Szolgák és hülyeségek

Arra a hírre, hogy Guy Verhofstadt szerint Magyarországnak az unión kívül a helye, míg Ukrajnát be kellene fogadni, régi vicc jutott az eszembe. Tasziló megkérdezi Arisztidet: – Mondd, kérlek, neked hány inasod van? – Nekem? Mindig kettő. Az egyik, aki épp megy, és a másik, aki épp jön.

Magától értetődően az Európai Unió nem a szolgák számbavételéről szól, olyasmi csak Verhofstadt kobakjában munkál, amikor választ keres arra, miért nem uralják még mindig a liberálisok az egész világot. Való igaz, aktív vezető politikus nem szokott olyasmivel dobálózni, hogy kit zárjanak ki, kit vegyenek fel csak úgy, puszira. Mégis rossz érzésünk támad, amikor hasonlóakat olvasunk, az Európai Unióban ugyanis az is előfordulhat, hogy különféle ürügyekkel forrásokat tartanak vissza Így aztán ne kételkedjünk abban, hogy Verhofstadt és az ő liberálisai valójában Zelenszkij elnök megnyugtató közelségére vágynak, hogy aztán jótékony akolmelegben véglegesítsék, kit is szabad felvenni az európaiak közösségébe és kit nem.

További A Helyzet híreink

Deutsch Tamás: „Az európai baloldali képviselők mániákus politikai bohócokká váltak”

Mindeközben a helyzet az, hogy Magyarországot vagy bármely más államot csakis akkor lehet kizárni az unióból, ha Verhofstadt-fejű gyerekek villamosoznak a Hortobágyon, másrészt mindenki pontosan tudja, hogy egyelőre egyetlen hazai parlamenti pártnak sincsenek távozási szándékai. Ugyanakkor arról is gondolkodjunk el, hogy Verhofstadt egyáltalán tudja-e, hogyan működik az Ukrajna nevű állam, kik vezetik, és mire számíthatunk, ha a liberálisok óhaja szerint már holnap teljes jogú tagok lennének.

Egyetlen aprócska példa: amikor Lengyelországot felvették, hamarosan rászabadult csak Nagy-Britanniára vagy egymillió emberük (hogy nem teljesen rózsás az együttélés, idézzünk egy brit kutatóintézetet, szerintük a bevándorlás „jelentős csökkentésére van szükség, mert a lakosság növekedése csak fokozza az oktatásra, egészségügyi gondozásra, közlekedésre és a lakhatásra nehezedő nyomást”).

A tisztelt olvasó szerint mi történne, ha Ukrajna néhány tízmillió vándor kedvű lakosa már holnap uniós tag lenne? Milyen politikai, gazdasági, nemzetbiztonsági következményei lennének, ha az ukránok szabadon vállalkozhatnának, utazhatnának, élhetnének a közösség országaiban? Miközben Ausztria és Szlovénia dacol az uniós tag Horvátországgal a schengeni ügyben, és jelenleg Románia sem remélheti, hogy polgárai valóban akadályoztatás nélkül, szabadon átjárhatják az uniós határokat, pont Ukrajna kellene nekünk?

És hogyan állunk az uniós felvétel kritériumrendszerével? Mennyire alkalmas ez a háborúba ájult, részben orosz megszállás alatt lévő állam arra, hogy egy közösségbe szerveződjön velünk? Tudja egyáltalán Verhofstadt, hogy mit beszél? Őszintén kívánom neki, hallgasson meg először egy Ukrajnáról alapmondatokban című előadást, bármelyik kárpátaljai magyar szívesen elmondja neki, mi a valóság és mi a mese. Aztán ha végre kitisztul a köd, és leesik neki, hogy mi az ábra, talán nem követeli két nappal később, hogy az albánok, törökök, grúzok és pápuák is rögvest boldogítsák remekül működő európai közösségünket.

Csodás az ember képzelete, de még csodásabb, amikor a távol lévő prédikál a közelebb élőknek. Magyarországa Ukrajna szomszédja, és minden problémánk ellenére segítjük őket küzdelmeikben, menekültjeiket ellátjuk, elszállásoljuk, méltó életet biztosítunk nekik. Ez is megérne ám egy mondatocskát, Verhofstadt úr, nem csak a vágyvezérelt hülyeség!