Az angol lány

Az Iszlám Államnak ugyanúgy vége lesz hamarosan, mint az al-Kaidának vége lett, mert ezeknek a szervezeteknek mindig behatárolt az élettartamuk.

Győztünk! – mondhatta boldogan a királyi lövészezred tisztje Észak-Szíriában, cigarettára gyújtva a füstölgő romok felett, ahol valaha az Iszlám Állam emberállatai mészárolták a békés lakosságot. Győztünk! – sóhajthatta elégedetten az ENSZ Biztonsági Tanácsának egyeztetésén részt vevő névtelen nyugati diplomata, lopva rátekintve a hadi helyzetet taglaló dokumentumokra.

Győztünk! – súghatta oda régi barátjának és harcostársának az Iszlám Állam idlíbi körzetének egykori alvezére, mikor Abu Mohammed néven befogadták egy törökországi menekülttáborba, immár tükörsimára borotvált állal, márkás farmernadrágban.

Ez egy ilyen háború. Mindenki győz. Létrejött a semmiből egy iszonyatos szervezet, pokollá varázsolta Mezopotámiát, majd leáldozott a hadiszerencse, és fellélegezhet a világ, mint azokban a színes-szagos filmekben, ahol a vadászpilóta a barátnője képét teszi a műszerfalra. De azoknak a filmeknek is mindig van második részük, ha elég sikeresek, így jobb nem feledni, hogy ennek is lesz.

Az Iszlám Állam nem szervezet, hanem mozgalom, egyike azoknak, amelyek feltűnnek, tündökölnek, rémüldözik tőlük mindenki, majd összeomlanak. A tagság alkotja, azok az emberek, akik hisznek az ideológiában, és akik meg tudnak élni a fejlevágásokból. No és azok, akik valami perverz módon vonzódnak hozzájuk.

Az angol lány, Shamima Begum is ilyen volt, aki 15 évesen hagyta el ködös hazáját, hogy szerelmes lehessen egy ilyen nagy szakállú hősbe, s most, a vérzivatart követően hazatérne. Mert jogai vannak, és ezekkel élni is akar. Nem bánt meg semmit, az egy héttel a megérkezése után megismert férje is ott van valamelyik menekülttáborban, ha minden jól megy, találkozhatnak is a Picadillyn, a férfi ugyanis holland.

A brexit kicsit megkavarhatja a szerelmesek terveit, de egy gyorstalpaló deradikalizáló tanfolyam elvégzése után a legtehetségtelenebb zugügyvéd is megoldja, hogy ők szabadon járhassanak. Ők is ott vannak azok között, akiket a liberális sajtó úgy jellemez, hogy „menekülnek a háború pokla elől”, azzal a nem lényegtelen kitétellel, hogy ezt a háborút ők idézték elő.

De jogaik vannak, háttértámogatásuk, kellően érzékenyített környezetbe érkeznek; tipikus messziről jött emberek, akiket automatikusan körülbástyáznak a modern kor jogszabályai védőmechanizmusokkal, engedményekkel, így érinthetetlenekké válnak.

A XXI. századi duplagondol minősített eseteként kell kezelni az angol lányt, aki valójában brit állampolgár, de nem angol, saját bevallása szerint is elégedett volt az Iszlám Állam nyújtotta élettel, de azt vagyunk kötelesek hinni, ha bemutatunk neki hetente két filmet a toleranciáról és a békéről, akkor megváltozik. Deradikalizálódik. Ez egy létező fogalom, bármennyire bizarr is elképzelni. Mi talán látjuk, micsoda sületlenség, Nyugat-

Európában viszont hatalmas üzlet, és ha az ember sokat küzd a józan ész ellen, még hihet is benne.

Az Iszlám Államnak ugyanúgy vége lesz hamarosan, mint az al-Kai-dának vége lett, mert ezeknek a szervezeteknek mindig behatárolt az élettartamuk.

De bizony lesz egy új, még durvább, még gyilkosabb szervezet, amely alkalmas pillanatban lecsap, vele lesz tele a sajtó, rémisztően fognak rikácsolni, amit mi nem értünk, Shamima viszont igen, sőt lehet, hogy az a vad harsogás neki akkor már tetszeni fog.

Mert lehet, hogy az angol lány addigra már de-deradikalizálódott újra, dacára a tb által fizetett programnak. Akkor pedig mindenki eldöntheti, hogy ki győzött.

Mert lehet, hogy ebben a mindenki által megnyert háborúban valójában mindenki csak veszíteni tud.