Adok vagy kapok

Még egy hét sem telt azóta, hogy Orbán Viktor bejelentette a családokat segítő legújabb intézkedéscsomagot, máris rengeteg véleménynyilvánítás látott napvilágot.

Fotó: REUTERS Forrás: Reuters

Még egy hét sem telt azóta, hogy Orbán Viktor miniszterelnök bejelentette a családokat segítő legújabb hétpontos intézkedéscsomagot, máris kisebb könyvtárat lehetne megtölteni a kommentárokkal, az értékelésekkel, a szakmai elemzésekkel. Egyeseket az sem tántorít el a határozott véleménynyilvánítástól, hogy a részleteket még nem ismerjük, a kormányfő ugyanis csupán egy-két mondatban foglalta össze a várható kormányzati lépések lényegét. Ettől függetlenül máris akadtak, akik kijelentik, hogy a felvázolt intézkedések vagy politikai megfontolások miatt, vagy összetett szakmai-tudományos szempontok alapján egyszerűen nem jók, érdemi eredményt így senki ne várjon tőlük.

Nincs ebben semmi meglepő – bökheti ki gyorsan, aki egy kicsit keresgél az emlékei között. Felderenghet például bárkinek a rezsicsökkentés bevezetésének időszaka, amikor a balliberális politikai tábor minden erejét és felsorakoztatható szakembereit latba vetve próbálta bebizonyítani ország-világ előtt, hogy csak rosszul járhat a társadalom, ha kevesebb közműdíjat fizet. Sokan attól is óvták a magyar gazdaságot, hogy emelkedjen a minimálbér: voltak, akik már a cégvilág összeroppanását látták lelki szemeik előtt akkor, ha a vállalkozásoknak számottevően meg kell emelniük munkavállalóik juttatásait. De fülünkbe csenghetnek azok az adórendszer átalakításakor hangoztatott ellenzéki érvek is, amelyek szerint óriási hibát követ el a kormány, ha bizonyos szükséges összegeket a bankok megadóztatásából és nem a lakosság közterheinek emeléséből szed be.

Utóbb bátran mondhatjuk: a fejcsóválók előzetes számításait a legtöbb esetben nem igazolta az élet. Ez persze nem jelenti azt, hogy a mostani hétpontos terv beváltja a hozzá fűzött kormányzati reményeket.

Nincs garancia arra, hogy a demográfiai folyamatokban a most készülő szabályok számottevő változást okoznak. Egy dolog ugyanakkor már most biztos: az, hogy a társadalom – ha minden igaz, már júliusban – újabb lehetőségekhez, állami kedvezményekhez juthat. S – az elmúlt évek történései alapján – az is világosnak tűnik, hogy ha a mostani lépéssorozat nem lenne elég, újabb és újabb tervek készülnek majd. Ezek mellett az is egyértelmű, hogy a kidolgozásra váró kormányzati elképzelések nem olyanok lesznek, mint amilyeneket például Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége idején fabrikáltak az akkori döntéshozók, vagyis nem trükkök százai fogják meghatározni az ország pénzügyi helyzetét, s ezzel a magyar társadalom anyagi és más lehetőségeit.

Nagyot változott a világ a balliberális kormányok időszakához képest. Akkor az ország jövőjéről szóló vitákban arról forgott a szó, miként kerüljük el az államcsődöt, hogyan fizessük vissza a Nemzetközi Valutaalap hitelét, s hogyan lehet kibújni a legújabb adószabályok alól. Ma – megannyi gazdaságpolitikai változtatás, adóügyi átalakítás és államszervezeti módosítás után – ott tartunk, hogy azt kell eldönteni, miként használja fel a köz a rendelkezésére álló sok száz milliárd forintos többletet, s mely társadalmi csoportok és mely közösségi célok kerüljenek előtérbe. A történéseket figyelő választópolgárok pedig most azt számolgatják, milyen előnyöket tartogat nekik az aktuális bejelentés, megilleti-e őket például a tízmilliós életkezdési kölcsön, és lecserélhetik-e kocsijukat a nagycsaládosok autóvásárlási programjával.

Szakmai elemzések ide, hozzáértő vélemények oda, az elmúlt időszak választási eredményei és a pártok támogatásáról szóló felmérések szerint a társadalom nagyon is érzékeli az egyes kormányok teljesítménye közötti különbséget. Minden bizonnyal ezért sincs különösebb esély arra, hogy a balliberális erők a kormányrúd közelébe férkőzzenek.