Képsorok

A bevándorlási válság, úgy tűnik, három évig tudta lekötni a nyugati emberek figyelmét. A tévénézők más csatornákra kapcsoltak. Ma a klímaváltozás a slágertéma.

Az álcivileknek 2015-ben még nem is volt bejegyzett szervezetük, de a Keleti pályaudvarnál már segítettek az illegális bevándorlóknak Fotó: Havran Zoltán

Minden csoda három napig tart. A bevándorlási válság, úgy tűnik, három évig tudta lekötni a nyugati emberek figyelmét. Az európai parlamenti választások eredményeiből és a voksolást megelőző felmérésekből ugyanis arra lehet következtetni, hogy a görög szigeteken, az olasz partokon, a nyugat-balkáni országok határain, a Keleti pályaudvaron, a német nagyvárosokban vagy a calais-i menekülttáborban készült képsorok mintha örökre kitörlődtek volna a választók emlékezetéből.

A Willkommenskultur már a múlté, gondolhatják, hiszen a Keleti pályaudvaron ma már csak rezzenéstelen arcú magyarok és turisták bámulják az utastájékoztató kijelzőt, vonatuk indulására várva.

Most visszatekintve, a négy évvel ezelőtt felerősödött migrációs hullám jelentőségét manapság sokan úgy igyekeznek bagatellizálni, mintha nem lett volna egyéb az egy alacsony nézettséggel küszködő, szenzációhajhász szappanoperánál. Azt akarják elhitetni, hogy az unalomba fulladó Európában csupán producerek próbálták egy egész sor új epizodistával feltupírozni a műsort: szírek, afgánok, eritreaiak armadája hozott új nézettségi rekordokat.

Három éven keresztül újra nagy sikernek örvendett az elfeledett produkció, ám a tavaly nyáron képernyőre került olasz szívtipró, Matteo mindent tönkretett, amikor ellenszegült Jean-Claude és a hajókapitányok akaratának: galád módon lezárta a kikötőket.

A tévénézők más csatornákra kapcsoltak: most éppen a svéd kislány, az iskolakerülő Greta Thunberg történeteiért vannak oda. Ma a klímaváltozás a slágertéma. Talán a választásokra is nagyobb hatással volt, mint a bevándorlás.

Persze a környezetszennyezés legalább annyira komoly kihívás az emberiség számára, mint a tömeges népvándorlás. A kettő összefüggésben is áll egymással: a jövőben egyre többször fogunk hallani klímamenekültekről, a hőség, a szárazság, a kibírhatatlan időjárási viszontagságok elől menedéket keresőkről. Az emberiségnek tehát mindkét problémára sürgősen reagálnia kell. A kérdés csupán az, hogy van-e hozzá kellő politikai akarat. Kérdés az is, hogy az Európai Parlamentbe vagy a német tartományok törvényhozásaiba nagy lelkesedéssel megválasztott zöldpártok hoznak-e olyan intézkedéseket, amelyekkel megállítható a klímaváltozás vagy csupán nevükben zöldek, tiszták és ártatlanok.

Egy tanulságot ugyanis mindenképpen levonhatunk az elmúlt négy év migrációs válságából: azok a kormányok és politikai erők kezelték megfelelően a krízist, azok a pártok voltak sikeresek és váltak még népszerűbbé, amelyekben megvolt a kellő politikai akarat a bevándorlás megfékezésére. Ha a bevándorlásellenesek nem is kerültek többségbe, az európai parlamenti választások eredményei alapján jól látszik: a határozott migrációellenes politikát megjutalmazták a választópolgárok. Fölényes győzelmet aratott a Fidesz, Matteo Salvini Ligája, Sebastian Kurz Néppártja. Azoknak az országoknak a kormánypártjai, amelyek a legnagyobb elszenvedői voltak a 2015-ben kezdődött, mára jelentősen lecsillapodott válságnak. Nélkülük Európa nem ment volna semmire.

Aki pedig azt képzeli, hogy a bevándorlási problémákat örökre a háta mögött hagyta Európa, annak álljon itt Fabrice Leggeri, a Frontex vezetőjének tegnapi nyilatkozata: „Évtizedekig tart még az Európai Unióra nehezedő migrációs nyomás.” Miért is? Elég az ENSZ erre vonatkozó előrejelzésére hivatkozni: a szubszaharai térség lakossága a jelenlegi mintegy 1,1 milliárdról annak kétszeresére fog emelkedni.

Ha a számok stimmelnek, Európa nagy részéből pedig továbbra is hiányzik a kellő politikai akarat, Greta Thunbergnek felnőttkorára bőven lesz kivel szappanoperát néznie.