Nem kellett sokáig várni, hogy az LMBTQ-lobbi a magyar iskolákban is elterjedjen: egy jó hírű gimnázium vezetősége szabad utat adott annak, hogy egyesek a diákok alsóneműjében turkáljanak. A legrémisztőbb mégis az, hogy a fiatalok szexuális orientációját és „gender-hovatartozását” firtató kérdőív és cikksorozat létrejötte nem valamely LMBTQ-szervezethez köthető, hanem a budapesti Eötvös gimnázium iskolaújságához.
Az ország legjobb iskolaújsága díjat is elnyert Eötvös Diákot a gimnázium diákjai mentortanárok asszisztálásával és az iskolaigazgató jóváhagyásával szerkesztik. Mondhatnánk, nincs miért meglepődni, hiszen a genderőrület már beszivárgott a fiatalok tudatába. Az interneten keresztül számtalan platformon elérhető magyar nyelven is a gyermekeket célzó szexuális érzékenyítés, hogy csak egy konkrét példát említsek: Szivárványszakkör. Ez az online felület olyan ismert liberális szervezeteket ajánl az identitáskereső fiatalok számára felvilágosítás céljából, mint például a Háttér Társaság vagy a Labrisz Leszbikus Egyesület.
Bár nem szeretném firtatni a „gender” kérdését, mégis, ha figyelembe veszem az Eötvös Diák vélhetőleg nem reprezentatív felmérését, kiderül, hogy a válaszadó fiatalok 93,3 százaléka „ciszheterónak”, tehát a saját nemével azonosultnak vallotta magát. Így ha a gender oldaláról közelítjük meg az LMBTQ-besorolás alá tartozó fiatalok arányát, akkor még inkább marginalizált kisebbségi kérdésről van szó. Ezek alapján pedig az LMBTQ-lobbi jobban járt volna, ha marad a biológiai alapú szexuális identitásoknál, és nem vállal közösséget minden elmeháborodottal.
De hogy miért baj, ha a fiatalok már a közoktatásban is szembesülnek a szexuális propagandával? Nos, alapvetően azért, mert ahogyan húsz éve, úgy ma sincs helye a szexualitás propagálásának a fiatalkorúakat oktató intézményekben. Tény, hogy annak idején nekünk is tartottak szexuális felvilágosítást a nyolcadik osztályban egyetlen alkalommal, amikor a nemi betegségek megelőzéséről, a nem kívánt terhesség elkerüléséről és a biztonságos szexről beszéltek, azonban nem propagáltak semmilyen irányultságot.
Hogy miért baj, ha az oktatásért felelős állami szervek által nem engedélyezett és nem ellenőrizhető csoportok tartanak előadást a fiataloknak a közoktatási intézményekben? Azért, mert a tizennyolc éven aluli fiatalok védelméről szinte minden normális országban külön törvény rendelkezik, ami sokkal komolyabban veszi az őket érő negatív hatások megelőzését vagy azok szankcióját, mint a már felnőtt embereknél. Vagyis a felvilágosításnak is kell egy elfogadott, követhető és megkövetelhető tematika, amely alapján kizárhatók a káros tartalmak, valamint garantálja a fiatalok biztonságos testi és lelki fejlődését. S hogy miért nincs helye az LMBTQ-lobbinak a közoktatásban? Azért, mert a heteroszexualitástól eltérő nemi identitás kérdése kisebbségi probléma, a genderőrület pedig csak még inkább aprózza és összezavarja az alapvetően is identitásukat kereső fiatalokat. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy önszántukból nem tájékozódhatnak ezekről a kérdésekről vagy hogy ne gondolkodhatnának másként. Ha valóban érintettek, kérhetnének szakavatott és törvényesen számonkérhető szakembertől segítséget. Többek között erre való az iskolapszichológus, és ezért vannak szakképzett lélekgyógyászok.
Mindezek felett pedig: az LMBTQ-lobbi sosem lesz lelki támasz. Ezek a szervezetek a szexuális kisebbségek jogaiért – ma már inkább többletjogaiért – agitálnak és szövetkeznek a baloldali nagypolitika szószólóival. Ők bizony a saját létjogosultságukért küzdenek, nem pedig azért, hogy az identitásválsággal küszködő fiatalok a számukra legjobb utat válasszák.
Borítókép: Pexels
