Vétó a zsarolás ellen

Az, ami most Brüsszelben zajlik, egyáltalán nem tartja tiszteletben az európai alapértékeket.

EU Flags Fotó: Kyle Wagaman

Most az jön majd minden lehetséges hullámhosszon, hogy Orbán Viktor miatt nem kapunk pénzt a járvány elleni védekezésre, és miatta nem lesz az uniónak költségvetése. Mielőtt hagynánk, hogy szétáradjon bennünk ennek a sunyi csúsztatásnak a mérge, erősítsük meg politikai immunrendszerünket néhány megfontolással.

Miért akarja megvétózni a magyar kormány az Európai Unió hétéves költségvetésével és a helyreállítási alappal kapcsolatos jogalkotást? Először is azért, mert parlamenti döntés mondja ki, hogy amennyiben homályos, definiálatlan fogalmakon alapuló politikai feltételekhez kötik a források felhasználását, azt a magyar törvényhozás nem ratifikálja. De van egy gyönyörű európai alapelv is, amiről a vétóról szóló levelében a miniszterelnök is említést tesz, és úgy szól: „Semmiről sincs megállapodás, ameddig nincs megállapodás mindenről.”

Azt foglalja össze frappánsan ez az időhatározói alárendelés, hogy a tagállamok egyenlők, a nagyok, az erősek nem kényszeríthetik rá a kisebb gyengékre az akaratukat, mindenben meg kell egyezni ahhoz, hogy közös európai döntésről lehessen beszélni.

Márpedig nem nevezhető egyetértésnek az, ha egyetlen partner is akad, aki nem a lehető világok legjobbikának tartja azt, ahol jogállamisági feltételekhez kötik az egyébként alanyi jogon járó pénzek kifizetését. Ráadásul úgy, hogy nincs ember, aki meg tudná mondani, mikor nem teljesülnek azok a fránya jogállamisági kritériumok. Vagy inkább túl sokan is vannak, mindenki azt mond erre, amit csak akar. Itt van például a Soros-hálózathoz köthető Helena Dalli egyenlőségi biztos, aki máris az LMBTQ-jogok „tiszteletét” tenné feltétellé. Amikor napvilágot látott az alaptörvény módosításának terve, miszerint olyan evidencia is belekerülne a szövegbe, hogy az anya nő, az apa pedig férfi, teljes megdöbbenésemre még tájékozottnak vélt ismerőseim is megkérdeztek, mi szükség van erre. Ezért húzzuk alá nagyon hangsúlyosan, a magyar társadalom többsége semmilyen emberi jogot nem helyez az isteni és természeti törvények fölé, tehát nem kér az erre irányuló lopakodó jogalkotásból. Mi itt több millióan a család, a házasság hagyományos értelmezését tartjuk egyedül elfogadhatónak.

Szíve joga bármely tagállamnak alapjoggá tenni bármilyen eltérést a természetestől, a normálistól, de nem kényszerítheti ezt rá másokra. Jogi köntösbe csavart zsarolással sem!

Ha nincs előre kimondva, mi az a vélt jogsértés, ami miatt el lehet vonni uniós forrásokat, akkor bárki előpattanhat egy újabb ötlettel, szerinte mi sérti a jogállamiság elveit, a megvádolt kormány pedig magyarázkodhat majd. A homoszexuális lobbi nyomulása mellett nyilván­valóan várható az illegális bevándorlást jó dolognak, kezelendőnek tartó erők fellépése is. Az ehhez a támadáshoz szükséges kötelezettségszegési eljárást jó előre megindították. Sajnos ebben a kérdésben is kibékíthetetlenek az ellentétek azon országok között, amelyek maguk akarják eldönteni, kivel élnek együtt, és amelyek beletörődtek a kevert népességű nyitott társadalmon alapuló Európai Egyesült Államok őrült lázálmába.

Szögezzük le azt is, hogy Magyarország számára alapvetők a közös értékek, beleértve a jogállamiságot. Ahogy levelében Orbán Viktor fogalmazott, ezek érvényesülését és alkalmazását a magyar embereknek kell megítélniük, akik erre ugyanúgy képesek, mint bármely más európai nép.

Éppen ezért követeljük, hogy az Európai Unió térjen vissza a szerződésekben lefektetett szabályok szerinti működéshez, és a globalista balliberális többség ne csuklóztassa az erős nemzetállamok híveit.

Az ugyanis, ami most Brüsszelben zajlik, egyáltalán nem tartja tiszteletben az európai alapértékeket.