A baloldal mindig ideges lesz, ha az Európai Uniót a Szovjetunióhoz hasonlítják, és a kommunizmus újjáéledését emlegetik vele kapcsolatban. Ezért nincs abban semmi meglepő, hogy Deutsch Tamás fideszes európai parlamenti képviselő fájdalmasan pontos értékelését sérelmezik. Eszerint uniós, nyugati önkény válthatja fel az EU-támogatások jogállamisági kritériumokhoz kötésével a korábbi kommunista önkényt. A haladó újmarxista erők hiába háborognak az egzakt látlelet miatt. Inkább azt a régi igazságot kellene megszívlelniük, hogy aki nem akar kommunistának látszani, az ne viselkedjen úgy, mint a bolsevikok. Velünk együtt a térség népeinek kommunizmusfelismerési képessége igen fejlett, a diktatúraeltűrési hajlandósága viszont a zéróhoz közelít.
Ha közelebbről megnézzük ezt a bizonyos jogállamisági kritériumrendszert, vészesen hasonlít arra, amit a szovjet rendszer alkalmazott azokkal szemben, aki nem értett velük egyet. Már ott kezdődik az azonosságok sora, hogy nincs is konkrét kritériumrendszer. Jogállami, európai csakis az lehet, amire azt mondják a felkent moszkvai–brüsszeli felső vezetők, avagy MSZMP-utód helytartók. Nálunk a szovjet megszállás évtizedei alatt olyan fejlett volt a népi demokrácia – nem úgy, mint a rothadó kapitalizmusban –, hogy nem kellett definiálni, kikkel szemben járhat el a karhatalom. Elég volt, ha valakiről megállapították, hogy sérti a közrendet, a hivatalostól eltérő nézeteket vall, már be is lehetett csukni vagy kirúgni az állásából. Örülhetett, ha nem nyírták ki, nem került börtönbe és legalább utcaseprőnek alkalmazták. Ugyanígy a szólásszabadság is abból állt, hogy mindent lehetett mondani és írni, ami nem veszélyezteti a szocializmus ügyét.
De hogy rögzítsék jogszabályokban a követelményeket, arról szó sem lehetett. Hisz akkor miként tudtak volna eljárni gumiparagrafusok nélkül azok ellen, aki nem paríroztak?
Ma szintén ez a helyzet a nyugati újkommunisták farizeus demokráciaképével. Mi volna, ha egyetlenegy jogállamisági feltételt meg tudnának nevezni? Hogyisne! A végén még teljesíteni tudnánk, és akkor miként tudnának megfenyíteni bennünket? Netán kiderülne, hogy éppen ők nem felelnek meg az európaiság, az emberi jogok, a humanitás kritériumainak.
