Kedves Amnesty International Néni, Bácsi (Nécsi)!
Azért írok önöknek innen a múltból, 1970-ből, mert nagyon nagy a baj, és segítséget szeretnék kérni.
Bayer Zsoltika vagyok, a Virányos úti általános iskola 1/b osztályos tanulója. És akármennyire igyekszem, nem tudok meleg lenni. Nekem folyton Kerekes Csilla, Dobák Dalma, Matuska Zsuzsi, Király Anikó meg Boér Erika jár a fejemben, és amikor sóderozunk („Sóder, sóder a lábam alatt, galambom, aki itt a legszebb, tőlem puszit kap!”), mindig abban reménykedem, hogy egyszer majd én kapok puszit valamelyiküktől, ellenben eddig még egyetlenegyszer sem jutott eszembe, hogy mondjuk Müller Feritől vagy Molnár Tibitől szeretnék puszit kapni. És az is baj lehet, hogy mi itt, fiúk, 1970-ben csupa olyan fiús dolgot csinálunk egész nap, focizunk meg kidobósozunk, fára mászunk meg cseresznyét lopunk, köpőcsövezünk, arcba a másikat jó nyálas papírgalacsinnal, néha össze is verekedünk, de akkor is azt lessük, hogy a lányok figyelnek-e közben, mert úgy azért sokkal érdekesebb lenne, de a lányok soha nem figyelnek, hanem olyan hosszú gumit tesznek a bokájukra és azon ugrálnak, vagy csak összebújnak és vihognak, egy Karinthy Frigyes nevű bácsi is írt róluk, valamit erről a vihogásról meg arról, hogy a lányok folyton a Vadász utcába járnak, bár ebben nem vagyok biztos.
Az is baj lehet, hogy mi itt folyton helytelen könyveket olvasunk, egyikben sincs egy jó kis meleg példa, és így aztán nem megy nekünk ez a dolog. Nekem például már hároméves koromban a János vitéz volt a kedvencem, édesanyám annyit olvasta fel nekem, és ott ez a Jancsi is egy lányba szerelmes. Aztán már rongyosra olvastam a Furfangos Cintulát, abból is a Kuckó király meg a Furulya a kedvenceim, ott meg mindenki megint olyan „pasis” meg hősös meg hazaszerető, egyszerűen képtelen vagyok megérteni, miért nem lehet összefutni sehol egy jó kis meleg puhácskával, de még a Karl May bácsi sem írt ilyenekről soha, se Old Firehand, se Old Shatterhand, se Winnetou…
Így aztán én hiába igyekszem, hogy a jövőbeni elvárásoknak megfelelően meleg legyek, egyszerűen képtelen vagyok átugrani a saját árnyékomat, legalábbis valahogy így mondták a szüleim, akik szintén nem melegek, és édesapám például eléggé el nem ítélhető módon egy nőt, az édesanyámat vette feleségül, és tőle született gyereke, mert el sem bírta képzelni, hogy majd évtizedek múlva Brüsszel bácsi is ki fogja mondani törvényileg, hogy márpedig a férfiak is szülhetnek, jaj de jó, na ugye…