Szervkereskedés

Jó, ha a nyilvánosság is megtudja, az egészségügyi piacon olyan maffiózók vannak jelen, akikhez képest a Keresztapa világa egy babazsúr.

Fotó: Andras Eberling

Különös, amikor az ember a saját feleségét kénytelen megvédeni a nyilvánosság előtt. Saját feleségét, a nagybetűs doktornőt, az orvost, aki aneszteziológusként és intenzív terapeutaként húsz évet húzott le a műtőben, mindenhol a legnagyobb megbecsülés és szeretet övezte, aki soha, egyetlen forintot nem fogadott el senkitől, soha, egyetlen forintot sem tett el jogtalanul, akinél tisztább embert nem ismerek.

S akit most nem kevesebbel, mint szervkereskedelemmel és korrupcióval vádolt meg egy aljas és végtelenül ostoba „újságíró”, bizonyos Élő Anita. A támadásnak amúgy egyetlen oka van: az, hogy Dr. Matusovits Andrea az én feleségem. S persze ennek az aljas és becstelen támadásnak a feleségemen messze túlmutató következménye is lehet, nevezetesen az ország vérellátásának veszélyeztetése, ami egész egyszerűen bűncselekmény.

Éppen ezért a férj kötelességén túl ezért is kötelező, hogy reagáljak erre a gazemberségre.

Miképpen az érintettek is reagálni fognak, a feljelentések megtételével. Ahogy egyébként a feleségem az OVSz vezetőjeként már kénytelen volt a megfelelő hatóságokhoz fordulni védelemért, mivel az egészségügyi piac legkülönbözőbb szereplői a legkülönbözőbb módokon próbálták és próbálják megvesztegetni, presszionálni és/vagy lejáratni.

Egyebek mellett kilóra megvett, becstelen, gazember újságírók segítségével.

Igen, jó, ha a nyilvánosság is megtudja, az egészségügyi piacon olyan maffiózók vannak jelen, akikhez képest a Keresztapa világa egy babazsúr. Aki ebbe a világba nem hajlandó belesimulni, az megkapja az ágyába a lófejet…

És akkor lássuk a rágalmakat és a tényeket!

Élő Anita vonatkozó cikkének már a címében hazudik és rágalmaz: „Bayerné titokban adta el multiknak az állami vérplazmát” – ordít a cím, amiből semmi nem igaz. S hogy a végén kezdjük, Élő arra hivatkozva választotta ezt a címet, hogy közérdekű adatigényléssel fordult az OVSz-hez a vonatkozó szerződés kiadása miatt. Erre azt a választ kapta, hogy minden közérdekű adat fent van az OVSz honlapján (igen, ott van!). Erre Élő úgy reagált, hogy nem tudja megnyitni a vonatkozó linket(!), majd másnap megjelentette az írását.

Vagyis: időt sem hagyott arra, hogy magát a szerződést megkaphassa, ugyanis amikor arról értesítette az OVSz vezetőségét, hogy nem tudja megnyitni a linket, akkor már készen volt a rágalmazó írása, amelyet másnap nyilvánosságra is hozott. Ez így pedig fölöttébb sajnálatos és gyanús egyszerre. Sajnálatos, hogy Élő képességeit meghaladja egy link megnyitása, amely ugyanezen témában más közérdekű adatigénylőnek nem okozott problémát. S gyanús, hogy Élő megbízásból cselekszik. Valaki(k) érdekében. Ennél pedig már csak az gyanúsabb, hogy mit ad Isten, ezekben a hetekben hirtelen mindenki az OVSz-be rohangál, és közérdekű adatigénylésekkel bombázza a vérellátót.

Csak hogy tudják: hetente bejelentkezik mindannyiunk kedvence, Hadházy Ákos, aki lassan az OVSz-ben fog aludni, lyukas zokniban, mint a tévé székházban. S csak érdekességképpen, Hadházy jellemrajzához kis adalékként jegyzem meg, hogy nevezett, saját lóf… névjegyét büszkén magasba emelő alak, amikor bement az OVSz székházába, az őt fogadó dolgozókkal közölte, ő senkivel nem fog kezet, ugyanis fél a nosocomiális fertőzéstől. Ami ugye, kórházi fertőzés. Az OVSz pedig nem kórház. Főleg nem az irodai része.

