Éppen ezért kérek segítséget az Amnesty Nécsitől, hogy tessék engemet elvenni a családomtól. Éppen ebben az évben, amikor ezt a kétségbeesett levelet írom Nécsinek, szóval éppen most írt egy szép, hosszú tanulmányt Heller Ágnes néni meg Vajda Miklós bácsi, hogy a polgári családot – mint csökevényt – ideje lenne végre felszámolni, a gyerekeket el kell venni a szüleiktől, és olyan kommunákban kell felnevelni őket, ahol nem teszik tönkre ártatlan kis lelküket meg nyiladozó értelmüket olyasmikkel, hogy „anya” meg „apa”, és én azt szeretném, ha engem Amnesty Nécsi most megmentene, és elvinne egy olyan kommunába. Ez azért is nagyon jó lenne, mert például a szüleim valami olyasmit mondogatnak erről a tanulmányról, hogy „na, ezeket kellene úgy falhoz csapni, hogy soha többé ne lehessen rájuk ismerni”, és szerintem ebből is látszik, miszerint az én szüleim nem eléggé megvilágosodottak, és nincsenek jó hatással a pszichoszexuális fejlődésemre meg a gendersemlegességemre se. 

Egyszóval: Segítség!

Bayer Zsoltika, 1/b oszt. tan.

(Ui.: Most focizni megyek, aztán megpróbáljuk meglesni a lányokat, úgyhogy ha Nécsinek tetszik válaszolni, csak este tessék…)

Borítókép: Illusztráció (Fotó: MTI/Balogh Zoltán)