Nehéz eldönteni, hogy a képességbeli hiányosságok vagy a jellemtorzulások esnek-e súlyosabb megítélés alá, amikor Karácsony Gergely karakterét próbáljuk értelmezni. A félállású főpolgármesterről, akit Gyurcsányék kinéztek maguknak miniszterelnök-jelöltnek, éppen most derült ki, hogy 2004-től éveken át oktatott a Budapesti Corvinus Egyetemen az egyébként előírt képesítések nélkül. Az is felvet kérdéseket, hogyan alkalmazhatta az egyetem, illetve amikor Karácsony a türelmi idő után sem állt elő a nyelvvizsgával és a doktorjelölti jogviszony megkezdésével, akkor miért nem bocsátották el azonnal.
Egyelőre maradjunk azonban a főpolgármester személyénél, aki eddigi pályafutását a sunnyogásra, a megúszásra és a hazudozásra építette, és ehhez mindig megtalálta a megfelelő mentorokat. Közülük is a legfontosabb a jelenlegi és a volt főnöke, Gyurcsány Ferenc. A baloldal vezérének mindig jól jöttek az irányítható, alázatos kiszolgáló emberek, Karácsony tehát illett a képbe. A liberális értelmiségi holdudvarban is jó pedigréjű, akkoriban új generációs politikus még az SZDSZ-közeli Hann Endre vezette Medián közvélemény-kutató intézet elemzőjeként került közel a húsosfazékhoz, és Gyurcsányék 2004-től rendszeres kormányzati megbízásokkal látták el Karácsony családi cégét, a Social Report Bt.-t is.
A feltörekvő elemző azonban már ekkor sem a teljesítményével és a munkájával tűnt ki, sokkal inkább a szélhámoskodással. A Corvinus egyetem politikai tanszékén úgy kapott oktatói állást, hogy vállalta, három éven belül doktorjelölti jogviszonyt létesít, de ezt esze ágában sem volt teljesíteni. Amikor idén májusban kirobbant a botrány, arra hivatkozott, hogy nem volt ideje a doktorijával foglalkozni, mert közben aktív politikusi karrierbe fogott az LMP-ben. De ekkor is hazudott, hiszen csak 2009-ben kezdett politizálni, addig pedig hosszú évek álltak rendelkezésére, hogy megszerezze a PhD-fokozatot. Csaknem kétéves főpolgármesteri ténykedése után már egyáltalán nem meglepő, hogy a doktori fokozatról is hazudott korábban, életrajzaiban több helyen is feltüntette a PhD-fokozatot, holott nem szerezte meg.
Nem is lehet másként nevezni az ilyen embert, mint szélhámosnak, pitiáner csalónak. Ugyanezt művelte az angolnyelv-tudása kapcsán: hol középfokú nyelvvizsgáról hadovált, máskor hiperpasszívnak vagy éppen szakmainak nevezte a nem létező angoltudását.
Karácsony tehát az a fajta jellemgyenge ember, aki, ha szembesítik a hiányosságaival, szemérmetlenül hazudik, a nyilvánvaló tényeket is letagadja, de eközben fékezhetetlen ambíciói vannak, akár miniszterelnökként is el tudja magát képzelni.
Összehasonlítva a főnökével, kísértetiesen hasonló karakterek, hiszen Gyurcsány Ferencben is olthatatlan hatalomvágy buzog fiatal korától kezdve, és a gátlástalan hazudozás már 2006-ban a védjegyévé vált. Egy nagy különbség viszont mindenképpen van kettejük között: Karácsonyból hiányzik a hatalomtechnikához való érzék, de talán az a fajta erő és kíméletlenség is, ami Gyurcsányt jellemzi. Ezért utóbbi a főnök, a beosztottnak pedig minden utasítást zokszó nélkül teljesítenie kell. A szolgálataiért cserébe például elintézik neki, hogy képesítés nélkül oktathasson jó pénzért az egyetemen. Egy olyan figura, aki a saját nevét sem mindig képes helyesen leírni.
Manapság jóval nagyobb a tét, mint 2004-ben volt: Karácsony nem csupán néhány tucat egyetemi hallgató pályafutását befolyásolhatja, hanem akár az egész magyarságot viheti ismét a gyurcsányi útra, ami mindig a szakadék felé vezet.
Ezért kell megállítani Gyurcsányt és a csókosát, Karácsonyt.
Borítókép forrása: MTI/Balogh Zoltán