S ami ennél is érdekesebb: egyszer csak levelet írt az OVSz -nek egy bizonyos Dr. Kovács Attila, egy amerikai egyetemről(!), hogy ő is közérdekű adatigényléssel fordul az OVSz -hez, és képzeljék, Dr. Kovácsot is a plazma érdekelte. S persze, ha egy rejtélyes amerikai adatigénylévővel kapcsolatban felmerül az ipari kémkedés gyanúja, az nyilván összeesküvés-elmélet…

Amúgy az OVSz mostani vezetése megkísérelt piackutatást végezni, hogy megtudja, a környező országok mennyiért értékesítik a vérplazmájukat. Hat országot keresett meg az OVSZ, ezeket: Csehországot, Szlovákiát, Lengyelországot, Horvátországot, Németországot és Finnországot.

Nem fogják elhinni, de közülük hárman, Németország, Finnország és Szlovákia megtagadta a válaszadást, üzleti titokra és nemzeti érdekre hivatkozva! (Persze, ha Élő Anita vagy Dr. Kovács Amerikából érdeklődne, biztos ki kéne adniuk az adataikat.)

A csehek és a lengyelek 120 és 130 euró/ kg közötti áron értékesítik a plazmájukat, a horvátok pedig 56 euró/ kg áron. S hogy ezek az árak miért nem összahasonlíthatóak egymással, az hamarosan kiderül.

Nos, nézzük tovább a tényeket!

Ez az egész történet 2007-ben kezdődött. Akkor egy bizonyos és ma már néhai Molnár Lajos egészségügyi miniszter (SZDSZ) két lépésben átjátszotta a gödöllői oltóanyaggyárat az olasz tulajdonú Kedrion nevű cégnek.

Ezzel párhuzamosan biztosították nevezett Kedrionnak azt a lehetőséget, hogy az akkori „piaci ár” 20 százalékáért(!) megkaphatták az OVSz által begyűjtött vérplazmát. Legyen világos, hogy ment akkoriban a „közbeszerzés” és a „verseny”: úgy, hogy Havas Szófia bement az OVSz-be, és közölte, hogy mostantól a Kedrioné a plazma, ennyiért és ennyiért. (Nagyjából 25 euróért!)

S tegyük gyorsan hozzá, akkoriban Élő Anita és Hadházy és Dr. Kovács sem fordult az OVSz-hez közérdekű adatigényléssel, és nem hisztériáztak a versenyért és a piaci árért. Akkor rendben volt minden. Akkoriban jogszabály határozta meg a plazma árát, ami jóval magasabb volt természetesen Havas Szófia ötleténél. A különbözetből vajon hányan kaptak jutalomfalatot?

Szóval a Kedrion ilyen kondíciók mellett vitte a magyar plazmát, egészen addig, ameddig a magyar kormánynak (na nem a szocialista-liberálisnak, hanem az Orbán-kormánynak!) fel nem tűnt, hogy ez így nagyon nincsen jól, így a magyar államot hatalmas veszteség éri.

KEHI felszólítás (2014. óta minden évben), hogy a Kedrion felé fennálló követelést érvényesítse az OVSz, emellett a plazmát a 439/2015. (XII. 28.) Korm. rendeletben meghatározott módon értékesítse. (Legmagasabb piaci ár+hazai ellátás biztosítása).

Szóval ekkor a KEHI kötelezte az OVSz-t, hogy tekintse semmisnek az eddigi szerződését a Kedrionnal és tegye meg az ezzel kapcsolatban szükséges jogi lépéseket és versenyeztesse meg a plazmaeladást. Történt mindez 2014-ben. Jó kérdés és érdemes lenne megtudni, hogy ennek ellenére miért nem történt semmi egészen 2017-ig? 2017-ben aztán az OVSz új vezetése, Dr. Drexler Donát és feleségem, Dr. Matusovits Andrea végre érvényt szerzett az állami akaratnak és érdeknek (nem mellesleg a törvényeknek), és semmisnek tekintette a szerződést a Kedrionnal (pontosabban hazai leányvállalatával a HUMAN BioPlazma Kft-vel), és négy piaci szereplőt kért fel, tegyen ajánlatot a plazmára.

Ez a négy cég volt: Biotest, CSL, Kedrion, Octapharma-Vascular konzorcium.

Nem fogják elhinni, mi történt! A négyből kettő nem adott ajánlatot. A végül győztes Octapharma-Vascular pedig évi közel 500 millió forinttal adott kedvezőbb ajánlatot, mint amennyiért korábban a Kedrion vette a plazmát. De az ilyen módon hirtelen piaci körülmények közé kényszerített Kedrion ajánlatánál is évi 200 millióval jobb ajánlatot tettek, így végül ők nyerték el a tendert.

