Európa-szerte egyértelmű trend, hogy a baloldali-liberális pártok nagyon súlyos válságba kerültek. Megszűnt az a hatalmas réteg, a munkásoké, akiket ők hivatottak képviselni, így folyamatosan erodálódik befolyásuk, kevesebb pénz jut hozzájuk egyre fogyatkozó támogatóik hatásaként, s bizony az ötletek terén is híján vannak a frissességnek. Ekkor jön el a vádak vádjának ideje: az antiszemitizmus. Mert ezt bárki mondhatja, nyilván messzire mutatva, esetleg összekacsintva a nézőkkel, s azt állítja, az a másik zsidóellenes érzelmeket táplál. A mérges nyilat most Michael Roth német külügyi államtitkár lőtte ki Magyarország irányába, miszerint nálunk terjed az antiszemitizmus. Ő ezt mindenféle retorzió nélkül megteheti, kiváló barátai és üzletfelei már alaposan megpuhították a németországi olvasók és nézők gondolkodásmódját: Orbán Viktor diktátor, szélsőjobboldali, s az országban gyűlölik a zsidókat.
Itt most szerepelhetne egy lista arról, milyen kapcsolatok kötnek össze minket a zsidósággal, milyen programsorozatok működnek évek óta állami támogatással, milyen a viszony Izraellel, de nem fog szerepelni. Semmi értelme bemenni a Roth-féle bűzös sikátorba, s magyarázni a bizonyítványt. Magyarország ezen a téren nagyon sokat tett és tesz, a német államtitkár pedig olyan vádat húzott elő, amely akkor volt utoljára hatékony, amikor még az SPD előremutató és dinamikus párt volt. Ma a teljesen megcsontosodott és mozgásképtelen német politikai elit múmiái a szocdemek, akik a parlamenti matematika és a szavazói megszokás eredményeképp vannak kormányon. Az az elit, amely rendkívüli ügyességgel kormányozta az országot Európa vezető pozíciójából a migránsválság soha fel nem mérhető kudarca felé, s tette a valaha stabil és biztonságos Németországot tétova és veszélyes állammá. Mondjuk a zsidók számára. Mert a kétezres évek eleje igazi zsidó reneszánsz volt Németországban, a mostani viszonyok ugyanakkor riasztók. Heiko Maas német külügyminiszter január végén riadóztatta a kormányt, ha nem tesznek valamit, a németországi zsidók el fogják hagyni az országot, mivel naponta érik inzultusok őket, s minden második németországi zsidó polgár elgondolkodott a külföldre költözésen. Erre minden alkalommal az a válasz, hogy összegyűlnek döntéshozók, oktatási szakemberek, politikusok és létrehoznak egy nagyon sok pénzt felemésztő programsorozatot, amelynek keretében a német fiatalok ellátogathatnak Auschwitzba, előadásokat hallgathatnak töriórán a holokausztról és filmeket készítenek, amelyeket levetítenek a fiataloknak. Ezt utána sikerként értékelik, megveregetik saját vállukat, s néhány esetben számonkérik másokon, miért nem csinálnak ők is így.
