A XX. és a XXI. század

Immár hat napja mutatjuk be, miképpen hamisít híreket és nyilatkozatokat Gerald Knaus.

Bayer Zsolt Fotó: Katona_Vanda

Lapunk immár hat napja közli egy tényfeltáró cikksorozaton belül egy bizonyos Gerald Knaus viselt dolgait, s ezen keresztül a Soros-hálózat Magyarország (és a többi V4-tagállam, elsősorban Lengyelország) elleni, szűnni nem akaró, aljas támadásainak természetét.

Immár hat napja mutatjuk be, miképpen hamisít híreket és nyilatkozatokat ez a gazember, miképpen rángatja cérnaszálon a legnagyobb liberális napilapok és hetilapok újságíróit, hogyan járja be a világsajtót varázsütésre, egy-két nap alatt ugyanaz a fake news ennek a gazembernek egyetlen intésére, hogyan fut körbe a világon ugyanaz a szóhasználat, szófordulat akár Magyarországról, akár a magyar miniszterelnökről, még a látszatra sem adva, nyilvánvalóvá téve, hogy egyazon központban készítik és találják ki ezeket a politikai és kommunikációs paneleket, elemeket.

Immár hatodik napja mutatjuk be, miképpen használja ez a gazember az unió politikusait a mezei képviselőktől egészen az uniós biztosokig, miképpen ad ez a gazember azoknak a gazembereknek parancsnak is beillő „tanácsokat”. Önök láthatják ennek a cikksorozatnak az elolvasása után, miképpen működik ez az egész hálózat, miképpen használja ideiglenesen Magyarországon tartózkodó lerakatait és ügynökeit. Láthatják, miképpen változtatja meg néhány nap alatt például Věra Jourová jogállamiságért felelős uniós biztos a saját véleményét és cseréli le a gazember és hálózatának véleményére, láthatják, hogy ebben például el nem évülő szerepe van egy bizonyos Donáth Anna nevű momentumos EP-képviselőnek.

Mindezt láthatják, olvashatják, megérthetik.

És immáron arca is van mindennek a gazemberségnek, a „XXI. századi politika” leglényegének: a pillanatnyi látszatnak, a gátlástalan médiauralomnak, a megtervezett, felépített és mindent átjáró hazugságok hálójának. Az arc: Gerald Knaus. Az „osztrák” „társadalomtudós”. Helyes mindkettőt idézőjelbe tenni, ugyanis ennek a gazembernek nincsen se hazája (nemzeti identitása), sem pedig komolyan vehető és értelmezhető társadalomtudományi teljesítménye. Ennek a gazembernek ideológiája van és bőkezű szponzora, s e kettő bármilyen aljasságra ráveszi. És pontosan ugyanilyen az összes általa mozgatott (és fizetett?) figura, legyen szó akár mezei képviselőről, akár uniós biztosról, akár „újságíróról”, akár véleményvezérről.

Éppen ezért maga Gerald Knaus nem érdekes. A rendszer az érdekes, a hálózat. S persze leginkább az, hogy mindez eléri-e valaha az istenadta nép ingerküszöbét.

Igazából nincsen jó hírem ez ügyben. Leimeiszter Barnabás írja a Láthatóság kasztja című kiváló cikkében:

„Hogyan, miben is áll a láthatóság előjoga? Röviden abban, hogy egyesek kisajátították a figyelmet, sőt Figyelmet, ami a posztmodern életet strukturáló látványokat megragadja, ami a látványokba való belefeledkezés különböző alakjaiban (képernyőre révedés, kapcsolgatás, klikkelgetés, bekövetés, leselkedés, stalkolás, binge watching stb.) működteti ezt a társadalmat. A kivételezettek túltengő jelenléte, láthatósága (a kultúrában, a szórakoztatóiparban, a médiában, a politikában, szóval a figyelem közterei­ben) pedig alig hagy lehetőséget arra, hogy másról, másokról is tudomást vegyünk. Így hát az az ügy válik Üggyé, a közbeszédet tartósan befolyásoló és sokszor nagy horderejű változásokat előidéző Témává, amit ők, egy többé-kevésbé jól körülhatárolható, látható társadalmi réteg tagjai fontosnak tartanak.”

Igen, erről van szó. Ettől „XXI. századi” ez a világ, és ettől „XXI. századi pártok” azok, amelyek mindezt büszkén vállalják és képviselik. És nekünk a XX. században, sőt bizonyos életérzések és értékek tekintetében egyenesen a XIX. században ragadt „maradiaknak” ezt kell tudnunk pontosan. Tudnunk kell, hogy nagyon régen volt az emberi históriában annyira ocsmány, aljas, becstelen és ostoba század, mint ez a XXI. század. Régen volt az ember ennyire kétségbeejtően együgyű, önsorsrontó, ennyire jelenidejű és szűk látókörű, régen volt már, amikor ilyen nyilvánvalóan az ostobaság és a bűn szólította fel naponta a bölcsességet és az erényt önigazolásra (Camus mester, respect!). És ennek a századnak uralkodói a Sorosok, a Sorosok famulusai, a Knausok, a Knausok famulusai, a Jourovák és Tuskok, a Jourovák és Tuskok famulusai, a Donáthok és Csehek. (A sor még nagyon sokáig, egészen a gödör aljáig, Jakabig folytatható.)

De legalább nekünk, XIX–XX. századi sétapálcásoknak és garabonciásoknak tudnunk kell, hogyan működik ez az egész. Muszáj tudnunk, hiszen mi még olvastuk a Varázshegyet is, Szindbádot is, Kafkát is, mi beleragadtunk a Gutenberg-galaxisba, éppen ezért nekünk még küldetésünk van. Ugyanis hamarosan itt a reneszánsz, az újjászületés. Hamarosan itt a nemzeti reneszánsz, és nyakunkon a normalitás forradalma. Amit majd nekünk, kelet-közép-európaiaknak és keletieknek kell megvívnunk a XXI. század és képviselői, a Sorosok, Knausok és a többi famulus ellen. Ugyanis nincsen más, aki megvívja helyettünk ezt a közelgő forradalmat.

(Post scriptum: Azért talán érdemes elgondolkodni azon, hogy ez a Knaus jelent-e nemzetbiztonsági kockázatot. Ha igen, szerencsésebb lenne, ha minél előbb kitiltanák Magyarországról.)