Hogy a közvélemény mennyire nem azonosul a klubvezetés közleményével, arra itt van néhány angol nyelvű hozzászólás a repülős videó alól:
„Tökös gyerekek, még alá is írták, nehogy összetévesszék őket a City szurkolóival!”
„Miért lennének rasszisták »A fehér életek számítanak« szöveg megfogalmazói? Akkor azok is rasszisták, akik szerint »A fekete életek számítanak«!”
„Büszkék vagytok a fehérségetekre? Éljenek a burnley-i srácok!”
„Mindenki egyenlő, legyen bár fekete vagy fehér!”
„Talán nincs joguk ahhoz, hogy hangoztassák a véleményüket? Ti szajkózzátok, hogy párbeszédre van szükség, aztán csak a párbeszéd egyik oldalát vagytok hajlandók meghallani...”
„Sokakat aggaszt ez a felirat? Ezzel az erővel az is aggaszthatná ezeket, hogyha a repülőgép ezt húzná maga után: Az ég kék!”
És hogy mennyire őszintén élik át maguk a játékosok ezt a cirkuszt a kezdőkörben, arra itt egy videó, amit az amúgy politikailag szuperkorrekt Marca közölt. Éppen kezdődne vasárnap az Everton–Liverpool derbi a Goodison Parkban, huszonegy játékos engedelmesen féltérdre ereszkedik, de nicsak, a huszonkettedik, egy koromfekete fickó, mintha puskából lőtték volna ki, megiramodik az Everton kapuja felé! Sadio Mané az, a Liverpool szenegáli világsztárja, heti százezer fontos, durván negyvenmillió forintos fizetéssel. Aztán, amikor észreveszi, hogy senki sem követi, a homlokára csap, visszakocog a kezdőkörhöz, és ő is letérdel.
Valahogy kiment a fejéből a kötelező koreográfia. Megbocsáthatatlan bűnt követett el. Hozzálátott volna ahhoz, amiért a fontmilliókat kapja.
A futballhoz.
