Halálában Kászem Szolejmani erősebb, mint életében! – mondta ezt Irán újdonsült nemzeti hőséről Hosszein Szalami, a Forradalmi Gárda tábornoka a Kerman városában összegyűlt tömegnek. A síita iszlám ismeri a szentek fogalmát, talán nem nagy szentségtörés a Husszein imámnál tapasztaltakhoz hasonlítani a meggyilkolt Szolejmanit körülvevő indulatokat. Emberek haltak meg a tülekedésben, a koporsóhoz pedig ruhadarabokat érintenek, hogy az később szerencsét hozzon. Negyven nappal a halál után a síiták újra összegyűlnek, hogy megemlékezzenek a drága elhunytról. Kászem Szolejmani esetében ez a negyven nap épp akkor fog lejárni, amikor az ország megünnepli az iszlám forradalom győzelmét. Jó eséllyel az is kint fog állni a tömegben, aki egyébként utálja az egész teokratikus rendszert, és cseppet se fundamentalista. Csak iráni, ez pedig épp eleget mond.
A reményhez
A futball maga az élet, a gyönyörű sport, amely annyira tökéletesen szimbolizálja a nemes küzdelmet ember és ember vagy nemzet és nemzet között, és soha nincs vége.