Sokan sok mindenre asszociálhattak azt a videót megtekintve, amelyen Tüttő Kata szőrén ül meg egy lovat, lubickolva a tenger habjaiban. Egy azonban biztos: legkevésbé arra gondolt az elsöprő többség, hogy szegény főpolgármester-helyettesnő egy általa megálmodott vízi éhségmenethez végez előgyakorlatokat. Inkább az juthatott mindenkinek az eszébe, hogy de jól él ez a politikusnő, aki a nap huszonnégy órájából csak azalatt nem ostorozza dühödten a magyar kormányt, amikor alszik, s vádolja néha elmebetegséggel, legtöbbször urizálással, sőt korrupcióval, a kisemberek gondjai iránti közömbösséggel.
Pedig még az is előfordulhat – ismerve a baloldal irracionális lelkületét –, hogy ezek után tényleg egy majdani éhségmenet élén találhatja magát a kifinomult, egzotikus luxust kedvelő Tüttő. Miért is ne? Simon Gábor, az MSZP akkori elnökhelyettese – aki bíróság előtt áll, mert több száz millió forintnyi pénzvagyonkájával nem tudott elszámolni – szintén az éhségmenet élharcosa volt. Igaz, ő nem büszkélkedett hasonló vízishow-val, mint Tüttő kartársnő, de tagadhatatlan, hogy életét szintén luxuskörülmények között élte.
Végeredményben nem is kellene sokat morfondírozni, kik férnének bele az új balos éhségmenetbe. Tóth Bertalan MSZP-elnök szintúgy irigylésre méltó luxuskörnyezetben, csok-támogatott villában pihenheti ki minden áldott nap a pártleépítés fáradalmait, így jelenléte a Tüttő-féle éhségmeneten magától értetődő volna. S ne feledkezzünk meg a kormányzati dőzsölés elleni tiltakozó vonulás résztvevőinek számbavétele során a Gyurcsány házaspárról sem, akik egy üldözött zsidóktól elzabrált luxusszükséglakásban tengetik napjaikat.
A lényeg az, hogy Luxus Kata új perspektívákat adott a tiltakozásnak. Miért ne vonulhatnának fel a Duna hűsítő hullámaiban, ahogy a főpolgármester-helyettes példát mutatott? Némi Richard Wagner-es áthallással ez lehetne a baloldali Valkűrök lovaglása, a szocialista szerénység és szegénység mitologikus istenségeinek a felvonulása. Stílszerűen a Lánchíd alatt is elhaladhatnának, amit sikerülhet több milliárd forinttal drágábban felújíttatniuk, mint azt az előző fővárosi vezetés alatt már előkészített szerződés biztosította volna. Még a megumbuldált busztenderhez hasonlóan összemutyizott hajójárat-pályázat is értelmet nyerhetne.
