Sakálok napjai

A balliberális sakálok jól elvannak a sakálalomban, ahol a legnagyobb kártyás, a fősakál, Gyurcsány ül az asztalfőn.

A hazudozás mestere most sem tagadja meg magát

Baloldali párt baloldali pártnak farkasa vagy inkább sakálja, főleg ha a tavaly októberi választáson elnyert önkormányzatokról van szó. Kispest, Göd, Szolnok vagy a főváros IX. kerülete, de akár maga Budapest is (hogy csak a legismertebb helyszíneket említsük): mind-mind az összellenzék egymást marcangoló pártjainak az áldozatai. A baloldal, benne az egykor szorgalmasan zsidózó, cigányozó Jobbikkal Janus-arcú politikát folytat. Kifelé az alig több mint másfél év múlva esedékes országgyűlési választásokra tekintettel egységet próbálnak mutatni, azt ígérve híveiknek, hogy eljött az idő az országot „nyomorba döntő”, „antidemokratikus” Orbán-kormány leváltására, amely után a haza azonnal fényre derül, és végre minden téren „európaiak” leszünk, megtanulunk végre késsel-villával enni.

Eközben az alig egy éve baloldali irányítás alá került városokban, kerületekben valami egészen más történik. Az önkormányzati hivatalok dolgozóinak ahelyett, hogy az ott élők, dolgozók ügyes-bajos dolgai­val, a település működtetésével foglalkoznának, a balliberális pártok egymás elleni áskálódásait kell kiszolgálniuk. Az sem ritka, hogy a szivárványkoalíció pártjai egymásról kérnek ki – ha kell, közérdekű adatigényléssel – szerződéseket, jegyzőkönyveket, hivatali döntéseket. Még mielőtt valaki azt hinné, hogy a fékek és ellensúlyok sokak szerint egyedül demokratikus és magasztos gyakorlatának helyi megvalósítását láthatja az ellenzéki kis és alsóközép pártok képviselői­nek, pártaktivistáinak buzgólkodásában, azt ki kell ábrándítanunk. Egy pillanatig sem a közélet jobbításáról, átláthatóságáról van szó. A kis növésű politikai sakálok kartonokat, dossziékat gyűjtenek, írnak tele szövetségeseikről, egymásra uszítják lakájmédiájukat, hogy a 2022-es kampányt megelőző osztozkodáson füstös hátsó szobákban egymás politikai piszkát dörzsölhessék a másik orra alá. Az egyéni választókerületekben beígért baloldali helyi előválasztás ilyen előzmények mellett csak rendhagyó látványverseny, lejárató dokumentumokkal megágyazott politikai színjáték lehet. Valószínűleg nem a legalkalmasabb jelölt fog ringbe szállni, hanem az, aki több mocskot tud szórni a másikra, első körben a nyilvánosság kizárása mellett. A mostani gyakorlat azt is előrevetíti, hogy mi várna Magyarországra, ha 2022 tavaszán a baloldali sakálok mancsai közé kerülne a hatalom. Azt tennék, amit most az általuk csupán csak politikai taktikai játszótérnek és pénzcsapnak használt önkormányzatokban. Egymás lejáratására, kiszorítására használnának fel minden erőforrást, hogy egy balliberális hosszú kések éjszakáján egyszer és mindenkorra lerendezzék egymást és vele a 2010-es erkölcsi, társadalmi és gazdasági mélységből visszahozott országot is.

Kispesten most ennek vagyunk tanúi. A baloldali pártok fővárosi vezetőinek paktumát felrúgva a parlamenten kívüli, de a változatlan nagyságú ellenzéki tortából egyre nagyobb szeletet kihasító Momentum és az eljelentéktelenedés állapotába jutott LMP aláírásgyűjtésbe kezdett, hogy távozásra kényszerítsék Kránitz Krisztiánt, a kispesti vagyonkezelő korrupciógyanús ügyekbe keveredett igazgatóját. A vállaltan jobboldali Magyar Nemzet és Hír TV által nyilvánosságra hozott dokumentumokat lengeti a Momentum és az LMP. A balliberális sakálok most ugyan előadják, hogy mennyire zavarják őket a kilenc hónapja közismert, az MSZP-sekhez köthető korrupciós ügyek, de egészen idáig és valószínűleg továbbra is jól elvannak a baloldali sakálalomban, várva, hogy teríthessék lapjaikat a közelgő partin, ahol a legnagyobb kártyás, a fősakál, Gyurcsány Ferenc ül az asztalfőn.