Feleségem és az OVSz korábbi vezetésének „bűne” tehát az, hogy megszakították a Molnár-féle tízéves visszaélést, és megversenyeztették a hazai plazmát. A győztes pedig a világ egyik legnagyobb plazmaderivátum gyártója lett, aki nem mellesleg az USA hadseregének fő plazma alapú gyógyszerbeszállítója is. Az OVSz döntését egy KEHI vizsgálatot követő határozat is alátámasztja, hiszen ez alapján indított az állam egy közel 15 milliárd(!) forintos perkövetelést a Kedrionnal szemben. (Hogy ennek mi a jelentősége ma is, mindjárt kiderül!)

Vagyis a tények: 2017-től kezdve az állam évente 500 millió forinttal többért értékesíti a plazmát, mint tette azt korábban. Majd miután lejárt az Octapharma-Vascular konzorcium szerződése, feleségem meghosszabbította ezt a szerződést további három évvel, bármikori felbontási lehetőséggel, ezt kifogásolja most Élő, és ezért vádolja szervkereskedelemmel és korrupcióval Dr. Matusovits Andreát.

Akkor lássuk a tényeket ezügyben is!

Először is, a 2017-es szerződés eleve lehetővé tette, hogy a szerződést meghosszabbítsák, amely minden ajánlattevő számára ismert volt, vagyis ennyiben semmi különös nem történt. De nagyon fontos tudni, hogy az OVSz vezetője előkészítette a versenykiírást, előkészítette a tendert, és erről értesítette az ágazat vezetését, vagyis a feletteseit, azzal, hogy amennyiben így rendben találják a dolgot, akkor kiírja az újabb versenyt a plazmára. S erre érkezett az a válasz az EMMI illetékes államtitkárától, hogy egyelőre nem javasolja a verseny kiírását.

Egyszerű lenne tehát most az EMMI-re tolni a felelősséget, az EMMI-re mutogatni. Igen ám, de ennek a döntésnek is oka van, méghozzá alapos oka, amely a szintúgy a nemzeti érdekkel függ össze!

Lássuk csak: Mint az imént említettem, a Kedrion perben áll a magyar állammal. A tét nem kevesebb, mint 15 milliárd forint. S mielőtt feltárnánk, hogyan függ ez össze a

plazmatenderrel, nézzük meg a Kedrion hátterét.

A Kedrion a saját termékeit az Octapharmától a ’90-es években kapott licencek alapján gyártja még ma is. Piaci információk szerint a Kedrion csődközeli helyzetben van, amelynek az USA-ban történt FDA warning letter lehet a fő oka. Azt is lehet hallani, hogy a Kedrion árulja magát, de eddig senkit nem érdekelt a nagyszerű lehetőség.

A Kedrion életben maradásához valószínűleg elengedhetetlen, hogy piaci ár alatt újra megszerezze a magyar plazmát, ezért szaladgál mostanában fűhöz-fához, akár „újságírókat” és/vagy képviselőket is megtévesztve vagy megvásárolva. És ismétlem, a Kedrionnal perben áll az állam, ezért nem érdekelt abban, hogy elszállítsa a hazai plazmát.

S hogyan függ ez össze a versenykiírással, vagyis miért válaszolta az EMMI a feleségemnek azt, hogy egyelőre ne írja ki a tendert?

Nos, azért, mert ha a Kedrion ebben a perben akár veszít, akár nyer, mindenképpen a magyar állam húzza a rövidebbet. Gondolják csak el, hogyan lehetne tisztességesen és jó lelkiismerettel kiírni egy ilyen versenyt, tudván, hogy az egyik piaci szereplővel folyamatban van egy per. Képzeljük el, hogy a Kedrion elindul ezen a tenderen, és ismerve a hazai helyzetet, a legjobb ajánlatot teszi, fölé ígér mindenkinek, és megnyeri a versenyt.

Ezután két eset lehetséges:

1.: A Kedrion elveszíti a magyar állammal szemben a pert, és a 15 milliárdos büntetés csődbe viszi. Akkor ki fog fizetni a plazmáért? Akkor ki fogja visszahozni a gyógyszert a magyar betegeknek?

