Elege van a polgárnak abból a mentalitásból is, ami Lázár Jánosra és sok más fideszes politikusra az elmúlt négy évben annyira jellemző volt. Lázár helyi ügyeit a lakosság jól ismeri. Például azt a frankalapú kötvénykibocsátást, amelynek következtében Vásárhely a mai napig közel négymilliárd forinttal tartozik a hitelezőknek. A kibocsátás idején a polgármestert Lázár Jánosnak hívták. Ő más fideszes önkormányzatokkal együtt lelkes híve volt a 2010 óta már ördögi eszköznek tekintett devizahiteleknek. A konstrukciót egyébként egy a Fidesz-kormány idején hivatalba lépett jegybankelnök hagyta jóvá. Ez oly mértékben volt népszerű a fideszes önkormányzatok között, hogy képesek voltak letiltatni minimum egy olyan újságcikk megjelenését, amely a devizaárfolyamok változásából eredő kockázatra kívánta figyelmeztetni az egyik, éppen kötvénykibocsátásra készülő megyei önkormányzatot. Ez az ügy és sok más, a közvagyont megvámoló disznóság most kiderül. Bizony előfordulhat, hogy háromszor verik ezt le Lázár Jánoson. Aki a választási kudarc óta láthatóan elvesztette a fonalat, és ámokfutásba kezdett. Azért, mert életpályája nem készítette fel a helyzet kezelésére. Számára érthetetlen és elfogadhatatlan, hogy a választópolgárok nem kívántak együtt dolgozni az emberével.
Egy évtizedekig építgetett politikai karrier egy nap alatt is zátonyra futhat. Lázár esete jól érzékelteti, miért nem szeretik a demokráciát a politikusok. Különösen a fideszesek. Azért, mert így járhatnak.
