Nem is lehet másként nevezni az ilyen embert, mint szélhámosnak, pitiáner csalónak. Ugyanezt művelte az angolnyelv-tudása kapcsán: hol középfokú nyelvvizsgáról hadovált, máskor hiperpasszívnak vagy éppen szakmainak nevezte a nem létező angoltudását.

Karácsony tehát az a fajta jellemgyenge ember, aki, ha szembesítik a hiányosságaival, szemérmetlenül hazudik, a nyilvánvaló tényeket is letagadja, de eközben fékezhetetlen ambíciói vannak, akár miniszterelnökként is el tudja magát képzelni.

Összehasonlítva a főnökével, kísértetiesen hasonló karakterek, hiszen Gyurcsány Ferencben is olthatatlan hatalomvágy buzog fiatal korától kezdve, és a gátlástalan hazudozás már 2006-ban a védjegyévé vált. Egy nagy különbség viszont mindenképpen van kettejük között: Karácsonyból hiányzik a hatalomtechnikához való érzék, de talán az a fajta erő és kíméletlenség is, ami Gyurcsányt jellemzi. Ezért utóbbi a főnök, a beosztottnak pedig minden utasítást zokszó nélkül teljesítenie kell. A ­szolgálataiért cserébe például elintézik neki, hogy képesítés nélkül oktathasson jó pénzért az egyetemen. Egy olyan figura, aki a saját nevét sem mindig képes helyesen leírni.

Manapság jóval nagyobb a tét, mint 2004-ben volt: Karácsony nem csupán néhány tucat egyetemi hallgató pályafutását befolyásolhatja, hanem akár az egész magyarságot viheti ismét a gyurcsányi útra, ami mindig a szakadék felé vezet.

Ezért kell megállítani Gyurcsányt és a csókosát, Karácsonyt.

Borítókép forrása: MTI/Balogh Zoltán