2.: A Kedrion megnyeri a pert, és arra hivatkozva, hogy a magyar állam tartozik neki (elmaradt haszon!), tendergyőztesként ki tudja, meddig ingyen viszi a magyar plazmát, hiszen arra hivatkozik, hogy 2017 óta évi 1 milliárd forint kár érte azzal, hogy a korábbi áron nem ő viheti el a plazmát! Egy milliárd forint évente! Amúgy a Kedrion ezirányú fenyegetéseit már el is hintette, hogy erre az összegre bepereli majd az OVSz-t.

Akkor miket írogatna Élő, és milyen táblákat lógatna Hadházy?

A magyar állam elemi érdeke, hogy ameddig ez a per nem rendeződik végérvényesen és jogerősen, addig ne legyen kiírva ez a verseny, hiszen addig nem biztosítható kockázatmentesen a betegellátás. S azt se felejtsük el, hogy a Kedrion, bár nem olyan hatalmas multicég, mint például a japán Takeda, mégis óriási a lobbiereje. Ugyanis egyebek mellett nyakig benne van az olasz nyugdíjalapokban, ezért az olasz állam állandóan nyomást gyakorol a Kedrion érdekében az államokra bárhol a világon, így Magyarországon is. Ami rendben van, hiszen létezik olasz nemzeti érdek is. miképpen magyar nemzeti érdek is. Amit a gazemberek előszeretettel állítanak be mutyinak és korrupciónak, ki tudja, kiknek az üzletei érdekeit szem előtt tartva?

Élő szerint (vagy inkább a Kedrion szerint?) éppen az a feleségem másik bűne tehát, hogy nem írta ki a versenyt a 2017-es szerződés lejárta után, sőt, meghosszabbította az Octapharma-Vascular konzorcium szerződését, és ezzel szoros összefüggésben a kilónkénti 78 eurós ár alatta van a „világpiaci árnak”.

Nézzük akkor előbb ezt a „világpiaci árat”, ami most hirtelen olyan nagyon elkezdett fájni az Élő-féléknek.

Mindenekelőtt azt kell tudni, hogy egy kormányrendelet erősen befolyásolja azt a bizonyos piaci árat. Erről a rendeletről van szó: „439/2015. (XII. 28.) Korm. rendelet a nemzeti vérkészlettel való gazdálkodás szabályairól

11. § (1) * Az OVSZ az általa gyűjtött ipari plazma alapanyagot a hazai stabil vérkészítmény szükséglet biztosítása érdekében – határozott időtartamra megkötött szerződés alapján – a gyártó részére feldolgozás céljából jogosult értékesíteni, ha gyártó vállalja a – miniszteri rendeletben meghatározott – plazma külön sarzson történő elkülönített frakcionálását, és az abból előállított stabil vérkészítményekkel a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő közbeszerzési eljárásán történő indulást.

(2) Az önkéntes teljes vér adásából származó ipari plazma a nemzeti önellátás szempontjából is értékelt, a versenyeztetéssel elért legmagasabb áron értékesíthető.”

Ez az érthetetlen hivatali bikkfanyelven megfogalmazott rendelet arról szól, hogy a plazmát felvásárló piaci szereplő vállalja, hogy a magyar plazmából az állam által igényelt gyógyszereket legyártja és eljuttatja a hazai piacra nem világpiaci, tehát nem magas áron, amely a Nemzeti Önellátás elvét garantálja. Ez olyan kötöttség, mely erősen versenykorlátozó, azaz nem tudja valamennyi potenciális piaci szereplő vállalni. Ezt igazolja, amit az imént már jeleztem: a 2017-es kiíráskor négy piaci szereplőnek ment ki az ajánlatkérés, de csak kettő adott ajánlatot. (Abból győzött a sokkal magasabb árat adó.) Aki ezt a feltételt vállalja, annak ez jelentős többletköltség, azaz a szabad felhasználású plazma piaci árához nem lehet hasonlítani. Itt kap értelmet az imént emlegetett piackutatás, amelyet az OVSz próbált végezni. Ugyanis a csehek és a lengyelek, akik azon a bizonyos „piaci áron” adják el a plazmájukat, nem kötnek ki milyen kötelezettséget, a horvátoknál pedig, akik mélyen a piaci ár alatt adják a plazmát, nincs vírusszűrés. Így talán már egy laikus is értheti, miért nincsen semmi értelme összehasonlítani ezeket az árakat, illetve miért nincsen semmi értelme piaci árakról hazudozni ebben a közegben, ahol az árat rengeteg tényező befolyásolja.

