A XX. és a XXI. század

Immár hat napja mutatjuk be, miképpen hamisít híreket és nyilatkozatokat Gerald Knaus.

Bayer Zsolt Fotó: Katona_Vanda

Éppen ezért maga Gerald Knaus nem érdekes. A rendszer az érdekes, a hálózat. S persze leginkább az, hogy mindez eléri-e valaha az istenadta nép ingerküszöbét.

Igazából nincsen jó hírem ez ügyben. Leimeiszter Barnabás írja a Láthatóság kasztja című kiváló cikkében:

„Hogyan, miben is áll a láthatóság előjoga? Röviden abban, hogy egyesek kisajátították a figyelmet, sőt Figyelmet, ami a posztmodern életet strukturáló látványokat megragadja, ami a látványokba való belefeledkezés különböző alakjaiban (képernyőre révedés, kapcsolgatás, klikkelgetés, bekövetés, leselkedés, stalkolás, binge watching stb.) működteti ezt a társadalmat. A kivételezettek túltengő jelenléte, láthatósága (a kultúrában, a szórakoztatóiparban, a médiában, a politikában, szóval a figyelem közterei­ben) pedig alig hagy lehetőséget arra, hogy másról, másokról is tudomást vegyünk. Így hát az az ügy válik Üggyé, a közbeszédet tartósan befolyásoló és sokszor nagy horderejű változásokat előidéző Témává, amit ők, egy többé-kevésbé jól körülhatárolható, látható társadalmi réteg tagjai fontosnak tartanak.”

Igen, erről van szó. Ettől „XXI. századi” ez a világ, és ettől „XXI. századi pártok” azok, amelyek mindezt büszkén vállalják és képviselik. És nekünk a XX. században, sőt bizonyos életérzések és értékek tekintetében egyenesen a XIX. században ragadt „maradiaknak” ezt kell tudnunk pontosan. Tudnunk kell, hogy nagyon régen volt az emberi históriában annyira ocsmány, aljas, becstelen és ostoba század, mint ez a XXI. század. Régen volt az ember ennyire kétségbeejtően együgyű, önsorsrontó, ennyire jelenidejű és szűk látókörű, régen volt már, amikor ilyen nyilvánvalóan az ostobaság és a bűn szólította fel naponta a bölcsességet és az erényt önigazolásra (Camus mester, respect!). És ennek a századnak uralkodói a Sorosok, a Sorosok famulusai, a Knausok, a Knausok famulusai, a Jourovák és Tuskok, a Jourovák és Tuskok famulusai, a Donáthok és Csehek. (A sor még nagyon sokáig, egészen a gödör aljáig, Jakabig folytatható.)

De legalább nekünk, XIX–XX. századi sétapálcásoknak és garabonciásoknak tudnunk kell, hogyan működik ez az egész. Muszáj tudnunk, hiszen mi még olvastuk a Varázshegyet is, Szindbádot is, Kafkát is, mi beleragadtunk a Gutenberg-galaxisba, éppen ezért nekünk még küldetésünk van. Ugyanis hamarosan itt a reneszánsz, az újjászületés. Hamarosan itt a nemzeti reneszánsz, és nyakunkon a normalitás forradalma. Amit majd nekünk, kelet-közép-európaiaknak és keletieknek kell megvívnunk a XXI. század és képviselői, a Sorosok, Knausok és a többi famulus ellen. Ugyanis nincsen más, aki megvívja helyettünk ezt a közelgő forradalmat.

(Post scriptum: Azért talán érdemes elgondolkodni azon, hogy ez a Knaus jelent-e nemzetbiztonsági kockázatot. Ha igen, szerencsésebb lenne, ha minél előbb kitiltanák Magyarországról.)