Mivel ezen a térfélen nem beszélhetünk olyan patinás pártcsaládokról, mint például a néppárti, a helyezkedéseknek ad hoc jellegük is van, de ha elegen hisznek abban, hogy az új Európa két legfontosabb – egyben pedig egyre jobban felismert és tudatosított – kérdése az erős nemzetállamok megtartása az USA itteni megfelelőjének farigcsálása helyett, másfelől pedig a bevándorlás feltartóztatása, akkor szépen gyarapodhat ez az oldal.
E gondolkodásban már most is sok partnerünk van az EU-hoz tizenöt éve vagy később csatlakozó országokból – kezdve a visegrádi négyekkel –, de Nyugat-Európában is átszakadt a gát.
Ma a Bundestag vezető ellenzéki pártja egy bevándorlásellenes, jobboldali erő, amelynek francia megfelelője pedig az első vagy második helyen végezhet otthon. Ezekben az esetekben nagy tagállamokról beszélünk, amelyek sok képviselőt küldhetnek Strasbourgba. Az olaszokra, lengyelekre is igaz az állítás.
Egy biztos: komoly frakcióban csak azok reménykedhetnek, akik a nagyobb országokból is tudnak meríteni. Még emlékszem olyan, uniós csúcs elé szervezett néppárti különegyeztetésre, amelyen a legfontosabb négy országból három vezetője, az ereje teljében lévő Merkel, Sarkozy és Berlusconi vitte a prímet.
Ma már csak a 82 éves Berlusconi van közülük ereje teljében, és ő is csak férfiúi minőségében. Átrendeződtek az erőviszonyok, a 13 (!) legnagyobb tagországból csak egyet kormányoz a néppárt, míg a bevándorlásellenesek kettőt. Van élet a néppárton kívül – és van további mozgástér is.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!