Örömteli, hogy a magyar kormány helyén kezeli az orosz elnök látogatását, partnert lát Putyinban, és nem hajlandó magáévá tenni a nyugati narratívát. Egyúttal szomorú, hogy az ellenzék se Kádár János örökségét nem tudja levetkőzni, se a BBC-tudósításokon felülemelkedni személyes érdekekből, vaksin hunyorogva.
Mindenkit lehet támadni, erre egy egész iparág épült a külföldi országok ilyen-olyan szörnyű tevékenységét bemutatandó, igazából az amerikai elnököt, a kínai kormányfőt, a német kancellárt vagy a svéd királyt se szabadna fogadnia senkinek, és mindig elő lehet venni a gyűlöletkalapból egy olyan aktuális témát, amely miatt lehetetlenség egy teremben ülni az adott vezetővel, mondjuk az örményeket, a jazidikat, a kurdokat, a csecseneket, az afgánokat, vagy azt mondani, milyen dolog már, hogy a német kancellár leült az orosz elnökkel, s közben mosolyogtak.
De szívfájdalom, mindenki fogad mindenkit, sőt örül a másik látogatásának, a vele érkező pénznek és befolyásnak, az együttműködésnek. Az ellenérdekeltek pedig jelzik, hogy ez egy gyűlöletes dolog, mégpedig azért, mert nem ők ütötték nyélbe a megállapodást, legyenek ők külföldi országok vezetői vagy a hazai ellenzék harmatos tehetségű politikusai és megmondóemberei.
Putyin nem a szovjet pártfőtitkár, hanem egy világhatalom vezetője, és Európa számos országába rendszeresen jár igazgatni az ottani ügyeket, mert ez a diplomácia velejárója. A másik út az ajtó becsapása és a háború.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!