Ám ezt is tudták még fokozni. Miközben több a milliárdos a baloldalon, mint ahány tag maradt az MSZP-ben, folyamatos siránkozást mímeltek lakájmédiájukban arról, hogy a Balaton drágább, mint az Adria, egy lángost sem tud megenni az éhező magyar, és Szingapúrban olcsóbb a luxus, mint Siófokon. Legnagyobb sajnálatukra azt nyavalygás közben sem tudták letagadni, hogy a szerintük méregdrága szállodák leginkább telt házzal mennek, a lángos sem rohad rá a kizsákmányoló gaz imperialista sütőügynökökre, és a magyarok tömegesen érzik nagyon jól magukat a tó mindkét partján. A populizmus egész alakos szobrára a koronát a rejtélyes okból még mindig Jobbiknak csúfolt párt egyik prominense tette föl.
A nemzeti karakterétől a teljes átalakulás közben megvált radikális csapat érzi, hogy valamit nagyon elrontott, ezért előjött azzal a nagyszerű, bár nem teljesen friss ötlettel, hogy balatoni halat kellene felszolgálni a tó mentén minden magyarnak. Túl azon, hogy az ezzel foglalkozó szakemberek évek óta forszírozzák a hekk trónfosztását, ebből sem lesz kormánybuktatás. Az agrártárca ugyanis már az unióval csatázik a balatoni hal védjegyének megszerzéséért, amit maga Steinmetz Ádám baloldali halügyi szakértő is előre mutatónak nevezett. Az ellen pedig, hogy a magyar ember máshol sem eszik elég magyar halat, nem csak a Balatonnál, valóban tenni kellene valamit. De a magam részéről helyesebbnek tartanám, ha a halászat ügyét is inkább hozzáértőkre bíznánk a szedett-vetett ellenzék politikusai helyett.
Addig pedig irány a Balaton!
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!