Magas vagyok és kövér. Viszont nekem nincs a mások által vezérelt bizonytalan ember zavart vigyora a képemen. Ezt illett megjegyeznem, mielőtt leszállok Karácsony Gergely szintjére, a balliberális viccelődés éjsötét bugyraiba. Mert voltak ott komoly dolgok is, amelyek első ránézésre elsikkadtak a méretes otrombaság árnyékában. Egy illusztráció is kísérte a semmittevésbe beleszürkült főpolgármester hírhedt interjúját a The Economist című lapban. Ezen a tehetetlen teszetoszaságáról közismert magas és sovány ember a valóságtól teljesen elrugaszkodott módon úgy tesz, mint aki dolgozik: bontja azt a képzeletbeli talapzatot, amit az Orbán Viktor iránt érzett olthatatlan gyűlölet húzott fel a bomlott baloldali elmékben a „diktátor” több emelet magas szobra alá. Ugye, milyen vicces? De a lényeg a munkaterületet körbevevő kerítés szimbolikájában rejlik. Az ugyanis kísértetiesen hasonlít a migránsáradatot megállító határvédelmi műtárgyra, hétköznapi nevén a kerítésre. És ezt a kerítést jól láthatóan átvágta a főpolgármester. A felsértett védmű képét figyelve viszont rögtön sorjázni kezdenek a kérdések, amelyekből kikerekedne egy újabb interjú, bár erre a tutyimutyi, még nem is jelölt jelölt nyilván nem vállalkozna. Azért a magunk megnyugtatására tegyük föl mégis ezeket a kérdéseket.
Élet az agyhalál után
Magyar szerint tehát náluk az agyhalál után is van élet, sőt képviselői hely jár érte.