A náci bélyeget könnyen osztják, szinte zsigerből rávágják bárkire, akit hitelteleníteni akarnak. Ellenben ha egy jobboldali szerző teszi ugyanezt – mármint például Soros Györgyöt nácizza egy publicisztikában –, az megbocsáthatatlan bűnt, ízléstelen, érzéketlen dolgot művel. Már bocsánat, de ők ilyenkor mit művelnek? A folyamatos nácizással nem sértik az áldozatok emlékét? Hogy szerencsés párhuzam volt-e vagy sem, az kiderül abból, hogy Demeter Szilárd rögtön törölte az írását, ezzel ítéletet nyilvánítva róla. Ahhoz képest, hogy ez egy visszavont (!) publicisztika volt, elképesztő, hogy a körülötte lévő polémia milyen gyorsan átfordult karaktergyilkossági kísérletbe.
Demeter Szilárd író, múzeumigazgató, nem pedig választott politikus. Nem várt napokig, hogy lássa, hogyan alakulnak a dolgok, hátha az ő javára billen a mérleg nyelve, lehet, majd elfelejtik, rugóznak rajta egy-két napot, és ha erősödik a nyomás, akkor végre elszánja magát a visszavonásra és a többi. Ha a náci párhuzam akaratlanul is sértheti az áldozatok emlékét, akkor az ellenzék, a balliberálisok mikor hagyják abba a nácizást?
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!