Nem csoda, hogy a gyerekek között elterjedt szitokszó lett a migráns, és Soros György is állandó beszédtéma már. A tanárok nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, és nyilván a szülőknek is kellemetlen a szituáció. Hogy magyarázzuk el a gyerekeinknek a dolgokat, amelyeket mi sem értünk pontosan. Egy pedagógus ráadásul ki van téve annak is, hogy a szülők esetlegesen nem értenek egyet bármilyen oldali álláspontjával.
Nem segít a helyzeten az iskolai oktatás általában sem, ahol névleg ugyan létezik – a történelemóra keretein belül – egy állampolgári ismeretek nevű tantárgy, ám az a gyakorlatban nem sokat ér. Ha eljutnak odáig a nyolcadikos és a tizenkettedikes tanulók, akkor is csak az állam felépítésének legszárazabb összefoglalására jut idő. Ahogy a gyakorlati pénzügyi ismeretek terén, itt is magára van hagyva a diák: találja ki magától, esetleg kérdezze meg otthon, hogyan is működik a politika. A legkisebbeken pedig az sem segítene, ha tényleg rendesen oktatnák a demokrácia lényegét.
Talán itt lenne az ideje, hogy pártállástól függetlenül elgondolkodjunk azon, milyen óriási felelősséget jelent az, aminek most kitesszük a gyerekeket. Nem feltétlenül arról van szó, hogy részletes elemzést kell adnunk nekik a politikai helyzetről, a migrációról vagy Soros Györgyről. De ha már a kormánypártban úgy döntöttek, hogy könnyen érthető gyűlöletkeltő plakátokkal szemetelik tele a tájképet, akkor annyival tartozunk a gyermekeinknek, hogy megtanítsuk őket arra, hogyan kell értelmezniük ezeket az üzeneteket. Elsősorban talán arra kell felhívnunk a figyelmüket – és ha már itt tartunk: sok felnőtt polgártársunkét is –, hogy a politikában semmit nem szabad igazságnak elfogadni gondolkodás nélkül.
