és ezekre rakódtak súlyosbító tényezőként az idei év kihívásai. A nyugati demokráciáknak tehát a súlyos gazdasági visszaesés és az egyre növekvő társadalmi feszültségek mellett ezekkel a problémákkal is meg kell küzdeniük. Az érintett államok vezetőinek szilárd kereteket kell teremteniük, egyértelművé kell tenniük, hogy cselekszenek, és hogy észszerű, átgondolt koncepció szerint hozzák meg döntéseiket. Emellett fontos, hogy hosszan tartó krízishelyzetben mindig minden magyarázatra szorul, rendszeres, nyílt és egyértelmű kommunikációra van szükség a bizonytalanság elkerülése érdekében. Ezért most még inkább fontos, hogy a politikai élet szereplői milyen módon próbálják a közvéleményt befolyásolni és hogy a média hogyan támogatja vagy lehetetleníti el őket ebben.
Most minden eddiginél veszélyesebb lehet a politikai indíttatású indokolatlan félelem- és indulatkeltés.
A szerző szociológus