Ami viszont tényszerűen igaz, 2017 óta az állam jelentősen több bevételhez jut az eladott vérplazmából, a felvásárló cserébe vállalja a gyógyszerellátást, a szerződés meghosszabbításakor pedig Dr. Matusovits Andrea

1.:még tovább emelte az árat inflációt követő módon

2.: Szerződéses garanciát kértek arra vonatkozóan, hogy stabil vérkészítmény hiány esetén az Octapharma köteles plazmaderivátumot szállítani.

S akkor végezetül nézzük meg az Élő-féle hazugsághalmaz és rágalmazás-gyűjtemény egyik sejtetését, ami így hangzik:

„A szerződésmódosítás titkolásának egyik oka lehet, hogy elfedjék, mióta lapul a Vascular páncélszekrényében a 2022 nyaráig szóló szerződés évi több tonna, kilogrammonként 20-30 euróval a jelenlegi világpiaci ár alá „versenyeztetett” etikus plazmáról. Magyarán, hogy a japánok páncélszekrényestül-szerződésestül vették-e meg a céget vagy sem. Úgy lépett tehát hatályba az OVSz nagyon alacsony árról szóló szerződése 2019 nyarán, hogy a történetnek már nincs magyar szereplője, a magyar plazma közvetlenül két nagy multihoz kerül. Így kellett lennie – ha csak nincs a titkos iratnak olyan még titkosabb passzusa, amely szerint a Vascular átruházhatja egy harmadik félre a szerződést. Ez nemzetstratégiai ágazatoknál példátlan lenne(…).”

Ez a zavaros szöveg azt akarja sugalmazni, hogy mivel a japán Takeda cég időközben megvásárolta az eredetileg szerződött Vascular Plazma kft-t, így nincs többé magyar tulajdonosa a konzorciumnak, továbbá valami „titokzatos” harmadik szereplőnek adták át a plazmát. Akkor tisztázzuk: A Takeda valóban megvásárolta a Vascular Plazma Kft-t, csakhogy a Vascular Plazma magyar plazmát érintő üzletágát nem, és pontosan azért nem engedték ezt meg, hogy így a magyar plazma felvásárlása továbbra is részben magyar kézben maradjon. Ezt az üzletrészt a Vascular Venture kft viszi tovább, és ő szerepel a konzorciumban a hosszabbítás után. S ezen cég tulajdonosi köre ugyanaz, mint a Vascular Plazma kft tulajdonosi köre volt, vagyis magyar. Ugyanis ez a nemzeti érdek.

A szerződést egy elismert Ügyvédi Iroda készítette, a legnagyobb körültekintéssel. Tessék mondani, hol itt a probléma. Amúgy pedig ismételjük meg: ha Élő a legelemibb erkölcsöket felrúgva, a lehető legaljasabb és legbecstelenebb módon nem játssza el, hogy nem kapja meg a közérdekű adatokat, akár a szerződést is elolvashatta volna, nem kellett volna valakivel kilopatnia magának.

S ami az egész ügyben a legfontosabb:

A plazmaderivátum (plazmából készült gyógyszereket jelenti) piac egy erősen keresleti piac. 500 millió liter gyűjtött plazma lenne elegendő, ha – a jelenlegi terápiás indikációk szerint- mindenkit el szeretnénk látni a földön. A hangsúly a jelenlegi indikációkon van, amelynek köre rohamosan bővülhet a közeljövőben: pl. Parkinson-kór, Diabetes, Alzheimer-kór stb. Ezzel szemben világszinten mindösszesen csak 50 millió liter kerül be gyógyszergyártásba! Tehát tízszeres az igény, ezért keresleti a piac és ezért kell rendkívül körültekintően egyensúlyozni a hazai felelősöknek, hogy a magyar betegek, a legnagyobb elérhető mennyiségben hozzáférjenek a plazmaalapú gyógyszerekhez.

Pontosan ezt teszi az OVSz mai vezetése, azon a rendkívül behatárolt pályán, ahol mozognia kell. S miközben ezt teszi, még jelentősen növeli az állami bevételt is. Ezért minden normális helyen dicséret és kitüntetés, de legalább békén hagyás jár. Itt viszont becstelen és felelőtlen gazemberek pőre politikai és üzleti okokból megpróbálnak hangulatot kelteni a vérellátó és annak vezetője ellen. Veszélyeztetve ezzel a hazai gyógyszer- és vérellátást.

Jobb helyeken ezért ezeket a gazembereket börtönbe zárnák. Világos?