13+1. Ez most nem egy totószelvény. Ennyi pontból áll a kormány csütörtökön ismertetett gazdaságvédelmi akcióterve. Ha egy ország gazdasága szilárd alapokon nyugszik, akkor a növekedésnek is tartós a kifutása. Akkor nem szökken szárba az a gondolat, miszerint most ugyan gyorsulópályán suhanunk, de hamarosan zsákutcába futunk.
A magyar gazdaság olyan mértékben nő, hogy maga mögé utasítja az összes tagállamot. A cél az, hogy az unió bővülésének átlagát hosszú távon is legalább kétszeresen meghaladjuk. Máskülönben csak ábrándozhatunk a felzárkózásról. Abban pedig nem lehet bízni, hogy a külső körülmények mindig kedvezőek maradnak.
A nemzetközi vizek felett gyűlnek a viharfelhők. Szélesedik a vámháború, senki nem tudja, milyen további következményekkel jár a brexit, míg a járműipart alapjaiban rengette meg a dízelbotrány, amit több ország gazdasága is megérezhet. Európa motorja szervizelésre szorul, mert a kontinens lemaradóban van a versenyben. Az innováció területén csak kullog az Egyesült Államok és Kína után. És ha ez nem lenne elég, a migrációs hullám olyannyira nem csengett le, hogy a végét sem látja senki.
Az unió bürokratái ehhez képest az elmúlt években struccpolitikát folytattak. Mellébeszélésre, aktatologatásra, a fősodortól eltérő politikát folytató kormányok gyomrozására bőven jutott energia, de a valós problémák megoldására nem. Fej a homokban, miközben minden recseg és ropog körülöttük. Azaz: körülöttünk, mert ennek az előadásnak mi sem a nézői vagyunk. Korántsem mindegy, hogy milyen döntések születnek Brüsszelben. Nem mindegy, hogyan alakul a sakkjátszma a mostani választások után. Van, amire a magyar kormánynak is van befolyása és van, amire nincs. Arra például mindenképpen van, hogy az ország gazdaságát tovább erősítse, és felkészüljön a szűkebb esztendőkre.
Sokan mondják, hogy az egészségügyben a megelőzés a nyerő mező. Ez igaz a gazdasági, pénzügyi folyamatokra is. Ha idejében születnek a megfelelő döntések, akkor kevesebb pénzből jóval nagyobb eredményt lehet felmutatni, mint ha vesztes pozícióból próbálnák a bajt elhárítani. Lásd a 2008–2009-es időszakot, amikor a nemzetközi hitelezők gigakölcsönéből és a lakosság kifosztásából tartotta vissza az államcsődtől az országot a balliberális vezetés. Ilyen helyzettől most akkor sem kellene tartani, ha újabb válság gyűrűzne be az országba.
